És akkor itt a harmadik igazság, a Morningkill első EP-je. Velük gyakorlatilag keretbe foglalom a hazai bandák anyagairól írott szösszeneteimet, lévén ők is miskolciak, csakúgy, mint az Overload. Igaz nem tekinthetnek vissza akkora múltra, hisz csak 2 éve alakultak. És a zenéjük is nagyban különbözik az Overload-étól. Ugyanis „reggelölőék” a manapság még mindig divatosnak számító kórságokat űzik.
Alapvetően a metalcore/deathcore/hardcore halmazba sorolható a muzsikájuk, de én belehallok a dalokba a korai Slipknot-ra jellemző megoldásokat is. Egyébként a srácok már alakulásuk évében, azaz 2010-ben kiadtak egy 3 számos demót, jelen írás tárgyának elkészítésére pedig az adott lehetőséget, hogy megnyerték a Kelet Underground tehetségkutatót.
Nézzük, milyen komplikációkban részesít minket a Mosonyi Zoltán (dob), Stomp Balázs (basszusgitár), Tóth Gergő (gitár), Faludi Tamás (ének, gitár) nevével fémjelzett kvartett.
Misztikus zajok, hangminták által állított csapdába pottyan be a gyanútlan hallgató, amiből nem is szabadul 22 percen keresztül. A hamis álmok felérnek egy rémálommal, zaklatott, tördelt, megtekert ritmusokkal operálnak az őrült dokik, a torokgyakorlatok is viszonylag széles spektrumot járnak be, némi „malackodással” határos vokalizálás is felüti a fejét. Ez után nyilván semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt, ahogy a „maszkos bohóc banda” sem lépett kétszer ugyanabba a folyóba. A halálos ölelés talán a legtrükkösebb mutatvány, aztán új képüket mutatják, ének-közeli dallamokkal próbálkoznak. Sőt, egy nem túl bonyolult, de hangulatos gitárszóló is előkerül a kalapból, csak hogy nyomatékosítsák bennünk: ilyet is tudunk ám! Majd a suttogás tiszta szavakká erősödik és sikerül megidézni a Burst zseniális Lazarus Bird-jét. Aztán vége. Mint előbb-utóbb mindennek, ami él…
WTF?
Ez:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.