Aki otthonosabban mozog a metal világában, vagy/és rendszeresen olvassa az oldalunkon megjelenő recenziókat, figyelemmel kíséri a Hangpróbát, az nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy az egykori keleti blokk országai csak úgy ontják magukból a doom-death csapatokat, formációkat. Akik általában hoznak egy megbízható, magas minőséget, így nem ritkán a Solitude Productions, vagy leányvállalata a BadMoodMan Music szerződteti őket.
Ez történt az orosz, My Indifference to Silence-szel is, akik tavaly hozták ki debütáló nagylemezüket, Horizon of My Heaven címmel.
Bár a többes számot helytelenül használtam előző mondatomban, lévén a csapatot egyetlen ember alkotja, aki nem más, mint Vladimir Andreev.
Ő egy személyben felel a zenéért (szerzés, előadás), és a stúdiómunkálatokat is egyedül végezte el. Persze ezzel nem tartozik a fehér holló kategóriába, hisz elég sok orosz, ukrán, stb. alakulat ilyen „vanmensó” felállásban alkot. A doom-death műfaj sem zenei, sem külsőségek szempontjából nem tartozik a túlbonyolítottak közé. Minden tekintetben a hangulatra helyezik a hangsúlyt a stílus képviselői. Ezért a sima, kétlapos borító miatt sem érdemes panaszkodni, hisz sötét, leginkább fekete tónusaival passzol a muzsikához. Ami minőségi búsulást kínál, közel egy órán keresztül, de szerencsére a műfaj keretein belül sikerült a lehető legváltozatosabb tempókat belőni. Tehát nem csigalassúsággal csordogálnak végig a szerzemények, hanem akadnak jól eltalált tempóváltások, bár természetesen nem a gyors részek dominálnak. A másodikként felcsendülő For You kiváló példája a változatosságnak. A háttérben lebegős gitártémákat hallani, aztán post rockos riffeket is csatasorba állít a maestro. Az szerintem mindenki számára nyilvánvaló lesz, aki megkezdi az ismerkedést a koronggal, hogy Vladimir fő hangszere a gitár. Magabiztosan, és érzéssel pengeti a magasztos, vagy épp zúzós riffeket, de csodaszép díszítéseket, harmóniákat is beiktat minden nótába. A dobon nagyon érezni, hogy gépi, de az összképen nem ront ez a tény. Szintetizátort is használ hősünk, de senki se gondoljon szintiszőnyegre, tényleg csak az atmoszférateremtést szolgálják ezek a hangszínek és általában megmaradnak diszkréten a háttérben. Kifejezetten gitárközpontú a Horizon of My Heaven! Ének fronton sincs bibi, bár én szeretem a dallamos/tiszta vokalizálást. Ami innen hiányzik. Érdekes módon még sincs hiányérzetem emiatt. Ugyanis a hörgés tetszetős, és narrációval, szövegmondással is operál Vladimir.
Kedvenc dalt nem tudnék kiemelni, hisz egyenletesen magas a színvonal, így egyben hallgatva fejti ki hatását leginkább a lemez. Vladimir gitártémáit talán azzal a meglátásommal tudom érzékeltetni, ha azt mondom, hogy hallhatóan a Gregor Mackintosh iskola éltanulója. Bár nem produkál Greg-féle, többkörös szólókat, mégis hasonló hatást ér el minden egyes pengetésével, mint a Paradise Lost agytrösztje.
Tehát bemutatkozásként több mint ígéretes a Horizon of My Heaven!
A stílus hívei rohanhatnak is a legközelebbi lemezboltba!
Vagy megvásárolhatják digitális formátumban a bandcampről.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.