Profane Altar címmel jelent meg a nashville-i Act of Impalement harmadik stúdióalbuma! A február 28-án debütált anyag, a háromfős death/doom alakulat eddigi legjobban sikerült korongja a 2018-as, első, Predition Cult és a nem is olyan régi, 2023-as, Infernal Ordinance után. Csapatuk története azonban 2012-ben kezdődött megalakulásukkal, még egy régebbi felállásban, amely egészen a második lemezük kiadásáig változatlan maradt. Majd 2023-ra jött a cserélődés, így az új formáció immár Ethan Rock alapító gitárossal, Aaron Hortman dobossal és Jerry Garrner basszusgitárossal lett végleges. Zenéjükre filmek, például az Autopsy, az Incantation, a Cianide, illetve más, a műfajhoz közelálló zenekarok, köztük a Possessed, a Belial, és az Archgoat is jelentős hatással voltak.
Legfrissebb alkotásuk – akár csak az előző kettő – rövidre, – szám szerint pont 30 percesre – de annál ütősebbre sikerült rendkívüli súlyossága, zúzós riffjei, okkult hangulata és marcangolóan sebes gitárfutamai miatt. A 8 dalt tartalmazó korong témái a sátánizmus, a rituáliserőszak, és az okkultizmus – ennél az albumnál már a történelmi fűszert elhagyják – körül forognak, igencsak sötét atmoszférát varázsolva ezáltal. Az egyes számokban – szintén az előző albumokhoz hasonlóan – megjelenő rövid, sikoltó gitárszólók is igencsak hozzásegítenek ahhoz az érzéshez, hogy egy barlangbéli, áldozati rituálé szemtanúi – netán áldozatai? – vagyunk. Átlagban 4 perces, rövid tételeivel kiválóan végig kíséri a hallgatót egy véres szertartás minden gonoszságán, amelyet a cím és a borító köntörfalazás nélkül szemünk elé tár.
Az első, Apparition névre keresztelt dal nem is teketóriázik: nyomban belevág a súlyos riffekbe, hogy kíváncsiságunkat felébresztve belesodorjon ebbe a véres kalandba. A barlang bejáratában állunk: odakintről eső, belülről fény mardossa a tárna falait. Egy szűkebb alagúton indulunk el befelé, nem is sejtve, mibe csöppenünk. A világosság egyre erősödik, a falakon kivehetőek az okkult jelképeket megjelenítő barlangrajzok, melyek nem is olyan régiek. Kíváncsiságunk azonban erősebb, minthogy ettől megrettenjünk, így nem félünk tovább indulni a tágasodó alagútban. Már majdnem a főcsarnokba érünk, mikor elfúló sikolyokra és erős bűzre leszünk figyelmesek. Beljebb lopódzva, egy szikla mögé bújunk és a szemünk elé tárul a szertartás. Odabent a főszoba közepén, egy ötágú csillagra emelt kő oltáron fekszik egy kivehetetlen valaki, egy még élő test, tiszta vérben. Sötét ruhás alakok állják körbe, valamit mormolnak, kezükben kések és más, számunkra nemismert tárgyak. Körülöttük a termet mindenütt a ránk nehezedő füst lengi be, a falakat gyertyák, kardok, kecskefejek, kifeszített dögállatok borítják, a szekrényeken üvegcsék és csillaggal ellátott kódexek sorakoznak.
A testet barbárként egyre csak szabdalják, egyre sebesebben, az oltárról vér folyik alá, megszínezve a kőcsarnok padlóját. A barlang falán látni véljük egy pillanatra a Sátán árnyékát is, ekkor tetőfokára hág a mostanra már teljes mozdulatlanságba merevítő félelmünk és képtelenek leszünk nem odanézni mi történik. Majd, a Zenith of Barbarism alatt hirtelen az oltáron mégegyszer megremeg a felismerhetetlenségig vagdosott alak: és végleg kimúlik, rengeteg füstöt és vértócsát hagyva maga után a rituális szertartás befejeztével. A Profane Altarral pedig még utoljára halljuk az áldozat lelkének sikolyait mely örökre beleivódik emlékezetünkbe.
Az album a Caligari Records forgalmazásában látott napvilágot CD és kazetta formátumban. Az okkultizmus bugyraiban és a súlyos zenében elmerülni vágyóknak garantáltan kedvére lesz!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
