A bécsi Tulsadoom 2007-ben indult, ezidáig két lemezzel jelentkeztek. Most a június végén megjelent második lemezük, a Nihilistic Empire Records kiadású Storms of the Netherworld kapcsán kerültek terítékre.
A banda alapvetően power/thrash-t játszik, de messze nem ilyen egyszerű a képlet. Amit mindenképp ki kell emelni az öttagú bandával kapcsolatban az a barbár téma, valamint az, hogy mindezt igyekeznek látványban, a művésznevek (King Totolva – ének, Virgin Penetrator – gitár, Skullcrusher Volkov – gitár, Rick Thunder – basszusgitár, Doktharr Radiovodnik – harci dobok) terén is hozni.
Ide kívánkozik, hogy rögtön megemlékezzek a szövegekről, a stílushelyes borítóról, illetve arról, hogy a booklet grafikáitól a szövegek betűtipusáig (itt-ott kicsit nehezen olvasható ugyan) sikerült mindent a koncepciónak alárendelni.
Tetszik ez az egység, na! Ráadásul nem is érzem kínosnak sem, mert van olyan, ahol nem érik be az ilyen koncepció, s csak izzadtságszagú kínlódás a vége.
.jpg)
Ha megpróbálom leírni a csapatot, akkor a látvány miatt megkerülhetetlennek tűnik a Manowar emlegetése, bár annál nekem jobban tetszik. A zenei részt tekintve már nem ennyire egyértelmű a dolog.
A thrash meg a power metalos alap ugye megkérdőjelezhetetlen. Előbbire a The Coal of Blue Fire kiváló példa. Az utóbbira meg mondjuk a címadó, bár tisztán power metalos nótát azért nem tudnék mondani.
A másodikként érkező Skull nekem a Motörhead dolgait is eszembe juttatja, egy gyorsabb tétel, egész okés szólóval, itt-ott nyersebb énekkel, ami miatt thrashes a végeredmény.
Az album leghosszabb tétele, a Shadows over Lemuria bő egy percen keresztül finom introval kezd, majd galoppba vált és egy monumentális power/thrash tétel kerekedik belőle.
A The Coal of Blue Fire meg korai Anthrax dolgokra emlékeztet zeneileg, meg a csordavokálos témákat hallgatva is. Igaz, ezeket kicsit előbbre kevertem volna.
A záró tételben (Final Cataclysm) kicsit folk metalos elemeket vélek felfedezni, amúgy a Korpiklaani és társai nyomán. De ez is csak szinesít, mert alapvetően ez is egy szélvész speed/thrash zúzda.
Kilóg a sorból a Dustland, ami nekem afféle Satriani-s jellegű instrumentális szám, amiben nem átallanak elektronikát sem alkalmazni. Ráadásul a dal introja nekem a Depeche Mode-ot idézi… Ebben semmi barbár jelleg nincs. Olyannyira, hogy meg is kellett néznem, tényleg az osztrákok lemezét hallgatom-e…
A tizenegy tétel majdnem pontosan egy órát tesz ki. Alig van négy per alatti dal, mégsem lehet azt mondani, hogy unalmassá válna az anyag.
A dalok kidolgozottak, amiben még a fejlődés lehetőségét látom, az King Totolva éneklése, akit azóta Sototh Dult váltott. Mit mondjak, elbírtam volna néhány tiszta énekes témát is. De összességében nincs sok reklamálni való.
Érzek még fejlődési lehetőséget a Virgin Penetrator személyében magyar származású tagot is a soraiban tudó barbár hordában. Figyelemre érdemes csapat, rajtuk is tartom a szemem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.