Anneke van Giersbergen annak idején még a The Gathering-ben „varázsolt” el. Úgy a Mandylion/Nighttime birds lemezek idején, úgy a ’90-es évek közepén.
Aztán a szólópályáját annyira nem követtem, de a tavalyi lemeze, az Everything Is Changing, illetve a Danny Cavanagh-gal (Anathema) és HevyDevy-vel előadott dalai is olyan meggyőzőek voltak, hogy rajongásom újjáéledt.
Ráadásul tavasszal a Club 202-ben adott koncertje, ahol a Pain Of Salvation és az izlandi Arstidir társaságában adott felejthetetlen hangulatú bulit még várósabbá tette a tegnap megjelent Drive lemezt. (Plusz már bánom, hogy a korábbi fellépéseit kihagytam.) Kicsit fura volt az előző lemezhez képest a Drive poposabb(nak tűnő) hangvétele, elsőre pont a hangulatot hiányoltam, ami mindig egyedivé teszi Anneke dalait, azonban a hallgatások során beért az anyag.
Érdekes, mert bár ahogy említettem, poposnak tűnik az album, mégis van mélysége, ami miatt a korai munkái iránt rajongó metalosok sem fognak elfordulni tőle. Ugyanakkor vagy épp ennek ellenére, mondhatni rádióbarát is lett a korong, köszönhetően az olyan daloknak, mint a She, a táncolható címadó vagy a You Will Never Change. Persze ezek sem egyszerű nóták, de közérthetőek.
Aztán vannak még olyan tételek, melyek a „megszokott” vizekre eveznek, azaz melankolikusak, annekések.
Ilyen például az ötödikként felhangzó My Mother Said líraja. Elgondolkodtató szövegével nem is nehéz azonosulni. De az ezt követő Forgive Me is hasonló húrokat penget, bár ez tempósabb.
Arról azt hiszem kár beszélni, milyen nagyszerű énekesnő is Anneke, ezen a lemezén is hozza a rá jellemző, szinte éteri dallamokat, de sokszor inkább a fülbe ragadó, mondhatni egyértelműbb, megjegyezhetőbb megoldások felé billen a képzeletbeli mérleg nyelve.
Az album egyértelmű különlegessége a Mental Jungle. Ebben a török Hayko Cepkin a partnere, mindketten olyat énekelnek, hogy az egyértelműen a lemez egyik húzónótájává teszi a dalt. Van ebben valami különleges, ami a populáris és táncolható zenei világ, Anneke és Hayko eltérő dallamai és énekstílusa, meg a keleties zenei világ keveredése nyomán jön létre és nagyon-nagyon jól esik hallgatni.
Őszintén szólva, az előző anyag „bűvöletében” elsőre kissé csalódást keltettek a dalok, aztán többszöri hallgatással beért a lemez.
Produkciós szempontból nem lehet belekötni, bár kissé elektronikusabbra van kihegyezve, mint azt a metalos füleknek jól esik hallani, de a dalokhoz nagyon is illik és talán nem is adna ennyit másként.
![Anneke van Giersbergen - "The Best Is Yet To Come" [Official Lyric Video]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2F9JS2enuIYI4%2F0.jpg)
Meglátjuk elő fog-e kerülni annyiszor, mint az elődje! Most mindenesetre elég erősnek érzem egy nyolc és félhez.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.