A brit Enemo J nemrég jelentette meg ötödik albumát, az ötletes című Miley Virus-t. Csak nehogy beperelje őket túlzott hasonlóság miatt az egy betű híján azonos nevű énekes/celeb leányzó! 😛
Kinek népszerűsége valóban vírusként terjed…
Természetesen az Enemo J nem popzenében utazik, bár ők is használnak több populáris megoldást. Már maga a műfaj sem nevezhető undergroundnak, ugyanis metalcore-t csapatnak, vagy kis jóindulattal crossovert. Mert tény, hogy keverik a stílusokat, de alapvetően a kóros él dominál náluk. Az infólap szerint 11 dalt tartalmaz a friss korong, de a lejátszóba helyezve 14 tétel jelenik meg. Mivel csak „szövegkönyvet” küldtek, hátlapot nem, így kicsit nyomoznom kellett a valódi dalsorrend után. Sebaj, ez mind másodlagos, hisz a zene számít elsősorban.
Egy 50 másodperces intro és outro adja meg a keretet, köztük pedig egy tucatnyi modern keménykedés kapott helyet. Melyekben nem hallani semmi forradalmit, egyedit, mégis hallgattatja magát a legtöbb nóta. Ez nagyban köszönhető a majd’ mindegyikben fölbukkanó tiszta/dallamos éneknek, mert azok ahol megjelennek, ülnek is, ahogy kell. Több vendégvokalista hallható a lemez egyes számaiban, mind a férfi, mind a női közreműködők képesek pluszt adni a zenéhez.
Jó példa erre a klipesített címadó, melyben a gyengébbik(?) nem egyik képviselője hallatja hangját. Mondjuk a refrént nem ő tolja, mégis telitalálat. A videó ellenben nem tetszik. Igaz, egyik klipjük sem jön be, mert szinte mindegyik ugyanarra az erőszakos sémára épül.
Televarrt, agyontestékszerezett, nem túl szép fiúk-lányok gyilkolásszák bennük egymást nyakra-főre. Na mindegy, még szerencse, hogy a címadót követő Five Percent szintén erősre sikeredett. A csilingelő gitárok miatt hangulatilag ezt érzem a legizmosabb szerzeménynek.
Tagadhatatlan, hogy van érzékük a fogós dallamok, refrének írásához! Az az én pechem, hogy a tipikus metálkóros extrémkedés uralja a terepet.
De ez sem végzetesen tragikus, a már említett magas színvonalú dallamos éneklés, meg az átlagon felüli zenészi teljesítmény miatt. Ugyanis hallani, hogy ügyes muzsikusok alkotják a csapatot. A női énekkel színesített Majora szintén megér egy misét!
A leállós rész a vége felé a lemez egyik csúcspontja.
A Throughout-ban újra fölcsendül egy női hang. Kicsit Lacuna Coil-os dallamokat kapunk tőle. De pöpec a nóta egészében nézve is. Mindenképp az atmoszférikusabb tételek nem túl népes táborát erősíti. A végére hangulatilag pont illik a már-már síró gitárszóló.
A mellékelt infólap szerint a Drunk Lions at the Wolf Party az utolsó dal. Kár, hogy nem így van! Lévén a legfogósabb, legemlékezetesebb refrént ebben kapjuk és az ezt követő két tétel eléggé B-kategóriás. Mintha a hangzásuk is másabb lenne…
Persze lehet, hogy bónuszok csak, mondjuk demófelvételek, de erre utaló nyomot nem találtam sehol.
Így viszont rontanak számomra az összképen.
Mert ha az oroszlános számnál vége lenne a korongnak, azt mondanám, hogy bár semmi extra, de mégis egy fogós megoldásokban bővelkedő, korrekt album lett a Miley Virus, hét pont.
A Contaminate és az Erase the Lie viszont gondoskodnak róla, hogy kevésbé jó szájízzel emlékezzek a lemezre.
Úgyhogy levonok miattuk egy pontot.
Ezzel együtt metalcore-os arcoknak akár nagyon is bejöhet ez az opusz…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.