Az évek alatt megannyi, kisebb-nagyobb kiadó küldött már szerkesztőségünkbe promo lemezeket, hogy írjunk az istállójukba tartozó bandákról.
De a mai napig találkozunk számunkra eleddig ismeretlen kiadókkal.
Ilyen a logic(il)logic records is, akik egy komolyabb darabszámú pakkal leptek meg minket nemrég. Az mindenki számára – aki egy kicsit is naprakész metal fronton – világos kell legyen, hogy a francia bandák igencsak előretörtek az utóbbi pár évben.
De úgy tűnik sok kiadó lát fantáziát az olasz csapatokban is!
Itt van ugye a Nadir Music, és leányvállalata, a Buil2Kill, akik köztudottan sok digó bagázzsal dolgoznak. Ahogyan a logic(il)logic records is.
Csak ők inkább a softosabb, hard rockos, alternatív metalos zenekarokat protezsálják.
Bár ténykednek náluk keményebb hordák is.
A 2010-ben alakult, egyszemélyes Yerbadiablo nem az utóbbiak közé tartozik!
A Nik névre hallgató, multi-instrumentalista srác által megálmodott, érdekes nevű formáció debütáló nagylemeze a 43 perces Jester in Brick Lane.
Az albumon hallható muzsikát egy szóval az eklektikus jelzővel tudnám illetni. De mégis milyen lehet egy olyan korong, ami ezeket a stílusokat ötvözi: punk, reggae, hardcore, rock’n’roll, pszichedelia, noise, funk, tribal, country…
Már a nyitó nóta, a Punk In-Fusion címe árulkodó, mert gyorsan kiderül hallatán, hogy itt bizony ilyen-olyan fúziókat hajt végre ez a Nik gyerek. Középre betesz egy reggae betétet, az előtte és utána lévő témák meg leginkább punkrockosak. Az énekstílus kapcsán a Suicidal Tendencies neve is többször beugrik a lemez egészét nézve.
A Winston Smith & the Street Dogs kiváló soundtrack lehetne 1-1 Tarantino filmhez!
Talán a Jackie Brown-ba illene leginkább…
Anno a Brick Lane hallatán csaptam le a korongra, mondván „hű, de cool ez a laza, pszichedelikus muzsika!”. Ez a nóta ötvözi a Syd Barrett nevével fémjelzett korai, és a David Gilmour-féle klasszikus Pink Floyd hangzásvilágát! A szaxofonszólója is elfért volna bármelyik PF lemezen!
A Back to the Monkey meg egy bizarr funk darab.
Ügyes zenész Nik, szeret kísérletezni a gitáreffektekkel, de a többi hangszeren sem vall szégyent.
Ebbe a majmos dalba még egy kis spanyol hadoválást is belepakolt, amellyel sikerült megidéznie kedvenc puerto rico-i crossover csapatom, a Puya szellemét!
A Z’étoile egzotikus hangszerekkel fűszerezett, perkás, akusztikus gitáros törzsi téma.
Az albumot átszövi egy koncepció is, a címszereplő, azaz egy udvari bolond jelenléte az összes dalban érezhető. És a gyári bookletben is szerepel a Tarot kártya Bolondot ábrázoló lapjaként. Mivel én csak „Press release inside” matricával ellátott, egylapos „szövegkönyvet” kaptam, elhiszem, hogy így van, megerősíteni viszont nem tudom.
Egyébként ötletes ez a szimpla lapocska, amolyan kettő az egyben funkciót lát el. Kívülről, értelemszerűen a borító, és a hátlap látható, belül meg infók a bandáról.
Ezzel a húzással meg is spórolták a külön info/promolapot!
Érdekes, színes zenét rejt a Yerbadiablo bemutatkozó opusza, igaz vannak rajta nehezen emészthető tételek, pl. a Sulphurea, ami kábé annyira kakofón, mint a Frank Zappa & The Mothers of Invention egyes szerzeményei.
És semmi köze a metalhoz, tehát megrögzött fémszívűek ne is próbálkozzanak vele!
Mindenki másnak viszont okozhat kellemes perceket!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.