A lengyel neo-progresszív After… gondolom nem véletlenül készíttetett olyan borítót, amilyet. Hisz új albumuk, a No Attachments hallgatása közben végig a szárnyaló, lebegő, játékos szavak motoszkáltak bennem. Szeretem, ha egy zenekar minden részletre figyel és mondjuk valamilyen szinten összhang van a zene és a vizuális megjelenítés (borító, booklet, videoklip) között. Márpedig jelen esetben a háztetőről, vagy épp a gangról felénk szálló színes papírrepülők mind a szárnyalás, repülés, lebegés, mind a játékosság érzetét közvetítik, amit aztán a zene alá is támaszt.
Nem egy kemény, metalos zenében utazik a lengyel brigád, bár azért itt-ott bekeményítenek, pl. a kezdő nóta vége felé, ami egyébként hangulatra olyasmi, mintha a Queensryche Promised Land lemezének és az Incubus varjús albumának a keveréke lenne. A refrén alatti riff konkrétan eszembe juttatta Brandonék Megalomaniac című dalát. Aztán a lemez felvezetőjeként már korábban napvilágot látott Enchanted jól reprezentálja az album egészének stílusát. Könnyed, légies, de szépen építkező, megnyíló nóta ez, U2 és Coldplay ízekkel, árnyalatokkal.
Egyébként nagyon ügyesen használják szinte minden dalban a samplerek nyújtotta lehetőségeket, színeket. Igaz, a bookletből nem derül ki, hogy ki felelős ezekért a zajokért, effektekért. Mindegy, bárki is az, dicséret illeti. Mint ahogy az egész zenekart, hisz hallhatóan tökéletes közöttük az összhang, nincsenek öncélú momentumok, hangszeres maszturbációk, csak jól megírt, kerek, egész DALOK!
Ezáltal és a könnyedebb, rockos megközelítés miatt teljesen populárisnak mondhatóak ezek a szerzemények.
Főleg, hogy a hosszuk is ritkán lépi túl a 4-5 perces átlaghosszt, bár a két, 6 perc körüli dal sincs túlnyújtva. A Carried by the Wind vége felé az effektezett gitárszóló, aztán az érdekes, valóban agyas, progos ritmusok teszik nyilvánvalóvá, hogy ezek a csókák bármit el tudnak játszani. A Ressurection refrénjére aztán jól felpörögnek, Mariusz bőgőhangzása atom, és Sooya is bemutatja, hogy nem csak a könnyed énekdallamok tudora, de megy neki a keménykedés is!
De fölösleges szételemezni a dalokat, mert ez is tipikusan az a lemez, amit egyben érdemes hallgatni. Igaz, a számok önállóan is megállják a helyüket, sőt! Mégis a belőlük áradó hangulati töltet miatt sokkal nagyobb élmény befizetni az 50 perces utazásra, szárnyalásra, mint egy röpke 4-5 perces tripre!
Azt meg már fölösleges is idebiggyesztenem, mégis megteszem: úgy tűnik a lengyelek, ha a prog, műfajról van szó, egyszerűen képtelenek hibázni!
Kedvcsinálóként IDE kattintva meghallgatható az All Left Behind.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.