A melodikus death metal műfaja is túl van már a zenitjén. Azért manapság is létezik még jó pár MDM banda, de talán a frissen alakuló zenekarok közül egyre kevesebben választják maguknak ezt a stílust.
A német All Will Know 2010-ban rajtolt, rá két évre megjelent debütáló nagylemezük a Contact, a folytatás pedig hamarosan, jelesül öt nap múlva fog a boltok polcaira kerülni. A Deeper Into Time címre keresztelt opusz 10 dalt tartalmaz, szűk 47 percben.
A zöld árnyalataiban pompázó borító tetszetős, a srácok által játszott MDM alapú muzsika pedig kellően fogós ahhoz, hogy szélesebb tömegek is rákapjanak.
Bár a hagyománytisztelő, klasszikus dallamos halálmetalnak is megvan a maga szépsége, én jobban preferálom, amikor egyéb stílusokkal is keveredik.
Az All Will Know teret enged az elektronikának, néha már-már popos megoldásokkal élnek, és egy kis metalcore is belefér az általuk kikevert mixtúrába.
Kütyükkel indít a Home, majd beindul a tipikus MDM-os tikatika. Frank Richter hörgős hangja szintén stílushű, viszont a dallamos éneke, bár nem tökéletes, néha kicsit hamiskás, mégis jóval túlmutat az átlagos, a műfajban megszokott éneken.
A címadó szállítja a megkerülhetetlen, alapvető stílusjegynek számító ikergitár melódiákat, Frank pedig egy akkora heavy metalos refrént kanyarít, ami a lemez egyik csúcspontja. De a zongorás leállás is minőségi! Ha végig tiszta ének lenne hallható a nótában, olyan volna, mint egy Edguy track. Óriási slágerpotenciált látok a dalban!
De igazából az összesben akadnak kapaszkodók, fogós megoldások. Ügyesen bánnak az elektronikával is, olyan arányban használják, ami még egészségesnek számít.
Egyértelmű, hogy technikás muzsikusok alkotják a csapatot, szerencsére mégsem cifrázzák túl a témákat. Dalokban gondolkodnak, szórakoztatni akarnak.
Nem szégyellem bevallani, hogy én amúgy is fogékony vagyok a slágeresebb, kommerszebb zenékre, ezért nálam maximálisan elérték a céljukat.
Egyszerűen jólesik hallgatni ezeket a változatos számokat.
A Feed Their Minds szintén nagy kedvencem, a dallamos énekkel előadott részek aranyat érnek benne, de a hangszerelés is megér egy misét!
A Reset That Clock 3. percétől elővezetett masszív riffelés szintén emlékezetes. Meg úgy ánblokk az egész nóta.
De a keleties témával indító, arab piacok hangulatát megidéző, végig extrém vokállal megtámogatott Exceed and Refine is roppant szimpatikus.
E szerzemény kapcsán olyan alakulatok neve is beugrott, mint Orphaned Land, Nile, Amorphis. Az effektezett gitárszóló ugyancsak betyáros!
Hál’ istennek a vége felé sem fogy el a puskapor, az utolsó három tétel a korong legerősebbjei közé tartozik!
Max Jänsch bőgője ha kell kattog, máskor pedig gyomroz.
Ritmizálás terén a Solitude In Fear és az Existence Denied a csúcs, előbbi a korai Meshuggah (első két lemez) tördeléseket juttatja eszembe. Felix Walzer szintis hangszínei, effektjei gyakran C 64 játék ízűek, de illenek az összképbe.
Az Existence Denied is egy ilyen effekttel ér véget, de a zárás előtti rész zseniális, azzal a modern groove-val, majd a megkapó tiszta énekkel, és az alatta lévő Hammond jellegű morajlással.
Erős lemezt rakott össze a darmstadt-i csapat, nekem kimondottan bejött a Deeper Into Time!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.