Március végén jelent meg az Aeonian Sorrow legújabb kislemeze, mely a From The Shadows címet kapta. A négy tételes EP mondhatni nem tartogat sok újdonságot, a finn-görög doom/death metal csapat hozta a tőle megszokott, gótikus elemekkel tarkított, fagyos hangzásvilágát. Ez az anyag ugyanakkor mégis több lett, mint egy kislemez, és nagy potenciált tartogathat a csapat számára.
A 2015 óta űködő Aeonian Sorrow nem sorolható a műfaj nagy öregjei közé, mégis számos érdemmel büszkélkedhet. A zenekar tíz éve tartó pályafutása alatt két nagylemezzel és két kislemezzel örvendeztette meg a temetkezési zenék rajongóit. Lemezeik rendre jó értékelésekkel futnak, turnéikon pedig olyan nevek mellett szerepelhettek mint a Swallow The Sun, az Oceans of Slumber vagy az As The Sun Falls. A banda egyébként nyugodtan nevezhető internacionálisnak, soraikat ugyanis három finn és két görög zenész alkotja.
A kislemez nyitószáma a Harbinger of Ruin egy nyolc és fél perces kolosszus, melyet a zenekar női énekesének görög monológja nyit. Gogo Melone sorai magyarul nagyjából annyit tesznek: „A pokol hangjai mártírként gyászolnak.” Ezzel a vidám felütéssel indít hát a lemez, amely aztán földhöz vágó dobjátékával és a már előző nagylemezről megismert Joel Notkonen blackesebb beütésű hangjával szaggatja tovább a hallgatót, és folyt el benne minden reményt annak vágyainak megvalósulására.
Az ezt követő Whispers in the Dark finomabbnak semmiképpen nem nevezhető hangzása egy lassan felépülő tétel lett, és az EP-n ez a dal hordozza leginkább a zenekarra – egyébként jellemző – funeral doom elemeket. A súlyos riffeket kísérő billentyűtémák valami egészen kaotikus dolgot vetítenek előre, ami aztán le is csap a hallgatóra egy női és egy férfi vokál duettjének meggyőző erejével.
A Your Blackened Forest a maga kilenc perces hosszával szintén nem egy punk dalnak ígérkezik. Dalszöveg tekintetében azt mondanám, hogy ez lett a kislemez legszívbemarkolóbb dala. A sorok közé ráadásul itt egy finn strófa is beékelődött – ez, és a dalt lezáró zongorajátéknak köszönhetően nyugodtan nevezhetjük ezt a dalt a koppnak az alján. Egyértelműen az EP legmélyebb pontja.
A zárótétel Mist of Oblivion egy méltó lezárása a lemeznek és az azon elhangzottaknak. Az itt vendégeskedő férfi vokál Niko Kauhanen jóvoltából kelt életre, és a női vokállal itt is pont úgy – tökéletesen – kiegészítik egymást, mint a gyorsabb tempójú dobjáték a lassan bólogatós riffeket.
Bevallom őszintén, hogy az elmúlt időkben valamilyen oknál fogva mellőztem ezt a zenekart, és azt kell mondjam, hogy ez óriási hiba volt. Ez részben talán annak köszönhető, hogy a zenekar korábbi albumait nem éreztem átütő erejűnek, így egyszerűen elkönyveltem őket a „sok” B kategóriás doom zenekar közé. A From The Shadows ugyanakkor megjelenése óta aktív részét képezi a lejátszási listáimnak. A lemez legnagyobb erőssége egyértelműen a két énekes közötti harmónia. Gogo Melone lírai éneke hibátlanul passzol Joel Notkonen mély hörgéseihez, egyfajta rendezett káoszt teremtve. A korong olyan érzelmi töltettel rendelkezik, hogy az egy műszálas anyaghoz érintve kvázi szikrát vet. Az elszigeteltség és kétségbeesés közepette visszatérő kísérteties emlékek pedig a továbblépés legnagyobb ellenlábasaiként állnak.
Baráti körömben talán már bántóan sokszor kifejtettem, hogy mekkora szükség van a Draconian, és hasonszőrű női-férfi énekessel rendelkező doom zenekarokra. Ezek ugyanis magukban hordozzák azt az átütő erőt, amit az Aeonian Sorrow most a felszínre hozott. Kétség kívül az északi death/doom szcéna csúcsa körül lenne a helyük. Szerintem érdemes lesz rájuk figyelni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
