Most már meglepetés nélkül itt van az évenkénti újabb Burzum adagunk! Persze hogy ez most pozitív, vagy negatív, döntse el mindenki maga. Anélkül, hogy nagyon előreszaladnék, leszögezem, hogy rám óriási hatással volt anno a Burzum zenéje, főleg a Hvis Lyset Tar Oss/Filosofem lemezek, de a tavalyi kritikám alapján is egyértelmű, hogy a Fallen sem okozott csalódást. Aki azt várta, hogy Varg visszakanyarodik a régi vonalhoz (van olyan, aki komolyan hisz ebben?), az nyilván csalódni fog, ugyanis az Umskiptar olyannyira egyenes folytatása a Fallen-nek, hogy egy matematika professzor sem tudna belekötni az egyenes fogalmába, nem hogy egy Burzum rajongó. De nézzük is meg, mire számíthat a Hallgató!
Egy bő egyperces intróval kezdődik a lemez, az elején szavalással, majd tam-tam dobolás és kürtszó után következik a Jóln (Deities). Már az első hangok után nyugodtan hátradőlhet az ember, hisz mintha pontosan a Fallen lemez 12. tétele lenne… Ugyanaz a nagybetűs Hangulat hatja át az embert. Nagy részében szavalás, illetve az újabb albumokon megismert extrém ének hallható amúgy.
Az Alfadanz (Elven Dance)-ben induló billentyű emlékeztet a börtönévek alatti korszakra, de rögtön megszólalnak a gitárok. Ez egy eléggé erős tétel, jól eltalált gitártémákkal, majd rövid időre visszatérnek az egyszerű zongorahangok.
A Hit helga Tré (The sacred Tree) a Vanvidd-re hasonlít, csak talán lassabban előadva. Nem rossz, csak már hallottunk ilyet. Igazából a következő 2 tételt nem érzem túl erősnek, viszont a Valgaldr (Song of the Fallen)-ben hallható éneklős mormogás és az alatta lévő gitárzakatolás számomra a lemez egyik legerősebb része. Na nem mintha itt annyira más szólna, mint az album többi részében, de itt jött át a lényeg leginkább.
Kisebb meglepetés a Galgviðr (Gallow Forest), ami Varg tiszta hangon kórus-szerű éneklésével, alatta akusztikus pengetéssel már-már átmegy folkba. Nagyon érdekes! Na nem mintha ez is újszerű lenne, de Vikernes bácsitól igenis az! Azért a sikamika torzított gitárok itt is bejönnek, de ez már-már így is van rendjén. Nekem tetszik!
A Surtr Sunnan (Black from the South)-ban sem hallunk dobokat, ez furán is jön ki az előző tétel után, kerülhetett volna máshova is a lemezen, picit le is ül tőle a hangulat. Igaz a lemez hátralévő részében már torzított gitár sincs, a Gullaldr (Golden Age) 10 percében(!) főként gitárpengetést hallunk, szavalással, kis extrém énekkel, énekkel. Az outro az intro folytatása, ezzel lezárva és keretbe helyezve az eddigieket.
Mielőtt levonnám a végleges konzekvenciát, essen szó a külcsínről és egyéb belbecsről. A borító szintén festményszerű, mint a Fallen esetében, 
csak annál jóval sötétebb. Kifejező, bár én jobban szerettem a régi Burzum borítókat, de valószínűleg ez passzol jobban az új vonalhoz.
A szövegeket nem ismerem, azon kívül, hogy főként gondolom a szkaldokról szól, ennek köszönhető amúgy a sok szavalás. Egy kis irodalom-történet: a szkaldversek a 9-10. századból származnak, meglepő módon Skandináviából. A szkaldok eleinte dicsőítő verseket alkotó norvég, majd izlandi költők voltak, akik norvég, dán vagy angol királyi udvarokban éltek. Költészetük gyümölcse ezek a rendkívül bonyolult versek (többszörösen összetett metaforák, kenningek (körülírások), a szkald strófa feldúltságának érzékeltetése) szinte lehetetlenné tették a műfordításokat a századok során.
Ezáltal mivel versekről van szó, ez ilyen formában érezte könnyebbnek átadni Vikernes. Akik először furcsának érezték, de nem ismerik a miértjét, azok kedvéért mentem bele picit részletesebben.
A hangzás a szokott módon rendben van. Kissé erőteljesebben szólnak a gitárok, mint a Fallenen, de úgy összességében is jobban szól a cucc, nem mintha nagy gond lett volna az előző lemezen, viszont érdemesnek tartottam megemlíteni.
Megmondom őszintén, túl sok időt nem hagytam a lemez kielemzésére, „csak” jó néhányszor hallgattam végig. Picit csalódásnak érzem, többet vártam volna, több újdonságot (néhány nagyon apró, alig lényeges változtatáson kívül), mert kis túlzással, mintha újra lett volna felvéve a Fallen lemez. Félreértés ne essék, a magas színvonal továbbra is megvan! Csak lehet sok ez az évenkénti új lemez, picit még lehetne ötletelnie Vikernes-nek. Mindenesetre akinek tetszett a Fallen, nyugodt szívvel ajánlom az új lemezt is, mert csalódás kizárva, viszont túlzott meglepetéseket se várjon senki. Bizonyára megoszlanak majd a vélemények, és igazság lesz ebben is, abban is…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.