A 2007-ben alakult székesfehérvári Doghitters kiadványával már régóta adós vagyok, de nem a lustaság, esetleg a lemez minősége okán, hanem mert egyszerűen nem volt képem rövid kritikát írni. Egy lemez elemzésekor azért illik kötelező köröket futni, bemutatni a zenekart, főleg ha nem túl ismert, jellemezni a stílusukat, hozzáállásukat, esetleg (már aki foglalkozik vele) pár szót ejteni a külcsínről. Majd jöhet a hangulat, zeneiség és ha nem is minden dal, legalább a kedvencek.
Ezen körök következnek tehát: a banda kő egyszerű, zsigeri hardcore muzsikában utazik, magyar nyelven és olyan ösztönösen, ahogy azt a stílus berkein belül illik. Nem kapunk az égvilágon semmivel sem többet, mint amit egy átlagos hasonló zenekartól elvárhatnánk, de hát ezt a stílust nem is a nagy újítók teszik azzá, ami. Megy is a húsklopfolás, arcba mászás mind a három tételben (bónusz szám: az előző, 2009-es Becsület: Felhasználói kézikönyv egyik dala angolul), kapjuk a buzdító szövegeket, amitől az ember szívesen kel ki magából egy koncerten. Még nem hallottam őket élőben, de sejtésem szerint ugyanezt produkálhatják. A 2-3 perces szerzemények közül az első, Elvárások súlya alatt c. szerzemény hagyott bennem leginkább nyomokat, valóban jó szöveget tudtak írni a dalnak és azonnal bólogatásra kényszerített. Úgy érzem még lehetett volna szorítani kicsit a szíjon és még bátrabban, agresszívebben előadni a dolgot, de így is ütős. Az erős nyitást a Fejben dől el követi, ami afféle harcba hívó energiabomba, azonban annyira egyszerű, mint az egyes szorzó és a szöveg sem elég fogós, így már a közepes felé kacsint inkább, mint a jó felé, a kiválótól pedig nagyon messze van. Magyar dalokból utoljára kapjuk a kellemesen lüktető Most ébredj c. szerzeményt remek gitártémával megfűszerezve, némileg 3 perc fölé futtatva a játékidőt, nem feltétlenül indokoltan. Már a dalcímekből is ismerős lehet néhány ezek az eszme, mondanivaló, ugye? Kb. minden második hazai HC banda ír ehhez hasonlót. Ami kicsit az átlag fölé emeli őket, az a remek hangzás és a valóban jól eltalált, stílusos gitártémák. Érződik az őszinteség, fűti őket, ami ehhez kell, de a „Nőj már fel az élethez” és ehhez hasonló szövegek már nem a metál világban jártasabb embereknek szól, inkább a koncerten ugráló tizenéveseknek… A műfaj szerelmeseinek mindenképp ajánlom őket, mert remek teljesítményt nyújtanak a fiúk, a szobánk berendezési tárgyainak amortizálásához kiváló zenei aláfestést és ösztönzést nyújtanak, de csak úgy, a zene öröméért hallgatni nem lehet őket.
A dalok ingyenesen letölthetők a zenekar oldaláról, de ha támogatni akarjátok őket, kevés juttatatásért a bónuszdallal meg is vehető.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.