Az F.O.System nem metal, inkább dark rock, viszont akkora hatása volt/van a hazai rockzenére, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A Mátyás Attila (gitár-ének, lásd még Sex Action, Action, Agnus Dei, MAB, stb) és Jerabek Csaba (basszusgitár) által alapított kult csapat, mondhatni gyerekkori kedvencem, s valamennyire közrejátszott a kemény zenék felé fordulásomban is. Igaz, a koncertélmény még várat magára. De erre is megvan az esély az év végi (dec. 21.) VHK-val közös fellépés során a Petőfi Csarnokos Világvége Fesztiválon.
.jpg)
Matyiék történetéhez – melynek rövid kivonata a bookletben is megtalálható – hozzátartozik, hogy önszántukból nyugalmazták a bandát 1991-ben, s csak 2006-tól mozgolódnak, betartva a „kevesebb néha több” elvét, azaz 2009-ig mindössze négy koncertet adtak.
Ennek – egészen pontosan a 2009-es Petőfi Csarnokos dupla bulinak – eredménye a 2009. év végén megjelent koncertanyag. Az Utolsó üvöltés címet kapott CD+DVD is egy profi kiadvány volt, amire nyugodt szívvel lehetett rámondani, hogy hiányt pótolt, csakúgy, mint jelen ismertető tárgyát képező dupla CD-re.
A két lemezes kiadvány a zenekar összes eddigi stúdiófelvételét tartalmazza, prémium minőségű 24 oldalas füzettel. Az album remaszterizálva az eddigi legjobb hangzással hallható, valamint demók és kiadatlan felvételek kerültek rá extraként.
Nehéz ügy ilyen anyagról ismertetőt összehozni, mert hát mit is lehet írni egy ilyen mára klasszikussá érett anyag kapcsán?
Ezek a dalok megszületésük idején egyfajta érzésvilágot, kiábrándultságot tükröztek, egy korszak fiataljainak hangulatát foglalták dalba, s adtak fogódzót is véleményem szerint. Sajnos azóta sok szempontból megváltozott élet, ezek a dalok azonban még ma is tudnak aktuálisat mondani. Nyilván emiatt is értek klasszikussá.
Azt is el kell mondani, hogy a kiadvány hiányt pótol és az újrakiadásnak így van értelme.
Az első lemezre a banda egyetlen lemezanyaga került. Az olyan dalok, mint az Utolsó üvöltés, a Nézz rám, a Még, a Hold, a Talán vagy az Öngyilkos vágyak megérdemelték, hogy kitűnő megszólalással hozzáférhetővé váljanak.
Így viszont kicsit fura hallgatni – nagy öröm is persze, tévedés ne essék –, mert azért az emlékekhez hozzátartozik az a „poros” megszólalás, amit anno a sokszor másolt kazetták miatt megszoktam. De ez nyilván az én hülyeségem.
A második korongra a dalok demo verziói, illetve korábban kiadatlan darabok kerültek, melyek hozzátartoznak a banda múltjához, történetéhez. Az előbb említett hangzásbeli okok miatt viszont a második diszk közelebb áll hozzám.
A két lemezen nagy az átfedés, így ennek okán sincs különösebb elemezni való. A második CD-re a Túl közel, a Ha eljön az idő, illetve az Utolsó üvöltés ének nélküli válozata került fel. Ez utóbbiban a szinti lett igen hangsúlyos, s szinte át is értelmezi az egész nótát.
A hangzás kitűnő, a két CD-s kiadványt mondjuk Box-nak nevezni kicsit erős, de azt el kell ismerni, hogy a kiállítása ízléses lett.
Tetszik, hogy az eredeti grafikát megtartva sikerült újszerű és tetszetős kiadvánnyal kijönni. Így kell ezt csinálni!
A pontszám – már amennyiben értelme van egy ilyen kultikus és egyben klasszikus anyagot pontozni – csakis a maximum lehet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.