Mindig is vonzottak a különleges, rendhagyó zenék, úgyhogy gyorsan lecsaptam a francia Toumaï Sapiens Demens című albumára.
Aminek már a borítója is elég beteges, groteszk.
A csapat zenéje meg pláne az!
Ők magukat psyche-fonk metalként definiálják, ami nagyjából fedi is a valóságot.
Hisz pszichós is, funkos is, metalos is az általuk játszott elegy.
Ezeken kívül bedobták a mixerbe a jazz/bárzene, rap, pszichedelikus, reggae nevű hozzávalókat, meg még ki tudja mit.
Durván hangzik, mi?
Az is!
A legdurvább mégis az, hogy ezeket a stílusokat sikerült olyan ügyesen ötvözniük, hogy nem össze-vissza csapongó téma hegyeket kapunk, hanem kerek egész dalokat!
A digipack CD külcsín szempontjából is ütős.
Bár jómagam nem vagyok a leginkább street-artként meghatározható irányzat híve, mégis megemelem a kalapom a bookletben látható bizarr grafikák kreálója előtt.
Ugyanis teljes mértékben illeszkednek a srácok zenéjéhez.
Van egy cro-magnoni ember fílingje a rajzoknak, meg a Sapiens Demens cím is elég beszédes.
A muzsika kapcsán olyan előadók ugranak be, mint Mr. Bungle, Suicidal Tendencies, Rage Against the Machine, RHCP, System of a Down, Primus, Puya…
A magyar palettáról meg a Subscribe, és a korai Superbutt.
Szép lista!
A Toumaï tagjai egyébként köszönetet mondanak a szövegkönyvben a honfitárs, metal úttörő Gojira zenekarnak is.
A nyitó Little Psycho már címében is akkora Suicidal, mint a ház.
Jönnek is a funkos lüktetésű basszustémák, slapek, fifikás dobolás, jazzes zongorajáték.
És ha úgy esik jól nekik, benyomnak egy-egy kő metal döngölést, vagy vágtát.
A raszta frizurás Antoine egy igazi hangszálakrobata, gyakorlatilag mindent tud a különböző extrém megnyilvánulásokon át a poposan fogós dallamos énekig.
3:45 környékén egy erősen SOAD-os, Serj Tankien-es témát ránt elő.
A Madness In Mind-ot pedig a Led Zeppelin Immigrant Songjának sikolyaival indítja.
Aztán átvált lendületes ragga-rapbe.
Majd gyönyörű tiszta énekkel simogatja hallójáratainkat.
A dal vége felé aztán Jonathan Davies elhíresült pszichó hadoválását prezentálja.
Ezek nyilván nem véletlenek, szerintem tiszteletadásként foghatók fel, nem pedig nyúlásokként.
Szinte végigszáguld az emberen a 3 perc alatti Petit Punk en Ut#m.
Egy röpke basszuskiállást is belecsempésztek, de Bert bőgőzése a lemez elejétől a végéig élményszámba megy!
Persze a többiek is atom zenészek, de Bert egy Flea kategóriás őrült!
Nem cséplem tovább a szót, a Sapiens Demens egy eredeti értelemben vett progresszív, azaz előremutató album.
Nem könnyű szavakba önteni a franciák által játszott muzsikát, úgyhogy inkább mindenki füleljen bele, aki vevő az átlagostól eltérő, unikális, extrém zenékre!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.