Az AMOK projekt 2004-ben jött létre a gótikus doom zenét játszó Nevergreen oldalhajtásaként. 2003-2004 táján a Nevergreen-en belüli elhidegülés miatt Matláry Miklós billentyűs és Vladimir Rusić gitáros egy új doom formációt állított össze. Az eleinte projektnek induló vállalkozás Ispán András basszusgitáros (ex-Deák Bill Band, ex-Wisdom, Anguish Sublime, Pero Defformero, Szijártó Zsolt, stb…), valamint a Szabadkai southern metalos The Southern Society soraiból ismert Németh Attila dobos és Szloboda Tibor énekes csatlakozásával hamar zenekarrá nőtte ki magát.
Az AMOK mind zeneileg, mind pedig szövegileg egyaránt hű maradt a Nevergreen nevével fémjelzet „barbár” doom vonalához. Dalaik, akár az 1994-es Game Over albumukon hallott nótáik egyenes, erősebb, egyben technikásabb és korszerűbb folytatásai is lehetnének. Névválasztásuk is az anyazenekar első albumának egyik legnagyobb klasszikussának címéből fakad. A zenekar 2005 tavaszának végén jelentette meg első és egyetlen albumát Szent vér címmel, ami a Hammer Records gondozásában látta meg az Isten egét. A lemezre 13 dal került fel köztük a legendás Ámok-kal, valamint a Radics Béla – Bencsik Samu nevéhez köthető P. Box rock klasszikusának A Zöld, a Bíbor, és A Fekete feldolgozásával. A lemezt egy erős power doom nóta A Halottlátó indítja, ami jellegzetesen hozza az anyazenekarnál megszokott középtempós gótikus doom vonású véna pumpálásokat. De úgyan ezek a vonások lüktetnek (zengnek)az atmoszférikusabb Szent Vér erejében, valamint az azt követtő Tony Martinos szabbatista ízeket kínálós Északi Fény, illetve az epikusabb dallamvezetésű pogány imájuk, a Samanima ódon goth/doom hangúlatú, misztikus nagyzenekari varázsában, amit méni Paradise Lost feeling is beleng.
Az AMOK zenei univerzumában ezek után egy olyan atmoszférát kapunk, melyben a fesesebb, doomosabb elemek, témák kerülnek az előtérbe. Olyan dalaik, mint az Árnyékharc, az Isten Teste, az Omnis Moriar, illetve a Sötét Hajnal, Fehér Éj szövegeit hallgatva, olyan érzéseink támadnak, mint ha csak egy régi gótikus regény sorait olvasnánk. Baljóslatú hangulatú dalaikban Szloboda Tibor robosztus, markáns hangjával ősi átkokat kelt életre, akik mellé kísérőként (kíséretíes) komor, monumentalitás power doom áradatott kapunk.
A lemez további dalai, mint A Lélekrabló, A Zöld, A Bíbor És A Fekete (ami Matláry Miklós jellegzetes billentyűitől igazán egyedi hangzást kapott), vagy a depressziós vonalú Tested A Folyó a gótikus vonalra kanyarodnak vissza. Ennek erősebb vonalát folytatja a haraggal, megtorlással teli Az Átok és a gótikusabb hatásoktól kissé felbikázott Ámok.
A Szent Vér kellően egyesíti a Nevergreen Matláry-féle vonalának minden stílusjegyét. Sötét, gótikus, misztikus és lenyűgöző. És, ahogyan azt fentebb is írtam hangzásban és hangulatilag is egyaránt tökéletesen hozza a Game Over mélységes világát. Az AMOK zenéjében egy meglehetősen komor, monumentalitás komplex súlyos egységet hozott létre, amika későbbiekben a Nevergreen további albumain is kamatoztatva lettek. 2007 végére a viszonyok rendeződtek az anyazenekaron belül, és ennek egyenes következménye lent a projekt inaktívvá válása.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.