A Sex Action újra él, s úgy érzem erősebben tért újból vissza, mint a nevezetes 2004 környéki újjáalakuláskor. Nem nevezném gyengének a 2005-ben megjelent Jöhet bármi lemezt sem, de így visszagondolva, nem sok maradt meg belőle.
Nem is mennék bele a részletekbe, olvassátok el Matyival készült interjúnkat, ha a háttérre is kíváncsiak vagytok. Elég talán annyi, hogy a pont egy tucat nótát tartalmazó Olaj a tűzre album a szokásos módon készült a jól megszokott metódus szerint. Újdonság talán annyi, hogy Szasza és Miksa már a múlté, helyükön Vékony „Áfonya” Sándor és a Mátyás Attila Band-ből ismerős Bense Sanyi szerepel.
Persze a neten található fórumokban rengeteg fanyalgó hozzászólás is található Áfonya hangjával, teljesítményével kapcsolatban. Megkapta a „Szasza-klón” címkét is. Véleményem szerint, mivel bevallottan nem akartak más karaktert, illetve mivel a munkamódszer – azaz, hogy Matyi írja a zenét/szöveget/énekdallamokat – sem változott, nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani. Azt hiszem, ha egy teljesen más karakter állna a banda frontján, akkor pont az nem tetszene.
Három „meglepetés” dal kapott helyet a lemezen, ahogy az már az interjúból tudható.
A nyitó Éjféltől hajnalig nóta Matyié, ebben benne van azt hiszem minden, amitől a Sex Action-t, illetve némiképp a korábbi vagy az épp aktuális zenekarait is szeretjük.
A lemez közepén kapott helyet a lemez egyetlen közreműködője. Karai Anna neve a The Voice nézőinek lehet ismerős. Én kihagytam, így nem tudom, hogy szerepelt ott, itt viszont azt kell mondjam jó karcos, erőteljes hangjával sokat dob az amúgy sem gyenge nótán.
De hasonlóan erős a klipesített Neked szól c. nóta is.
A harmadik „különlegesség” a Döglégy Zoli által előadott Sötét oldal. Ebben a a tőle megszokott rappelésen, ami azért furán kellene, hogy hasson egy SA albumon, mégsem az.
Ami miatt baromi erősnek érzem a lemezt, az a lendület, és az, hogy a sztorizós szövegek sem hatnak erőltetettnek. A címadó dalnak például olyan húzása van, mint talán egy korábbi szerzeményüknek sem. De a Pörög a kocka pont ellenpélda, azt inkább a lassú középtempó jellemzi.
Azt is érdemes kiemelni, hogy jók a vokálok. Szinte valamennyi nótába sikerült emlékezetes módon megtámogatni az énektémákat.
Nem kell nagy változásokra számítani az Olaj a tűzre lemeznél, de nem is hiszem, hogy ezt bármelyik rajongó szeretné vagy várta volna. Egyetlen nóta sem fogja sokként érinteni a rajongótábort és ezt azt gondolom, ezt pozitívumként kell értékelni. Én legalábbis annak veszem. Ez egy ízig-vérig Sex Action album, amire sikerült baromi erős nótákat összehozni, mondjuk volt is idő kiérlelni a témákat az elmúlt 7-8 évben.
Ami tetszik, hogy a szövegek terén több helyen inkább a sorok közt olvasás segít, igaz, vannak azért egyértelmű gondolatok is bőven, ahogy azt megszokhattuk.
Amire én még egy kicsivel nagyobb hangsúlyt fektettem volna, az a körítés. A borítón még dolgoztam volna kicsit. A hangzás viszont kiváló, azért a saját stúdiónak megmutatkozik az előnye nyilván. A keverést és a masztert viszont külső fülekre, jelesül Miks Csabára és Rozgonyi Péterre bízták.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.