A The Silver Shine egy 2004 óta létező punk rock trió. Magukat a vintage punk rock and roll/punkabilly skatulyába sorolják.
A felállás különlegessége, hogy Krista Kat személyében női bőgősük van. A bőgőt itt ráadásul szó szerint kell érteni, hisz a kivarrt hölgy és vörös-fekete csíkos hangszere elválaszthatatlan. Ja, s hogy el ne felejtsem, a nóták zömében hallatja a hangját is.
A helyzet az, hogy a banda jószerével külföldön ismertebb, mint itthon. Ha megnézzük hol is jártak eddigi karrierjük során a lista Európától (Oroszország, Bulgária, Németország, stb) az USA-n át egészen Brazíliáig terjed, hogy csak néhányat említsek a harminchárom ország közül. A csapat egyébként a lemezeit is külföldön jelentette meg eddig.
A zene alapvetően punk rock, némi rockabilly hatással (ők írják hatásként a psychobillyt is, de nem vagyok otthon a stílusban, így lelkük rajta).
Amit én hallok az tizenegy nem túl bonyolult szerkezetű dal, ami koncerten tuti kiváltja a megfelelő hatást az arra fogékony közönségnél. Azt azért nem állítanám, hogy ez egy lepukkant punk cumó, mert semmiképp sem az. Műfajában, már ha inkább a rockabilly-t vesszük mindenképp kiemelkedőnek gondolom. A Mystery Gang (mint számomra a legismertebb hazai név) méltó vetélytársai lehetnek, ha vetélkedésre kerülne sor.
Ahogy nézegettem a zenekari biográfiát, diszkográfiát, a számcímeket a Megfakult képeken a korábban megjelent dalok magyarítása történt. Ami nem is baj, hisz így a korábban kipróbált, élőben bejáratott dalokkal nagyot nem tévedhettek. Nincs is itt ilyen gond. A tizenegy nóta alig harminchat percben, pörgősen, lazítás nélkül jön, ahogy azt kell. Mindez digipak csomagolásban benne széthajtható, poszterrel, melynek hátoldalán a dalszövegek találhatók újság jelleggel. Tetszetős.
Amivel összességében kis gondom van, az a néhol suta, máshol túl sűrű szöveg. Itt is bebizonyosodik, hogy a könnyű/keményzene nyelve az angol. Nyilván ott jobban megszólalnak ezek a dalok.
Néhány dalt ki is emelnék. A lemezt nyitó kissé szomorkás/lemondó szövegű Hazafelét én lehet, hogy inkább a végére tettem volna, ennek ellenére tetszik. Azért, ha tematikusan nézem, ide is passzol.
Ha már tematika, az egész albumon érzek egyfajta beletörődő hozzáállást, viszont hol a lázadás? Nyilván rányomta a bélyegét a szövegekre a világ/ország állapota, de akkor talán lehetett volna markánsabban fogalmazni esetleg.
A leggyorsabb nóta a bő két és fél perces Fénylő króm. Na, ez ki is lóg némileg országúti témájával. De ez még jól is esik!
A klipesített Amíg a mutató körbejár pedig egy táncolható darab, amire biztos ropja az úri közönség.
Azt kell mondjam, azok dalok jobban tetszenek, amiben Krista énekel, bár ő sem lép ki a komfortzónájából, talán egy kis merészséget megengedhetne magának.
Ati EDGE hangilag elég ide, nyilván nem vár senki hangszálakrobatát ebben a stílusban. De nála is el tudnék képzeni még egy kis bátorságot az énektémák terén.
Zeneileg viszont teljesen rendben van a produkció.
Jól meghangszerelt dalok hallhatók, ötletes megoldásokkal. Nincsenek túljátszva, egyik sem lépi át a „lélektani” négy perces határt. Amivel nem is válik unalmassá a produkció.
A nagybőgő/dob (Fúró játszik rajta) összjáték remek. De a gitártémákba sem tudok belekötni. (Nem is akarok persze.)
A hangzást csak dicsérni tudom. Kiváló megszólalást kapott a lemez. A bőgő hangját példásan kiemelték a R27 Stúdióban készült felvétel során.
Összegezve azt mondhatom, hogy kis merészséggel, kísérletezősebben, bevállalósabban nagyobbat is üthetett volna a lemez. Talán a korábbi, illetve a most megjelenő angol nyelvű produkciókkal is próbát kéne tennem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.