Varg Vikernes szabad lábra helyezése óta öt év telt el, ez alatt pedig öt lemezt írt. Plusz kiadott egy válogatást, melyen régi dalokat játszik újra el. Ez a tempó nekem nem zavaró, vannak ennél sokkal gyorsabban alkotó zenészek is. Az első két „újkori” Burzum lemez maximálisan megtalálta hozzám az útját, a többivel viszont meggyűlt a […]
Tovább »
Most már meglepetés nélkül itt van az évenkénti újabb Burzum adagunk! Persze hogy ez most pozitív, vagy negatív, döntse el mindenki maga. Anélkül, hogy nagyon előreszaladnék, leszögezem, hogy rám óriási hatással volt anno a Burzum zenéje, főleg a Hvis Lyset Tar Oss/Filosofem lemezek, de a tavalyi kritikám alapján is egyértelmű, hogy a Fallen sem okozott […]
Tovább »
A 2010-es Belus után egy évvel Vikernes mester visszatért egy új albummal… Ezt talán néhány évvel ezelőtt nem sokan hitték volna el (köztük én sem), hogy évente hallatni fog magáról. Az időben most feleslegesnek tartom visszautazni, és boncolgatni a múltat a templomgyújtogatásoktól kezdve, a gyilkosságon keresztül a börtön éveken át, semmi értelme nem lenne, aki […]
Tovább »Varg Vikernes, a Burzum elborult agya a következőket publikálta hivatalos oldalán:
„Mint azt már bizonyára tudjátok, drága hölgyeim és uraim és más egyének, nem vagyok a modern úgynevezett black metal kultúra barátja. Ízléstelen, gyenge paródiája a 91-92 közötti norvég úgynevezett black metalnak, és ha rajtam múlni, csúfos véget érne, amint csak lehetséges.
Mindenesetre ahelyett, hogy hanyagolnám a saját zenémet, csak azért mert mások meggyalázták a nevét azáltal, hogy úgy állították be magukat, mintha bármi közük lenne hozzá, továbbra is folytatni fogom. A „black metalosok” valószínű továbbra szeszkóznak majd meg betépnek, meg hasonló tevékenységeket folytatnak, mint a tipikus niggerek; valószínű továbbra is átveszik majd távoli törzsek tetoválásait, öltözködését, járását, beszédét és nézését és úgy viselkednek, mint a homoszexuálisak, és így tovább. Néhány „black metalos”, rajongóik és cinkosaik valószínűleg továbbra is azt színlelik majd és valójában el is hiszik, hogy van bármi közük is a Burzum-hoz, hát én mondom, nincs! Oké, a zenémet körül lehet írni úgy, hogy van köze a metal zenéhez, ezt elismerem én is és ők is, de a hasonlóság ebben ki is merült. Frued könyveket írt. Tolkien is könyveket írt. Ennyi közük van egymáshoz.
Minek még Burzum? Nos, vagyok ami vagyok, egy zenész. A zenészek zenét írnak, mikor tudnak, és most én tudok, nem vagyok már a Norvégia-ellenes rezsim által egy norvég börtönbe tuszkolva. Jó lesz a zeném? Úgy vélem, ha szereted a Burzum-ot, szereted a Burzum-ot. Ha nem, nem. Próbálok folyamatosan változni, de legtöbbször elbukom, és ez sokakat elégedettséggel tölt el. Másokat viszont nem.
A következő lemez címe Den Hvite Guden (magyarul A Fehér Isten), zenei és szövegi koncepciójában a Fehér Istennel (Apollón, Baldr, Belenus, Belus, Bragi, Byelobog, Jarilo, stb.) és életének nagy eseményeivel foglalkozik. Úgy mutatom be nektek ezeket a történeteket, ahogy a mendemondává válásuk előtt valójában lehettek, ehhez az ősi Európa varázslataiból és vallásaiból prezentálok részleteket (erről részletesebben a még meg nem jelent Trolldom og Religion i Oldtidens Skandinavia című könyvemben olvashattok majd). Nem alja-söpredék metalt fogok játszani, hanem úgy képzelem a dolgot, hogy a hallgató szépen leül majd, remélhetőleg magányosan, elgondolkozik egy percig a Fehér Istenről és elődeiről, hogy picto-britek, finnek, gallok, görögök, rómaiak, skandinávok, scytho-szlávok, daco-thrakrianok vagy mi félék voltak-e, és elgondolkodik az ő pazar, intelligens, pozitív, gyönyörű, egészséges és erős kultúrájukról. Megpróbálok segíteni nektek ennek a képnek a kialakításában úgy, hogy a saját fejeteket használjátok, ehhez kis segítséget és útmutatót nyújtok. Az album csak annyiban foglalkozik politikával, hogy alternatívát kínál azzal a szennyel szemben, amit a tolakodó populáris kultúra és a kereskedelmi szórakoztató ipar áraszt – és persze a modern úgynevezett black metal.”
