Az egri Monte Cristo zenekar harmadik nagylemezéből falumbéli cimborámtól kaptam egy példányt, akivel tizenéves korunkban megfordultunk pár koncerten. Mivel akkoriban egy közös jóbarátunk is zenélgetett, az ő révén ismerkedtünk meg a Monte Cristo elődjének számító bandával. Amiben anno ez a közös jóbarát basszusgitárosi posztot töltött be.
De miután ő távozott az alakulatból, nem igazán követtem az eseményeket. Azt se tudtam, hogy átestek egy névváltoztatáson…
Sőt, az eddig megjelent két stúdióalbumuk (2004 – Ördöglakat, 2009 – Az Emberiség Bölcsője) híre sem jutott el hozzám.
Igaz, időközben az én zenei ízlésem is jelentős változáson ment keresztül, és eléggé eltávolodtam a Petiék által játszott muzsikától.
Változás viszont náluk is történt, ugyanis a 2012-es Életvonaton mutatkozik be a Ciscoo művésznéven futó énekes hölgy. Polgári nevén Schmiedmeiszter Szilvia. Aki a dalolászás mellett hegedül is.
A jelenlegi felállásból egyedül Nagy Péter, „Peet” gitárost ismerem személyesen. Ő a hathúroson túl a szintit bűvöli még. Tinédzserként igazi gitárhősnek láttam a srácot, és úgy tűnik nem kopott a tudása az évek alatt.
Sőt!
Pech, hogy manapság számomra már nem jelentenek túl sokat a neoklasszikus virgák, hosszúra nyúlt, skálázós gitárszólók. Amiben ő kétség kívül jeleskedik.
És az első hallgatások után úgy gondoltam, hogy kénytelen leszek jól lehúzni ezt az albumot.
Aztán adtam neki még esélyt, és elkezdett működni a dolog.
Azt nem mondanám, hogy egyértelműen tetszik az Életvonat mind a 10 dala.
Viszont vannak rajta erős nóták, amiket még ez az eléggé összefolyó, sűrű, rosszul kevert sound sem tud elrontani!
Itt van rögtön a nyitó Feltöltődve, ami a korong egyik legeltaláltabb dala!
Még egy kis retrós, Bonanzás szintitéma is van benne! 🙂
A refrén nagyon fogós, könnyen rögzülő, Peti meg odavág egy jó hosszú virgát, de nem csak a neoklasszikus, Malmsteen-es futamokat lövi el benne, hanem az általa ugyancsak előszeretettel használt gerjesztést, berregtetést is csatasorba állítja.
Gábor cájgjának hangzása elég műanyag, úgyhogy gyanítom nem akusztikus, hanem villanydobon ütötte fel a témákat.
Az Emlék című dalban 1:40-nél van egy frankó váltás, jó az a középtempós riff!
Aztán Peet önmagával párbajozik egyet. Gitár vs. szinti.
Ciscoo hangja nem rossz, de szerintem nem bánik még vele profin.
Leginkább a rossz, suta szövegritmizálásai zavarnak.
A címadóban az „életvonat” szót is olyan furán elharapja…
De van fantázia a leányzóban!
Mint ahogy a Monte Cristo zenekarban is!
Mert például a progresszív stílussal flörtölő, Az Órásmester Története egy egész kiváló szerzemény! Közép tájt Peti betol egy tetszetős, döngölős riffet, a szintivel pedig egész paráztató dolgokat játszik.
A nóta egyes részei a Nemesis-nek (Age of Nemesis) is jól állnának!
A szintén pofás Jégkirálynőt pedig átültették angolra.
Ez a dal még az East-et is eszembe juttatja!
Korrekt albumot tett le tehát az egri gárda az asztalra, a stílus szerelmesei biztos jobban fogják majd értékelni, mint én.
A honlapjukon egyébként teljes egészében meghallgatható az Életvonat, de korlátozott példányszámban slim tokos CD-n megvásárolható közvetlenül a zenekartól.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.