Lorelei a neve a Rajna partján emelkedő óriási sziklatömbnek, amiről a legendákban szereplő csodás hangú, a hajókat vesztükbe csalogató szirént is elnevezték. Innen választott magának nevet az orosz gótikus death/doom metal zenekar, melynek első nagylemezét kaptam kézhez. Ha valaki azonnal hátrahőkölt a gótikus jelzőtől, megnyugtatom, nem vidám áriázásban utaznak az oroszok, hanem egy lemondó, fagyos operát rántottak fel a kiadványra, kemény gitárokkal, gyomorból bugyborékoló mély hörgéssel és drámai pátoszt eregető női énekkel. Párhuzamként egyedül a korai Theatre Of Tragedy (nekik is van egy Lorelei c. szerzeményük) lemezeket tudnám felhozni, azzal a különbséggel, hogy itt mindent oroszul kapunk, de hasonló felfogásban alkot még a szintén orosz Aut Mori (erről Nagaarum kolléga írt egy hasonló kritikát itt, amit félelmetes módon akár át is másolhattam volna a neveket leszámítva) és az ukrán Symphonian is manapság.
A hörgés némileg egysíkúnak hat a dallamok mellett, de erőben nem szenved hiányt és nagyon jól működik a kontraszt hatás, amit viszont elviseltem volna, az pár mély, a dalokat betetőző gitárszóló a megfelelő depresszióval és tragédiával. A dalok a lemez vége felé erősödnek,úgyhogy van még bőven tartaléka a zenekarnak, lerázva a 90-es évek hagyatékát, a billentyűket bátrabban használva és némi érdekességre törekedve összehozhatják a szerencséjüket. Egyenlőre inkább rutinból, jóleső sablonokból összerántott lemeznek tűnik a Угрюмые Волны Студеного Моря (szegényes fordításban: Hátborzongató, fagyos óceán), a dalszerkezetek kalandmentesen vonulnak végig a játékidőben, ami így sokkal többnek tűnik.
A 2003-óta formálódó, fejlődő zenekar egy demó és egy EP után kapott lehetőséget a BadMoodMan Musictól (Solitude bérenc, mi más?) és nem véletlenül, érdemes megjegyezni a nevüket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.