Még májusban azzal zártam a Kilian Bohém erdő című EP-jének ismertetőjét, hogy „A csapat bekerült nálam az év reménysége kategóriába. Jöjjön a lemez!„ Nos, ha nem is lemezzel jeletkeztek, de itt a csapat második EP-je ismét négy nótával. A címe Anyacsavar. És az énekes György Imre tollából készült ez azonos című novella is, amit ITT olvashattok el.
Az irányvonal, a stílus nem sokat változott. Maradt a pszichedelikus stoner, grunge, ősrock elemeket vegyítő muzsika. Talán most még szabadabban értelmezve a szabályokat, tágítva a határokat.
Tetszik, hogy a kísérletező kedv megvan, ám ezt olyan módon használják ki, hogy továbbra is felismerhető a zenekar. Azt hiszem egyrészt a zenének, másrészt a szövegeknek köszönhetően, illetve ezek egységének, kohéziójának.
A nyitó Bújócska rögtön vissza is utal a Bohém erdő EP-re, egész pontosan a Félreeső helyekre. Hisz ott hallhattuk a szinte transzszerű „táncoltál már az ördöggel” sort, mellyel itt indítanak. Itt már új eszközként a „középkorias ének” jelenik meg, s nagyon frankón illeszkedik.
A Köpd arcon magad! Úgy indul, hogy az a Faith No More-nak is jól állna, majd kis idő múlva komolyan bedurvul, hogynéhány másodperc múlva átadja a helyét az elszállásnak, a pszichdeliának. A kellően önvizsgáló, önmarcangoló(?) szövegek és a fájdalmas énektémáknak köszönhetően.
A Protézis 459 elejének hallatán még a Sziámi neve is beugrott, olyan alteres megoldással élnek. Később aztán kapunk egy „beteg” szólót, ami alatt a ritmusszekció varázsol.
A negyedikként szereplő Szélső dal kezdetben lazának tűnik, mind szövegileg, mind zenében, majd itt is elborulnak, s olyan zúzással zárunk, hogy koncerten nem hiszem, hogy ennek ellent lehet állni.
Néhány szót a szövegekről.
Ajánlom, hogy a szövegkönyvet olvasgatva is hallgassátok meg az anyagot, illetve olvassátok hozzá a novellát is, mert úgy teljes az élmény. A szövegeknek külön írást is lehetne szentelni, de legyen elég annyi, hogy elég agyas, itt-ott pszicho témákkal is találkozhatunk. Az ehhez kiválóan passzoló énektémákkal még nagyobb a hatásuk. Nem beszélve a Bálint Áron (basszus), Gál Dániel (dob) és Jacsó Miklós (gitár) trió teljesítményéről.
Zárásként még egy mondat a külcsínről. Ötletes, a zenei/szövegi tartalmat erősítő (kissé morbid), mégis egyszerű a borító, a logó ilyetén formájú megjelenése pedig külön „piros pontot” ér.
Az EP-hez (amit le tudtok tölteni a weblapjukról vagy a fenti lejátszóról is) bónuszként hozzácsapták a klipes Bohém erdő remaszterizált 2012-es verzióját az előző anyagról. Jó kis nóta az is, s nem lóg ki innen sem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.