A salgótarjáni Corrodal 2009-es bemutatkozó nagylemezéről anno emp, ex-kolléga írt. Az ingyenesen letölthető Xei egy nagyon ígéretes debütálás volt, a gyári CD küllemére pedig komoly figyelmet fordítottak a srácok. A folytatásra viszont mondhatni sokat, szinte napra pontosan 4 évet kellett várni. De feltétlen megérte!
A csapat egy jottányit sem adott alább az igényességből, a Xei-hez hasonlóan ezúttal is készítettek gyönyörű, kézzel sorszámozott digipack CD-ket, melyekből én is kaptam egy példányt, nevezetesen a 36-os számút!
Görgey Gabriella festményei színpompásak, és kifejezetten illenek a Corrodal muzsikájához!
Akik nem kisebb fába vágták fejszéjüket, mint egy regény zenére történő adaptálása.
A mű Ursula K. Le Guin: Égi Eszterga című sci-fije.
Sajnos nem olvastam még a könyvet, de azt hiszem e nélkül is maradéktalanul élvezhető ez a szűk 40 perces utazás!
A Xei is egy utaztató korong, de a Lathe of Heaven még inkább az lett!
És számomra hatalmas pozitívum, hogy nem szálltak el a srácok (pedig a téma talán engedte volna a hosszasabb kibontást) és egy 70-80 perces opusz helyett kiadták ezt a 39 perces, üresjáratoktól mentes dalcsokrot.
Ami persze, mivel konceptalbumról van szó, egyben hallgatva fejti ki igazán hatását, mégis karakteresek önmagukban is a nóták. Nagy szó ez egy instrumentális zenét játszó banda esetében!
Isis, Neurosis-ízű riffel indul a Portland, de hamar bekúsznak a perkák, és némi effekt is befigyel. Meg narrációt is hallhatunk. A nyújtott gitárhangokat tökéletes helyre építették be, a dal lecsengése pedig szépséges. A három részből álló, The Augmentor leheletfinoman kezdődik, Kőnig Feri érzékeny dobolásával, cinezésével, hogy a második etapban hallassák hangjukat a rock/metal zenékben eléggé stílusidegennek számító didgeridoo-k is.
Ugyanis náluk két (az ausztrál őslakosok által előszeretettel használt) fúvós hangszeren játszó emberke is van, jelesül Kovács Viktor és Soltész Gergely.
De nem csak emiatt érzek rokonságot a Corrodal és a Korai Öröm munkássága, zeneisége között. Bár az utóbbi alakulat max. rockos riffekig ragadtatja magát, az atmoszférikus, pszichedelikus fennhangok mindkét társulatra érvényesek.
Nem mondom, hogy sose játszottam el azon gondolattal, hogy milyen lenne egy énekes csatasorba állításával a Corrodal zenéje, de amit művelnek, így, instrumentális formában is pompás!
A Lathe of Heaven egy roppant hangulatos, kiforrott, professzionális, nemzetközi szintű album!
Hallgassátok, vegyétek, vigyétek!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.