Sejtésem szerint hazánkban elég kevés post-rockot játszó zenekar van. Lemezzel rendelkező pedig még kevesebb. Mindenesetre akik vannak, és akiket ismerek is közülük, azok igen magas minőséget képviselnek! Az egyik ilyen lemezes, sőt immár kétlemezes banda a Képzelt Város.
Akik 2008-ban jelentkeztek a Csend Utca címet viselő EP-jükkel, ami érdekes, de még nem teljesen kiforrott ötvözete a post-grunge és a post-rock stílusoknak. Kb. olyan, mintha az Eleven Hold jammelne egy post-rock bagázzsal. A dalok még 4-5 percesek és mindegyikben található 1-1 viszonylag hosszú gitárszóló. A fene gondolta volna (bár a maga nemében minőségi a Csend Utca!), hogy az egy évre rá megjelent debütalbummal, melynek címe: Mit Nekem, elkészítik a hazai post-rock szcéna egyik legnagyszerűbb művét. Pedig ez történt!
A Mit Nekem egy stílusilag letisztult, magával ragadó hangulattal bíró, nagyszerű saját és irodalmi szövegekkel (Ady Endre: A Muszáj-Herkules című verse Latinovits Zoltán előadásában) operáló album lett. Nemrég pedig megérkezett a folytatás, a második nagylemez, Hélium címmel. Közben átestek két tagcserén, a ritmusszekció cserélődött le, Kóródi Szabolcsot Kocsis Szilveszter váltotta basszusgitárosi poszton, míg a doboknál egy Galbicsek Dávid – Gál Dániel csere történt. Viszont a csapat gerince, 2/3-a megmaradt az eredeti felállásból, akik a következők: Oláh Gergely (ének, zongora, rhodes, gitár, klarinét), Barta Gyöngyi (cselló), Miskolczi Márton (gitár) és Győrffy Máté (gitár).
Így nem meglepő, hogy a Hélium hasonló lett, mint az elődje. De mégis más. Az album címe beszédes, ugyanis ha egyetlen jelzőt kellene használnom a dalokkal kapcsolatban, akkor az a légies lenne. Általában lassan építkeznek, a hangszerek folyamatosan kapcsolódnak be, aztán kiteljesednek, kicsúcsosodnak, legtöbbször egy felpörgető rész formájában. A nyitó Rollei is ilyen, Gergő énekstílusa miatt továbbra is beugrik az Eleven Hold neve, hisz nagyon hasonlóan adja elő magát, mint Nap. Gyöngyi csellójának is komoly szerep jut, csakúgy, mint eddig. A címadó szerzemény hamarabb beindul, jobban emlékeztet a nagyszerű első albumra, Dani ügyes témákat üt és egyszerűen sodor magával a nóta! Gergő extázisba kergeti magát és a hallgatót is, ahogy a „tele héliummal” sort énekli. A végére a dal szépen begyorsul, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Az El Pénduló az első instrumentális szerzemény, szép space-es, Pink Floydos gitárral indít és végig utaztat. Ahogy viszont úgy 2:30 körül berobban, aztán újra lecsendesedik, arról a Primordial és a Neurosis is eszembe jutott. Érdemes gyorsan megjegyezni, hogy a kiváló hangszeres teljesítményekhez csodálatos hangzás párosul! A Metropol Stúdióban egy nagyszerű, lélegző, dinamikus, arányos soundot kreált Győrffy Máté és Sándor Dániel! A Tejbe Fúlva a csellóval és az akusztikus gitárral lehetne akár kamarazene is, aztán belép a többi hangszer, viszont a teátrális jelleg megmarad. A Hold a Lámpám folkos felhangokkal folytatja az utazást, szárnyalást. Talán a legslágeresebb tétel, melyet rézfúvósok is színesítenek. Ez, és az ezt követő Hús a kedvenceim a lemezről! Amiben bizony metalos riffek is felütik fejüket! Pazar! Az Útmutató Újszülötteknek egy gyönyörű dal, a cím utal a borítóra és a szövege is élményszámba megy a sok suta, sablonos magyar dalszöveggel ellentétben, amit sok honi banda előszeretettel használ. Ilyen sorokkal találkozhatunk benne, mint „azért ilyen a ’minden’, hogy a ’semmi’ fájjon”. Egyszerű, de nagyszerű sorok!
A Végtelen Féltér egy igazi „long goodbye”, stílusosan vezeti le ezt a csodálatos lemezt, amit, csakúgy, mint a Képzelt Város eddigi összes kiadványát bárki ingyenesen letölthet a csapat honlapjáról!
Tegyétek ezt és merüljetek el egy nagyon tehetséges zenekar művészetében!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.