Rövid klasszikus zenei ihletésű intro után érkezik a csapat ellső teljes nagylemezének Memento Mori c. dala. Itt még a gyanútlan hallgató nem tudja, hogy mi is vár rá az elkövetkező bő fél órában.
Majd bejön Virágos Ádám brutál éneke és elkezdődik a változatos zenei „utazás”.
Nos, ennek alapján nem tudok fejlődésről beszélni, azóta sem pótoltam be ugyanis ezen a téren az elmaradásom. Most önmagában próbálom meg bemutatni, értékelni debütáló albumukat.
Szóval a játék neve (szerintem) szimfonikus elemekkel (is) operáló extrém metal, amiben a szimfonikus jelleget a billentyűsök adják. Az extrémitást meg a már említett brutál, de változatos ének. Ezt még megspékelik azzal, hogy két számban vendég vokalisták is szerepelnek. De erről, majd később.
Hogy továbbra is a zenei részről beszéljünk, sok helyen érzek klasszikus (heavy) metal hatásokat, főképp a gitárosok (Schiller András, Udvardi Ákos) keze áll rá erre egyes szólóknál. De a billentyűk miatt a szimfonikus kifejezést is simán rá lehet húzni a csapat stílusára. A Változók c. tétel simán felfért volna a néhai tatabányai Cross Borns Gyűrűk Urás lemezére.
A Scerrát olyan hazai csapatok mellé helyezném, mint a Watch My Dying, Akela (A kohó alapján letagadhatatlan), de itt-ott a Dying Wish világa (így a göteborgi dallamos death) is megidéződik, de lehetne még sorolni azokat a stílusokat, melyekből valami egyénit próbál kihozni az öttagú formáció. Több-kevesebb (biztatásképp inkább több) sikerrel.
Az albumra a Tövistánc EP-ről felkerült dalok mellé azért születtek újak is. A második EP címadója például simán illeszkedik ide is, de kedvenc még a már említett Változók, ami stratégiailag jó helyre került, a nagy zúzásban ad egy kis lazítási lehetőséget. Ugyanígy a párja, az Állandók.
Beszélni kell még a már említett, vendégek közreműködésével rögzített két nótáról. A számomra jobban tetszővel, az Eleven Hold-ból ismerhető Török-Zselenszky Tamással közös – szintén EP-s – Függőséggel kezdem. Jó hangulatos darab, amiben Ádám vokalizálását szépen ellensúlyozza Zselenszky szövegmondása.
A Boncolóban mindjárt hárman is vendégeskednek, úgymint a WMD-s Gaobr, aztán az Exodikon-os Pósfai Jocó, valamint Bencze Márton a Conan’s First Date-ből. Ez a kooperáció nagyon gyümölcsöző, bár a zenekar helyében én még hívtam volna egy eltérő karaktert. Nekem ugyanis ezzel van némi gondom. A zene változatossága az én ízlésem szerint megkívánna némi hagyományosabb éneket is. Ez úgy gondolom jót tenne a daloknak is, mert számomra Ádám változatos vokalizálása ellenére is kevésbé karakteresek, pontosabban emlékezetesek a dalok.
A lemez kiállítása igényes, a Jaya Hari dasnál, az Audioplanetben felvett album hangzására sem lehet különösebb panasz. Ígéretes első album egy ígéretes zenekartól, amit remélhetőleg nem akaszt meg a kettős tagcsere. Úgy gondolom, érdemes őket elcsípni élőben, s bízom benne, hogy a következő dalok egy még kiforrottabb Scerrát mutatnak majd.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.