2014. szeptember 30-án jelent meg az indiai Orion első EP-je, az On the Banks of Rubicon. Vagyis, ha pontos akarok lenni, akkor újrakiadásáról van itt szó, mert az EP eredetileg szerzői kiadásban már 2012. novemberében napvilágot látott, de tavaly a Transcending Obscurity India disztro ismét megjelentette. Tudni kell még, hogy 2010-ben már jelentkeztek egy három számos demóval, amin ugyanezek a dalok szerepeltek. (Nem lehet azt mondani tehát, hogy hú, miyen termékeny a csapat. Vagy, csak nem volt lehetőségük újabb dalok felvételére…)
A csapat 2008-ban alakult Mumbaiban és progresszív death metalt játszik. Legalábbis a kiadói promószöveg, meg a Metal-Archives szerint.
Mit mondjak? Ha prog death azt jelenti, hogy a death metal mellé heavy metalos, meg progos jellegű megoldásokat is alkalmaznak, többek között, akkor legyen az.
Az biztos, hogy ebben a formában számomra is emészthető a dolog. Nagyjából a dallamos death metalhoz lehetne hasonlítani a négyes által játszott zenét, azzal a különbséggel, hogy – bár megtalálhatók a svéd vonalra emlékeztető dolgok – itt a hangsúlyt kicsit inkább az egyéb stílusokon érzem.
Ha az éneket tekintem, akkor meg kell állapítani, hogy a death metalos vokalizálás is elég széles skálán mozog (értsd a hörgés mellett megjelenik mormogás, morgás, meg némi üvöltés is) lett, de az igazi változatosságot a tiszta ének adja. Klasszikus jellegű témák mellé befér némi alteresebb felfogású ének is. Ebben Vigneshkumar Venkatraman gitáros/énekes mellett a vokálokban a bőgős Anshuman Bhattacharya is segít.
A zenét tekintve is találunk itt a már említett heavy metal (sok helyütt már-már maidenes szólókra kaptam fel a fejem) és progos elemek mellett nyugisabb, mondhatni ambient jellegű témákat is. Itt-ott még folk hangulatok beugranak. Aztán az Opeth/Katatonia-féle lazább megoldások is (lásd Astral) teret kapnak.
Talán nem járok messze az igazságtól, ha az Arch Enemy nevét is megemlítem, de domináns párhuzamnak érzem még a megboldogult Nevermore-t is (Devoured Existence). Meg van itt egy kisthrash, meg egy kis matekozás is, ez utóbbi viszont nem feltétlenül kedvemre való.
A huszonhárom és fél perces anyagon két rövidebb (úgy négy és fél perc körüli) direktebb tétel mellé, befért két hosszabb lélegzetű dal is.
A már említett és a demón nem szereplő – tehát valószínűleg a legfrissebb – Astral a kedvencem, amibe az opethes részek mellé azért a lassú középtempós zúzás is befért, s jól meg is férneek egymással ezek. Mondjuk ebbe is került olyan, ami kicsit kilóg, de egye fene, el az se rontja.
Összességében ez egy meglehetősen jól összerakott anyag, ami nem tartalmaz töltelékdalokat (ez négy szám esetében nem nagy dícséret, bár biztos mindenki tudna ellenpéldákat hozni). A számomra kevésbé eltaláltnak tűnő részek is inkább szubjektív megítélés és egyéni ízlés miatt azok.
Viszont se a hangzásba, se a hangszeres tudásba nem lehet belekötni. Ráadásul nekem különösen tetszik, hogy a lemezborító is valami más, nem a szokásos death metal klisé. De hallgassátok meg és döntsétek el magatok:
<a href=”http://transcendingobscurityindia.bandcamp.com/album/on-the-banks-of-rubicon-progressive-death-metal”>On the Banks of Rubicon (Progressive Death Metal) by Orion</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.