Előző recenziómban már előre vetítettem, hogy a Helsinkiben székelő Elitbolaget kiadó két EP-t is küldött a válogatás mellé. Az egyik a Superflesh LOVE című, négyszámosa. Melyről a Mustachio már ismerős lehet azok számára, akik meghallgatták az Uprising 2 vegyesfelvágott dalait. A Superflesh-es fiúk a punk, a rock és a metal stílusokból merítenek leginkább, de néhol van képük bevetni 1-1 popos megoldást. És úgy tűnik polgárpukkasztásban is jeleskednek, mert egyes (főleg a régebbi) fotókon úgy néznek ki, mint egy fartúró társaság. És olyan „művészneveken” futnak, mint Tyrannosaurus Sex (basszusgitár, háttérvokál), Gulliver 5000 (dob), Penos Emporio (gitár, ének), illetve Turbo Ragnar (gitár). Továbbá a facebook oldalukon egy ötödik tag is fel van tüntetve stuntman (kaszkadőr) titulusban. Ő az ugyancsak jól csengő, Nick the Dick nevet viseli.
Ezek fényében talán én lepődtem meg legjobban azon, hogy alapvetően tetszik, amit ezek az őrültek művelnek.
Mondjuk az sem kutyaf@sza, hogy a discen ennek a blökinek a pofija látható! 🙂 Állati, ugye!?
A Kings of the Street pedig még a szintit is csatasorba állítja a melodikusabb, populáris sound elérése érdekében. Még a Van Halen Jumpja is beugrik emiatt. De már itt megvillan a torzított basszusgitár hangja, ami mondhatni a banda védjegyének számít. Az Uprising kettőn is vendégeskedő Mustachio egyenesen torzított bőgővel nyit. A slágerpotenciál itt is tetten érhető, még az „auvaóóóóózást” is megkockáztatják benne a srácok. És a legdurvább az, hogy még sincs hányingerem ettől az amúgy általam nem igazán kultivált csínytől. Talán az egész produkció görbe-tükör jellege miatt? Fene tudja…
Mindenesetre hagyom, hogy átszuperflesseljék az agyamat.
De szellemi képességeim teljes birtokában ki merem jelenteni, hogy zeneileg a záró Godzilla Jesus mutatja meg legnyilvánvalóbb módon, hogy nem kutyaütők bazseválnak itt össze-vissza! Az akusztikus részek frankón be vannak építve a nótába, és a hangszerelés is figyelemre méltó!
Pontozni ezt a kiadványt sem fogom, és a jövőben tartom magam ahhoz, hogy demo, EP, illetve válogatás lemezeket csakis szövegesen értékelek.
Viszont ha valamikor előrukkolnak az urak egy egész estés produkcióval, ami hozza, vagy akár felül is múlja a LOVE színvonalát, akkor igen korrekt leszek számszakilag!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.