A Flying Fish
El Pez Que Voló - Act II

(Apollon Records • 2025)

Necron

2025. szeptember 1.

2

Pontszám

10

Ahogy fellebben a materiális világunkat elfátyolozó lepel, ott rejtőzködik mögötte az abszurd, a nehezen befogadható és megérthető szürrealitás. Mely önmaga groteszkségében is csodálatos, és általa feltárulnak olyan mélységek, amik talán még legmerészebb álmainkban sem fordultak meg, akár csak egy illékony, felvillanó látomás formájába sem. Mi más hozhatná le ezt a varázslatos képet földi világunkba, mint a muzsika? Egy zenei küldetés az önmagunkban rejlő isteni kincs feltárására! Ennek misztikus utazásnak kibontakozása pedig olyan egyedi alkotásokon keresztül tárulkozik fel, mint az Râhoola (Vitam Aeternam) által megálmodott fantasztikus project az A Flying Fish. Mely a vágyak, fóbiák, patológiák és erények rajzfilmszerű gyűjteménye, amelyeket összefonva ambivalens erkölcsi keveréket hoznak létre a keleti és nyugati hagyományokból. Ez a zoomorf, naiv és messiási hős utazása, ami pszichedelikus aurával van átitatva, amely arra invitálja a hallgatót, hogy álmodjuk meg a lehetetlent…

Most pedig bemutatkozik ebben a hihetetlen muzikális világban egy új fejezet, a korábban itt bemutatott Act I korong után idén október 31-én a világ színpadjára vonul az El Pez Que Voló (Repülő Hal) – Act II címre keresztelt folytatás. Ebben is Teezûck, a főhős kalandjain keresztül élhetjük át ezt nem evilági élményt. A főszereplő úgy érzi, készen áll a repülésre, de elhamarkodott kísérletében egy buckába ütközik és kudarcot vall, visszaesik a tenger fenekére, és a legsötétebb és legfélelmetesebb barlangba zuhan: a tudatalattiba. Valóság, fikció, emlékek, mítoszok és legendák fonódnak össze ebben a sötét, savas, tükrös cirkuszban, ahol Teezûck-nak meg kell tanulnia elsajátítani a meditáció gyakorlatát. Ez a mű több mint egy ambiciózus zenei projekt; egy szimbolikus utazás, amely mélyen beágyazódik Carl Gustav Jung által megfogalmazott analitikus pszichológia archetípusos keretrendszerébe. Olyan jungi fogalmak szemszögéből vizsgálódik, mint az individuáció folyamata, az Én, az Árnyékszemélyiség, az Anima/Animus és a Hős archetípusai, valamint a teljesség és a pszichés integráció felé vezető út. Tehát a szereplő ismét „csupán” egy eszköz arra, hogy feltárja az elme rejtett szegleteit, amit a történetből áthelyezve a hétköznapokba, másféle aspektusból szemlélhetjük tetteink mozgatórugóját. Az El Pez Que Voló I. és II. felvonása mélyreható utazás az individuáció korai és középső szakaszain keresztül. Magában foglalja a szülői komplexusoktól való elszakadást, az Árnyék (Árnyék-személyiség) aktiválását, valamint a psziché ösztönös, érzelmi és spirituális dimenzióinak integrációját.

Ezt pedig, a témához hasonlóan, egy igen rendhagyó zenei expedíción keresztül valósítja meg. Az ACT I-II. zenei stílusok, műfajok szeszélyes, szabad keverékét mutatja be, amelyek narratív eszközökként szolgálnak a pillanatok, karakterek és érzelmek kiemelésére. Akinek nem volt szerencséje megismerni az Első részt, azok számára egy furcsa, tarka musical-nek, tudnám leginkább leírni azt, de ez közel sem tükrözi a valóságot. Valóság?.. arról nehezen beszélhetünk, hiszen, itt az álomszerű, a katartikus, a bizarr találkozik egy sajátos összjátékban, amit a nagyzenekari betétektől kezdve, a rock operán,  a rajzfilm-szerű hatásokon át a rádiójáték és narrációk összessége ölel fel. Az El Pez Que Voló egy négyfelvonásos rockopera, melynek első két része – A Fészek (ACT I) és A barlang (ACT II) – már elkészült. Az első lemez (Első felvonás), A Fészek, a főszereplő mitikus eredetét és korai pszichés konstellációját jelképezi. A megjelenő második album (Második Felvonás),  A Barlang, a psziché legmélyebb rétegeibe való leereszkedés: az éjszakai tengeri utazás, a katabasis, vagy, ahogy Jung nevezi, az Árnyékkal (megjegyzés: Árnyékszemélyiség) való szembenézés. Egy egoisztikus ambíció által vezérelt impulzív ugrás után Teezûck, a Főhősünk,  a mélységbe zuhan, és a platóni barlangban – az átalakulás szimbolikus méhében – ébred fel. Itt át kell esnie a Zaâm-Athǎ öt próbáján, amelyek mindegyike más-más pszichológiai ellenállásnak felel meg: 1. Hedonista Kamra (6. szám/jelent) – Kísértés az élvezet és a túlzás által. 2. Ellenséges Őrző (7. szám/jelent) – A szülői imázs felé kivetített harag. 3. Letargikus Viszkozitás (8. szám/jelent) – Depresszió, lustaság és a tétlenségbe való menekülés, amelyet az akarat győz le. 4. Nyugtalan Tűz (10 szám/jelenet) – Szorongás és pánik, amelyet a tudatosság és a jelenlét válthat le 5. Kétséges Ajtó (11. szám/jelenet) – Egzisztenciális kétség és káosz. Minden akadály egy archetipikus szembesülést jelent a személyes és kollektív tudattalan aspektusaival. Ebben a fejezetben a Főhős és az által kivetült egojának és az ego-ideának (a zenében az ego-ideál a Lovag képében jelenik meg) a megütközése, megdolgozása és elfogadása is megjelenik.

Ezen hatalmas és roppant mély tematikát felölelő produkció tizenegy tételén keresztül vezeti a hallgatót. (Valójában a számok sorrendjének a tekintetében ez: ACT I– 1-10-ig terjedt; ACT II 11-22-ig, az követhetőség miatt én a mostani lemez kapcsán 1-12-ig hivatkozok a számokra.) A megelőző produkcióhoz képest, most egy sötétebb, kaotikusabb zenei paletta tárulkozik elénk, mely hűen tükrözi a fentiekben bemutatott küzdelem és megpróbáltatás sorozatot. Zajosabb, zavartabb a kép, a zene nem szól közvetlenül hozzánk- ugyan akkor nagyon is muzikálisak, de sokkal-sokkal nehezebben jönnek át, mint az ACT I „dallamossága”. Ugyanakkor a nyitányban The Lost Knight 1 felcsendül az előd fő-témája, egyfajta nosztalgikus élményként – vagy amolyan keretképpen, ahonnan szépen vissza is zuhanunk az ACT II zavartabb, disszonánsabb tónusaiba. Hihetetlen eszköztárakból építkezik a lemez. Mintha egy furmányos rádiójáték és musical, opera ötvözete lenne. Most szigorúbb, mogorvább –itt akár kiemelhetném a harmadik, The Cave-et, vagy akár az ötös tételt, a Face Thyself-et. Ugyanakkor többszöri meghallgatásra észrevehetők benne azok a futamok, rejtett dallamos és izgalmas zenei fordulatok, amik miatt az ember újra-és újra lefuttatja a lemezt. Ennek megvalósítása érdekében Râhoola ismét számos muzsikussal dolgozott együtt, hogy ezt az elképesztő kavalkádot a lehető legjobb módon megvalósítsa. Teezûck hangját továbbra is a Művész biztosítja, de az ének-szekció hihetetlen repertoárral egészült ki ezen a lemezen is. A teljesség igénye nélkül, mint például jungiánus árnyékszemélyiség, Jézus, Buddha, de a történet szempontjából lényeges karakterek hangja is gazdagítja a felvételt. Hallhatunk zajzfilm-szerű éneket, sikolyokat, kórusokat, nagyjából mindent, amit a szárnyaló képzeletünk mélységeibe megtud foganni. Mindez természetesen nem működne a megfelelő zenei aláfestés nélkül. A billentyűkért, gitárokért, programozásért, zeneszerzésért felelős Râhoola mellett a vendégmuzsikusok jóvoltából hegedű, trombita, fuvola hangja is emeli ezt az izgalmas zenei összhatást. Ami sokkal inkább egy óriási zenei cirkusz a maga elképesztő furcsaságával (mint például az olyan tételek, mint a Come Magenta, vagy a rá következő, By a Padder) és szépségével. Nagy mélységeket magasságokat tartogat az anyag, amihez azért kell egy nyitottság is, ellenben olyat kapunk, amit máshol nem nagyon hallhatunk!

Râhoola zenei mítosza költői pontossággal bontakozik ki, az álmok és szimbólumok nyelvét idézve. Az elbeszélés nem pusztán egy mese – ez az átalakulás rituáléja. Egy alkímiai folyamat része, amelyben Teezûck már nem „töredezetté” hanem egésszé válik. Az utazás azonban még nem ért itt véget. Teezûcknek még mindig el kell vinnie He̊-Kuree szívét Varba͛dozzba, a szabadság és a Repülés Ígéret Földjére. Milyen megpróbáltatások várnak rá a III. és IV. felvonásban? Meg tudja őrizni új énjét a külső valósággal szemben? Megtanul-e valóban repülni? Ehhez és hasonló kérdésekre fogunk választ kapni a következő kiadvány kapcsán. Addig is ragyogja be a csodás őszi napok fényét az október 31-én megjelenő új opus. Nekem több mint fantasztikus élményt nyújtott a lemez. Nem mondom, hogy egy könnyen befogadható alkotás, és mindenképpen igényel egy nagyfokú nyitottságot a különleges muzsikák iránt, de pont emiatt maradandó és különleges. Lenyűgözött Râhoola egyedi látásmódja, hogy egy komplex pszichológiai tartalommal töltötte fel ezt a csodálatos művet. Talán nem eset nagy túlzásokban, de az El Pez Que Voló – ACT II az egyik legkülönlegesebb zenei utazás, amiben eddig részt vettem. Nagyon várom a folytatást! Devil Doll, Vitam Aeternam, Angizia, Igorr rajongóknak kifejezetten ajánlom, de akik szeretik a szokatlan musical-eket (mint mondjuk amik Tim Burtton/Danny Elfman munkássághoz köthetők), akkor ők se tétlenkedjenek és ismerjék meg Râhoola által életre keltett fantasztikus zenei-világot!