A francia Aephanemer nevével már találkoztam korábban az előző, 2019-es Prokopton lemezük megjelenésekor, de belemélyedni nem igazán mélyedtem a zenéjükbe. Aztán tavaly az új lemez első két előzetes dala (és a hozzájuk tartozó klipek) alapján: Antigone és Panta Rhei, egyből sokkalta jobban felkaptam a fejem rájuk. Mondtam is magamban, hogy nem teljesen ilyen zenére emlékszem 2019-ből.
Ezek után többször is meghallgattam a melodikus, szimfonikus death metalt játszó banda előző két lemezét is (Memento Mori – 2016, Prokopton – 2019), hogy átfogó(bb) képet kapjak a franciák zenéjéről. Érdekesség, hogy a bandát Martin Hamiche gitáros alapította, aki egymaga készítette el a 2014-ben megjelent, 6 számos Know Thyself EP-t. Az egyből kijelenthető, hogy a három lemezből az elsőn és a legújabb, A Dream of Wilderness-en is jóval több dallam, epikusság, szimfonikus hatás/rész van a dalokban, mint a második, Prokopton albumon. Ez utóbbi inkább death metalos, kevésbé szimfonikus, epikus.
A szép, rövid epikus intro után érkezik is az egyik klipes nóta, az Antigone, amivel meg is adják a franciák az alaphangot, hogy mit várhatunk az elkövetkezendő kb. 50 percben. Remek epikus, dallamos death metalt, francia ízzel fűszerezve, és egyből egy olyan új dolgot, amit az első két lemezen nem igen: Marion Bascoul énekesnő áriázásait a szintén brutális károgása mellett (amiről egyáltalán nem mondanám meg, hogy női károgást hallunk a lemezen, olyan komoly orgánuma van). Azt kell mondjam, remekül oldja meg a hölgy a két énekstílus közti átmenetet és arányokat, amiről több dal is tanúbizonyságot tesz a lemezen az Antigone mellett (a másik klipes Panta Rhei is). A második szám (Of Volition) zenei része zseniális, ahogy beindul és szépen halad végig. A zenészek munkáját is mindenképp érdemes kiemelni, érezhetően mindegyikőjük rendkívül profi. A Le Radeau de La Méduse dalban némi Ensiferum-hatást is véltem felfedezni (néhol Marion károgása is emlékeztet akár Järi Mäenpää-ra, akár Petri Lindroos-ra), az áriázós refrén nagyon fülbemászó. Nem egy dalban lelhetők fel szélvészgyors részek (mint például a Roots and Leaves elején), némelyiknél Bascoul kisasszony már szinte „acsarkodós” károgását hallhatjuk, szinte tökéletesen beilleszkedve a szimfonikus, epikus dallamok közé. Nagyon jól megtalálták az összhangot ebben is. Mindenképp érdemes még szót ejteni a két bónuszdalról is: Az Old French Song című csodálatos francia népdal (amit Rossa Ernő fordított magyarra Szép csillagos az ég címmel, valamint Csajkovszkij is feldolgozta, és Régi francia dalocska/Altatódal/Bölcsődal néven is ismert) át/feldolgozásáról, gyakorlatilag metalba való átültetéséről, mely meglepően ötletesre sikeredett. A másik pedig a Le Radeau De La Méduse dal francia nyelvű változata, ami szintén kuriózumként hat(hat), a nyelv miatt mindenképp. Továbbá, aki szereti az instrumentális szerzeményeket (mint én is), abszolút ajánlanám a lemez második CD-jét, amin a számok instrumentális változatai kaptak helyet.
Néhány szám lehetne valamivel rövidebb, igaz, az epikusság indokolhatja a számhosszokat. A dalok hangzása, keverése rendben van, bitangul szól. Úgy gondolom, azon francia bandák közé tartozik az Aephanemer, melyre érdemes odafigyelni, a stílus kedvelőinek pedig szinte kötelező és tökéletes hallgatnivaló lesz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.