A Flower Kings név annyira adta volna magát egy, a hippi-korszakban tevékenykedő banda számára, hogy csak na! Pedig a svéd „Virágkirályok” jóval a „Szeretkezz, ne háborúzz!” jeligét hirdető, woodstock-i nemzedék „kihalása”/felnőtté válása után alakult meg. Egész pontosan 1994-ben, amikor is megjelent a zenekar frontemberének, Roine Stoltnak, The Flower King címre hallgató szólólemeze, amit a srácok feltüntetnek diszkográfiájuk részeként.
Az egy évre rá kihozott albumot már egy komplett zenekar készítette el, akik gyorsan belopták magukat a míves prog. rock zenéket kedvelő emberek szívébe. Muzsikájukon érezni az olyan nagyságok munkássága előtti tisztelgést, mint Yes, King Crimson, Pink Floyd, Gentle Giant, Focus, Frank Zappa, ELP, stb. És szinte az összes lemezük kijöhetett volna akár a ’70-es években is, hiszen kortalan muzsikát játszanak, viszonylag kevés modern, naprakész, 21. századi elemet építenek be dalaikba. De nem csupán a nosztalgia-faktor miatt élvezetes a művészetük!
Stolt mellett még két tag mondható a kezdetek óta állandónak, nevezetesen Hasse Fröberg és Tomas Bodin. A legnagyobb jövés-menés dobos poszton tapasztalható, egy időben a magyar származású Csörsz Zoltán püfölte náluk a cájgot. De a Pain of Salvation feje, Daniel Gildenlöw is tagja volt a bandának, a legnagyobb teret a 2004-es Adam&Eve lemezen kapta.
Roine Stolt pedig projectjeiről legalább annyira ismert, mint főbandája kapcsán. Játszik többek között a prog. supergroup Transatlantic-ben.
Szóval ezek a nem kispályás csókák nemrég jelentették meg új nagylemezüket, mely a Banks of Eden címet kapta a keresztségben. Az albumból van egy sima, és egy limitált, dupla lemezes verzió. Én most a normál változatot boncolgatom egy csöppet, de néhány szót fogok ejteni a 4 bónusz nótáról is, melyek az extra kiadáson szerepelnek csak.
Azt a tényt, hogy nem kispályások, rögtön a nyitó szerzeménnyel igazolják, hisz csakis felső ligás játékosok mernek egy 25 perces monstrumot kezdő nótának betenni! De a svédeknek nem törik bele a bicskájuk ebbe az életveszélyes mutatványba, játszi könnyedséggel vezetik végig a hallgatót a szinte maratoni hosszúságú etapon és abszolválnak minden látszólagos akadályt, mint a legjobb gátfutók. A hangzás is pazar, rendkívül organikus és dinamikus. Ez nem meglepő, ugyanis az egész lemezt élőben vették fel, egy helyiségben játszottak a muzsikusok, akár egy koncerten, a felvételeket meg analóg módon rögzítették. Nagaarum kolléga a Pink Floyd kritikáiban rendre kiemeli az analóg technológiával felvett klasszikus rock albumok erényeit. Ajánlom figyelmébe a Banks of Eden-t! Talán még álprogresszívnek sem fogja tartani…
Maximum regresszívnek, hisz ahogy már említettem a virágos brigád olyan, mintha benne ragadt volna a rockzene hőskorának miliőjében, úgyhogy ilyen szempontból nem előre, hanem visszafelé mutató a muzsikájuk. De mivel manapság nagy divat a retro és ők nem ma kezdtek ilyen típusú zenét tolni, én ezzel nem foglalkozom, inkább élvezem a hangfalakból hömpölygő hangjegy-és hangulat áradatot. A hangjegyek náluk nem nyomják agyon sűrűségükkel és súlyukkal a befogadót, lélegzik a produkció és a tér is adott. És nem csak a 25 perces Numbers-ben, de a többi, ehhez képest rövid dalban is.
De hogy mennyire tartom bámulatosnak a „Számokat”, legyen elég annyi, hogy szerintem a Numbers bátran oda helyezhető a Yes: Close to the Edge, vagy épp a Floyd: Shine On You Crazy Diamond-ja mellé!
Úgyhogy abba is hagyom a nóták kivesézését, fölöslegesek a szavak, végig magas színvonalon adagolják a prog. rockot, csak kevésbé hosszú nóták képében. Mindegyik tétel izgalmas, érdekes, hangulatos. Csakúgy, mint a limitált kiadáson lévő 4 szám, amik egyrészt rövidebbek (átlagosan 5 és fél percesek), másrészt kissé populárisabb hangot ütnek meg. Nem mintha a normál verzió dalai nehezen emészthetőek lennének és nem bővelkednének fogós dallamokban, könnyen rögzülő énektémákban.
Egy szó, mint száz, proggereknek kötelező hallgatnivaló a Banks of Eden, de minden dallampárti csóka tehet vele egy próbát!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.