Az időjárás jelentéseket nézegetve úgy tűnik hazánkban még nem jött el a téli viharok ideje.
Ellenben a brit Winter Storm második lemezének ismertetésével, aminek ezennel neki is látok!
2008-as alakulással büszkélkedhet az énekesnő vezette csapat, és egy 2010-es bemutatkozó albummal.
Amit ugyan nem hallottam, de a borítója nagyon tetszik!
E téren a friss, szerzői kiadásban megjelentetett korong sem vall szégyent.
Ugyanis a front grafika jól tükrözi a fagyosság/ridegség érzetét.
Az általuk játszott muzsikát pedig nevezhetjük dark metalnak, vagy éppenséggel szimfonikus elemekkel átitatott gothicnak is.
A ritmusgitáros srác héthúrost használ, míg az éneklés mellett a szólógitárosi teendőket is magára vállaló Hannah Fieldhouse hathúroson penget.
Így szépen elválik egymástól a két hangszer hangja.
A dob viszont nagyon műanyagul szól, tehát gyanítom, gépesített ritmusokkal/”villanydobbal” van dolgunk.
Összességében meg egy korrekt dalcsokorral.
Érdekes módon az introként funkcionáló, szimfós Cold Creation engem egyértelműen a magyar Ideas második lemezére emlékeztet.
Egyébként nem először vélem felfedezni az Ideas hatását külföldi bandáknál.
Persze lehet, hogy csupán véletlenekről van szó…
Mindenesetre a Wasted Feelings egy pofás dal, úgy a második percnél tetszetős váltással, lassulással. Hannah nem mondható hangszálakrobatának, legtöbbször a középtartományokban dalolászik, elég egyéninek mondható, nazális orgánumán.
Szoknom kellett a hangszínét és a dallamait, de pár hallgatás után elkezdtek működni nálam.
A Symmetric Flow-ban bevállal néhány magasabb hangot a hölgyemény, és nem vall szégyent.
Ugyanebben a nótában figyelemre méltók a basszusfutamok és Hannah gitárszólójára sem lehet panasz.
A kedvenc szerzeményem mégis az Afraid to Speak, ami egy epikusabb darab, a szépen induló, majd hosszasan kifejtett gitárszólója pedig sok férfi gitárhős becsületére válna!
A lemez első fele bizony elég izmos.
Aztán az instrumentális Broken World-del mintha némileg megtörne a lendület.
Nem rosszak a hátra lévő nóták, csak már semmi újat, semmi pluszt nem tudnak hozzátenni az addig hallottakhoz.
És rendre előjönnek a már ismerős megoldások, panelek.
Szóval kezd kissé egykaptafássá válni a történet.
Ha ezen legközelebb sikerül javítaniuk és egy végig változatos, fogós dalokkal teli lemezzel rukkolnak elő, még bármi kisülhet a dologból!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.