A szolnoki Recovery nem egy szokványos zenekar. Na, azért nem is olyan különleges, hogy azt lehessen mondani soha ilyet nem hallottunk még.
De miről is van szó? A név félig-meddig árulkodik, mert igazság szerint ez egy feldolgozáscsapat. De a különlegessége abban áll, hogy popdalokat ültettek át metalba, ráadásul csupa női előadót értelmeztek újra. (Recover, ugyebár…)
Igazság szerint azt gondolom, hogy a csapat a nyitottabb, valamint a hagyományosabb (értsd heavy/power) metal rajongóinak mondhat valamit. Mert igazság szerint ezeket a dalokkal és előadókkal az egyszeri metalos max. véletlenül (rádió, ilyesmi) akadhat össze.
Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy az Intro után öt dalt rejtő EP egy jobb világban akár a rádióból is hasonlókat hallhatnánk. Azt mondjuk az eredeti előadók (Adele, Katy Perry, Lady Gaga, Britney Spears), illetve a számukra ezeket a dalokat megalkotók javára kell írni, hogy remek alapanyagot szolgáltattak.
De azt sem szabad elfelejteni, hogy az itt szereplő dalok (na jó, az eredetileg Adele által énekelt Rolling In The Deep azért kivételnek tekinthető) eredeti formájukban számunkra nehezen vagy egyáltalán nem fogyasztható. És itt jön az, ami miatt a szolnoki csapat előtt megemelem a képzeletbeli kalapom, vagyis sikerült úgy átértelmezni és egységes formába önteni, hogy azoktól – véleményem szerint legalábbis – klasszisokkal jobb lett.
Kiemelendő még a Britney Spears-féle Oops! I did it again átgondolása. Ennek ugye a Children Of Bodom is megcsinálta már a maga változatát, de – nekem legalábbis – a Recovery-féle fogyaszthatóbb.
Lady Gaga feldolgozása sem újdonság (Leanderék is megcsinálták a maguk változatát), a Love game-ből például egy kis gótos/indusztriális ízt sem nélkülöző verziót vettek fel.
Az egy fontos dolog, hogy Papp Ági személyében egy olyan elég karcos, ugyanakkor kellemes és erős hangú énekesnőt találtak, akivel ebben a műfajban nagyon jól jártak, sőt talán keresve sem találtak volna jobbat.
A zenekart pedig szintén dícséret illeti, szépen átírták a dalokat, kellemes hallgatnivaló vált belőlük.
Azt azért nem lehet nem észrevenni, főképp a galoppozós dobok (Sütő Tamás) és az ikergitárok (Nagy Alex, Nagy Zoltán Csaba) alapján, hogy itt azért olyan zenészek játszanak, akik nem ma kezdtek metalt hallgatni és játszani, ráadásul tudják is mit akarnak.
Még a billentyűk vannak kicsit előrébb talán a kelleténél – vagy csak az én ízlésemnek -, de erre sem mondanám, hogy zavaró, mindössze tény. Igazság szerint mondjuk még illeszkedik ide, erősíti a feldolgozás hangulatot.
A kislemez a mai kornak megfelelően természetesen digitálisan sok helyen beszerezhető, meghallgatható, de készül(t) kézzelfogható hanghordozó is, ha minden igaz.
Egyelőre fizikai példány nem áll rendelkezésemre, így csupán a frontborítóról tudok nyilatkozni, ha a külcsín kerül szóba, az ötletes, de azért kíváncsi vagyok a többire is.
Az énekesnős bandákat kedvelőknek erősen ajánlott anyag.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.