A görbeházi Bearfood is azon bandák sorat gyarapítja, akik sajnos hosszasan voltak kénytelenek várni, hogy olvashassátok tavaly megjelent Shopping a Mennyben c. albumuk recenzióját. Bocs, srácok!
A helyzet az, hogy már első hallgatásra bejött a stoneres zenében utazó ötös lemeze, aztán ahogy mind többet hallgattam, kezdtem elbizonytalanodni. Sebaj, gondoltam, hagyom kicsit pihenni, eltávolodok az albumtól, s megpróbálom majd újabb nekifutásra megírni a véleményemet. No, mint azt a jelekből láthatjátok, az időt sikerült eltölteni, igaz, közben azért több-kevesebb rendszerességgel előkerült a lemez.
De a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk a tárgyra! Milyen zenét is rejt a korong? Alapvetően stonernek mondanám, de mindenképp meg kell jegyezni, hogy ennél azért árnyaltabb a kép. Ez talán annak is köszönhető, hogy Tamás Nándor személyében egy karakteres hangú énekessel rendelkeznek, aki emlékezetes dallamokkal tudja átadni a gondolatait. Megjegyezném még, hogy szinte minden hallgatásnál az motoszkál bennem, hogy azért a magyar hard rock bandák biztosan hatottak rá… aztán az is lehet, hogy tévedek.
A dalok elég változatosra sikerültek, vannak húzósabb tételek (Felizzik és pörög), de lassabb, zakatolósabb dalok is gazdagítják, árnyalják az összképet.
Nem hanyagolják a Sabbath hagyományokat sem, ezt például a klipesített Kezdet és vég c. nótában vélem felfedezni.
Nem elemzem ki dalonként a lemezt, hallgassátok meg a soundcloud/bandcamp/youtube valamelyikén, aztán alakítsátok ki a saját véleményeteket.
Számomra ez egy értékes lemez, a hibái, vagy inkább hiányosságai ellenére. S, hogy mik is ezek?
Nos, kezdjük a borítóval, ami vitathatatlanul ötletes, ráadásul szorosan összefügg a lemezcímmel is, de pont ez a bajom is vele. Kissé talán konkrétabb, mint kellene…
Ugyanez a gondom Nándi egyes szövegeivel is, egy kicsit – mondjuk úgy – szájbarágósabbak a kelleténél („…egy az Isten, a fogyasztás…”; „Porszemként élek, porszemként végzem…”).
Az introt szintén ötletesnek tartom, ugyanakkor mégsem érzem, hogy annyira passzolna ide a Szabó Zsolt által előadott rövid nép(?)dal. Ami persze önmagában rendben van, csak itt nem találom annyira helyénvalónak.
Ennek ellenére azonban valamiért mégis gyakorta előkerül a lemez, ami azt mutatja, hogy mégiscsak van benne valami.
Azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy a dalszerzéssel nincs problémája a Bearfood legénységének, bár semmi meglepőt sem találni a dalokban. Korrekt anyag, korrekt hangszeres tudással előadott dalokkal.
A nyolc plusz intros album egyébként jó hangzással bír, (valószínűleg házilag készült), s szerzői kiadásban látta meg a napvilágot a csapat 5. anyagaként, ha a koncertlemezt nem számolom.
Bizonyos szempontból különlegesség, hogy Horváth Kitti személyében egy hölgy basszusgitározik a bandában, s ráadásul kifejezetten jól is. Igaz, a zenekar többi tagjának (Balázs Bertalan , Medve Tamás – gitár, Gacsó Imre – dob) sincs oka szégyenkezni.
Összességében azt lehet elmondani a Shopping a Mennyben lemezről, hogy egyes dalai kiemelkedők – akár az albumot, akár a hazai mezőnyt tekintem – azonban épp az említett hiányosságoknak köszönhetően nem tudok maradéktalanul lelkesedni.
Azért a következő anyagot is kíváncsian várom, és szívesen hagyom magam meggyőzni, ha sikerül összefutnunk élőben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.