Kedvenc stílusomban, a prog rock/metalban már több, általam favorizált lengyel banda (Riverside, Votum, Believe) is adott ki idén nagylemezt!
Mindhárom opusz hozta a szokásosan magas minőséget, ahogy sejteni lehetett. De szerencsére a polák prog. színtér sok figyelemre méltó zenekart kitermelt, így rendre fölbukkan egy-egy formáció, akiket ez idáig nem ismertem.
Az Osada Vida is ebbe a kategóriába tartozik.
Pedig nem egy kezdő bagázs, hisz diszkográfiájuk három demot, és ugyanannyi stúdióalbumot számlál. Legutóbbi kiadványuk 4 éve jelent meg (Uninvited Dreams – 2009), de azon a korongon még nem a jelenlegi énekes hallatta hangját.
Hisz az Acute Mind-ból számomra már ismerős Marek Majewski csak tavaly pártolt át az Osada Vida-ba.
És új csapatában sem hazudtolja meg önmagát: fogós témákkal, ragadós refrénekkel pakolta tele a nótákat!
Az orgánuma, hangfekvése pedig mondhatni tipikusan lengyeles, vagy uram bocsáss, popos.
Bizony, bizony, ezek az inkább rockos, mint metalos dalok kifejezetten rádióbarátok!
Nem hallottam az előző három nagylemezüket, de saját bevallásuk szerint a Particles kompaktabb, célratörőbb szerzeményeket tartalmaz. A promolap olyan előadókhoz hasonlítja az Osada Vida muzsikáját, mint Yes, Porcupine Tree, Pain of Salvation, Riverside.
És érezhető is ezen nagyágyúk hatása, de nyúlásról, másolásról szó sincs!
Kifejezetten dal-és dallamorientált az OV zenéje.
És annyira egységesen magas színvonalúak a számok, hogy nagy gondban lennék, ha meg kellene neveznem a kedvencemet!
De hál’ istennek, nem kell, úgyhogy csak pár szóban leírom, hogy mennyire frankó a Stronger groove-os pulzálása, a Those Days és a Shut refrénje, a David’s Wasp instrumentális csipkelődése, és a Master of Puppets újraértelmezése.
Pedig általában nem szeretem a feldolgozásokat, mert legtöbbször semmit sem tesznek hozzá az eredeti dalhoz, csupán egy az egyben lemásolják azt.
Na, Osada-ék teljesen a saját képükre formálták a Metallica kismilliószor feldolgozott klasszikusát, és gyakorlatilag egy új dal született a kezük alatt!
Kagylózzátok csak!
De hogy némi üröm is vegyüljön az örömbe, a Shut verzéje nem tetszik.
Ugyanis a szintén lengyel Tuff Enuff pacsirtája, Sivy sivítja el. (ehhh)
Nem illik ide ez a keménykedő, metalcore-os vokalizálás!
Ráadásul hatalmas a kontraszt a verzét toló Sivy vérszegény extrémkedése, és a csodás hangú Marek dallamos refrénje között!
Nem egy ligában játszik a két énekes, maradjunk annyiban…
Ezzel együtt, vagy ennek ellenére húzok egy újabb, képzeletbeli strigulát a fantasztikus lengyel prog. kiadványokat/zenekarokat összegyűjtő listámra!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.