Sose szerettem az áriázós operametalt. Az énekesnők magasaitól rövid időn belül besokallok. Ehhez képest, szinte mazochista módon elvállaltam egy olyan lemezt, ami 75 perces, és a vokalista hölgyemény majdnem végig a magas tartományokban kalandozik.
Noooormááááális????
Kérdezhetné jogosan Besenyőpistabácsi.
Mentségemre szóljon, hogy a stílus, a játékidő, stb. előzetes ismeretével ugyan rendelkeztem, mégis hajtott egyfajta kíváncsiság a komplett album megismerése iránt. Ami abból fakadt, hogy ritkamód odafigyeltek a csapat tagjai a külsőségekre. A spontaneitásnak nyoma sincs e téren (amit más esetekben talán negatívumként ítélnék meg). A zenekar neve, a logo, a fotók, a ruhák, a borítófestmény, a szövegkönyv lapjainak háttérszínei, a betűtípus mind-mind ki van találva. Olyan markáns koncepció mentén készült ez a produkció, ami egy első lemezes bandától nem feltétlenül lenne elvárható. Úgyhogy ezért jár nekik egy hatalmas piros pont!
Főleg, hogy a külcsín illik a zenéhez, a kettő együtt ad egy kerek egészet.
Természetesen a belbecs a lényeg, ami stílusát tekintve doom/death metal.
Viszont a bájos Elena Kryvoyaz, eredeti nevén Olena Garbarchuk éneke miatt kap egy gótikus, sőt inkább szimfós/operás ízt. Igazság szerint a bájos nem a megfelelő jelző az ifjú leányzó külsejének leírására, hisz az inkább jellemez egy Anneke van Giersbergent. Elena minden túlzás nélkül gyönyörű!
Bárcsak a hangjára, a dallamira is elmondhatnám ugyanezt!
Félreértés ne essék, aki bírja, vagy egyenesen szereti (létezik olyan elvetemült? :D) a vég nélküli, magas hangon előadott operás éneklést, az hülyének fog nézni.
De mivel én, ahogy a legelején említettem, nem tartozom e táborba, megküzdöttem rendesen az In Memories tucatnyi dalával. Jómagam sokkal jobban kedvelem az Anneke által képviselt „iskolát”. Őt gyakorlatilag bármikor-bármeddig képes lennék hallgatni, mert imádom a hangja sokszínűségét, egyediségét, és azt, hogy bármilyen érzést képes általa közvetíteni.
Az ukrán szépség orgánuma ellenben egydimenziós, és sok esetben számomra már kimondottan irritáló. Tudva levő, hogy a dallamos muzsikákat részesítem előnyben, az I Miss My Death debüt korongja kapcsán mégis úgy érzem, hál’ istennek, hogy van egy jó mélyen hörgő úriember is a bandában. Sergiy Kryvoyaz extrémkedését ugyanis könnyebben viselem, mint Elena áriázását. És kontrasztnak sem utolsó a hörgicse!
Ami mellett Sergiy gitározik, és ő írja a dalszövegeket is.
Most, hogy szép hosszasan felvezettem az In Memoriest, ejtek pár szót a dalokról.
A nyitó The Last Overture egy zongorás intro, amiben rendes ének még nincs, csak óóóóóózás. Aztán az In the Dark Garden of the Vampire már fölvonultatja az együttes teljes eszköztárát. Szerencsére nem az ultra lassú, éjsötét doom/death metalt csapatják, hanem akadnak tempó-és hangulati váltások is szép számmal. A vámpíros szerzeményben még csembalójáték is hallható, ami sokat dob az összképen. A gitárszóló is hangulatos, sőt kapunk női és férfi narrációt is. A templomi orgonás, madárcsicsergős levezetés szintén hatásos.
Az utolsó pár másodperben harangzúgás és elmosódott Gregorian-kórus erősíti az atmoszférát. A 10 percnél is hosszabb címadó ugyancsak működőképes!
Sőt, a korong feléig nincsenek komolyabb gondok. De addigra valahogy telítődöm a sok áriával. Gyanítom, hogy a Silent Existence a slágernek szánt tétel, ami az is lehetne, ha Elena nem húzná megint túl a magasakat. Tipikus gyermekbetegség egyébként, hogy ilyen indokolatlanul hosszú lett ez a bemutatkozó nagylemez. Ha megállnak 50 percnél, azt mondanám, hogy íme, egy ígéretes, változatos, erős hangulati töltettel operáló CD, 8 pont. Vagy akár nyolcésfél.
De így, ebben a formában néha a 7 pontot is sokallom.
Azért megadom nekik, mert érezhetően baromi sok meló van ebben a kiadványban, és remélhetőleg hamar lenyesegetik a vadhajtásokat, hogy a következő album már kevésbé legyen megterhelő a hallgatók számára.
És szólhatnának Elena grófnőnek is, hogy ritkábban ragadtassa magát olyan „vonyításokra”, amik hallatán azt is hihetnénk, hogy közben a banda hímnemű tagjai egyszerre akasztottak be neki elölről, meg hátulról! 😛
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.