Olaszország, 2008. Megalakult az Asylum nevű death/thrash metalban utazó zenekar Genova városában. Kiadtak egy demót, amiről a kutya sem hallott, majd 2012-ben nevet változtattak és előrukkoltak ezzel a bivaly erős lemezzel. Kíváncsi leszek, milyen gyorsan kap majd rájuk egy jelentősebb kiadó. Szó sincs itt mondjuk megváltásról, vagy bármiféle csodáról, egyszerűen a Cynic nyomdokain haladó, rendkívül változatos death metal lemezt raktak össze, amely ugyan még nem tűnik egységesnek, inkább ötlethalmaznak, de annak kiváló. A jazzes basszusfutamok, a változatos riffek, technikás szólók és gépies effektek folyamatosan felbukkannak az energiabombák és húsdarálások közepette, a dalok tehát nagyon változatosra sikeredtek. A hangzás tiszta, minden hangszernek utat enged és a mély, érthető hörgésre sem lehet panaszunk. Az album igazi erőssége a stílusok finom keverése, váltása, ami nem tűnik öncélúnak, csak simán tágan értelmezik a kereteket. Sajnos azonban az egyediség mellé kemény sablonos részek is beépülnek a zenébe, gyakran hallottam némi Cannibal Corpse-ot is a dalokban, de felüti a fejét a szintén olasz Flashgod Apocalypse hatása is. Mindezek mellett minden feltűnik, amit extrém metalnak nevezhetünk, a gépiességről egyértelműen beugrott a cyber korszakos Fear Factory is. Ezektől eltekintve rég szórakoztam ilyen jól zenehallgatás közben! Az ötletek tényleg nagyon hatásosak, a progresszív betétek mind a helyükön vannak. Érdemes figyelni minden hangot, minden szólót, nem érzek töltelékszagot egyetlen dalban sem, pedig 9 tételről van szó. A végére persze lefárasztja az agyat rendesen, ebből a zenéből talán kevesebb is elég lenne egyszerre, de mivel ez debütálás, nem róvom fel a dolgot. Gondolom a srácok minden dalt rögzíteni akartak, ami a tarsolyukban volt, hátha nem lesz folytatás…
A lemez a He Came From The Sky névre keresztelt energiabombával nyit, ahol a darálás mellett változatos riffeket, groove-os húzásokat is kapunk bőven, vannak töredezett dallamok a’la The Dillinger Escape Plan, megkapjuk a jazzes futamokat és egy remek szólót is. Ez a színvonal majd az egész albumon marad, de a kettes tétel sokkal változatosabbra sikerült. A Purification Of Insanity egy hosszadalmas dal, death metalhoz szokatlan 6 perces játékidővel rendelkezik, a dalszerkezete összetett, az ötletek finom rétegenként követik egymást, így a dal folyamatosan változásban marad. Rövidebb, pörgősebb a City Of Falling Rain, sok pedáltaposással és némi blackes károgással megtámogatva ismét energiabombát kapunk. A Speak To The Void követi a maga gonosz, dühös riffjeivel, amivel a kedvencem lett a lemezen. Arról nem is beszélve, hogy a dal utolsó percében tiszta éneket is kapunk, méghozzá nem is rosszat. Kis pihenésképp meghallgathatjuk utána a Sidereal Month instrumentális tételt, ami mindenre emlékeztet, csak death metalra nem. Prog metal tétel ez kérem, annak minden sablonjával. Ezt a Headshot követi, ami szintén nagy kedvenc lett a lemezről. Klasszikus death metal kezdés, úthenger zakatol végig az agyunkon, majd szinte észrevétlenül átevez egy pszichedelikus, progresszív mederbe a dal. Amikor már nem is lehetne nyugodtabb, egy újabb berobbanó riffel vágnak fejbe. A hetedik, Dehumanized című dal sem rossz, de itt már felötlött a fejemben, hogy egy-egy szólót, ötletet már korábban elhasználtak, már nem tudnak meglepni. Jó kis bólogatós, nyakcsigolyakoptatós riffekkel szolgál ugyan, de nem bántam volna azt sem, ha rögtön a The Colour Out Of Space kezdődött volna helyette a maga fénykorában lévő In Flames-re emlékeztető kezdő gitártámájával. Itt már több ötletet kapunk, a gyors nyitás után középtempós elborulásba vált át, ami csak a dal vége felé enged levegőhöz. A címadó Sequences For A New Matrix zárja a lemezt, ami a remek dallamok és ötletek összegzése is egyben, kellően agresszív és erőszakos zárás a progresszív betétekkel megtűzdelve. Más bandának egy albumra való riff jutna ebből az egy számból, a death aprítástól a groove-ig minden megtalálható.
Kiváló, meglepő debütáló lemez ez az olasz hordától, egyetlen kivetnivalóm pont a folyamatos változatosság. Nincs időnk rákészülni egy-egy ötletre, azok gördülékenyen követik egymást, ezért sokat veszítenek az értékükből. Nagyon jót tett a daloknak a pár másodpercnyi tiszta ének, főleg, hogy teljesen rendben volt, ebből többet is el tudnék viselni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.