Nem sok meglepőbb és mellbevágóbb érzés létezik annál, amikor egy férfiemberrel sok-sok év barátság és nyugalom után kegyetlen játékot játszik az a hétköznapi mozzanat, mely során felhúzza s sliccét… Talán az lehet ennél is váratlanabb a mai világban, amikor a semmiből érkezik egy komplett zenekar kiforrott hangzásvilággal, ötletekkel, valamint egy teljes értékű nagylemezzel. Így jártam most az amerikai Behölderrel is, akiknek a bemutatkozó anyagába csak olyan tessék-lássék módon kívántam belehallgatni egy lopott pár perces légyott keretében a napi teendőim közt, de ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy epekedve várjam a tényleges szabadidőmet és teljes egészében megismerhessem a csapat munkásságát. A brigád gyorsaságát még az internet sem tudta teljes egészében lekövetni, úgyhogy információk terén sem vagyunk elkényeztetve. Amit tudni lehet: a formációt a producerként is tevékenykedő Carlos Alvarez gitáros hívta életre, aki hangszere hatósugarának bővítésére Matt Hodsdon gitárossal szövetkezett, dörmögőnek Michael Sanchez basszert szerződtette, bőrcsapkodónak pedig Andrew Julkowski dobost szemelte ki. S mivel epikus heavy/doom metalról van szó, rengeteg amerikai power metal adalékkal, így nem maradhatott ki a csapatból egy menő dalnok sem, úgyhogy a mikrofon mögé sikerült becsalogatni a csalogány hangú John Yelland (Judicator, Disforia) énekest. Alvarez a nem túl sok anyaggal rendelkező, de már veteránnak számító Shadowdance berkeiben edződött és itt kristályosodott ki benne a klasszikus Dungeons & Dragons imádat is, amivel csak a hagyományos doom metal iránti rajongása vetekedhet. E két szenvedélynek a zenébe ültetése volt a célja a Behölder megteremtésével, melynek gyökerei egyébként 2021-ig nyúlnak vissza.
Persze nincs valamire való epikus, power metalos dübörgés a kötelező svéd adalék nélkül, ezt jelen esetben Ronnie Björnström hangmérnök töltötte be, akinek nevéhez a Sorcerer friss kiadványait is köthetjük referenciaként. Ahol svéddel találkozunk, ott szinte kötelezően megjelenik egy kissé féltékeny finn is: az egyébként eddigi munkássága alapján vendégeskedés terén tehetség szempontjából bőkezűen adakozó Tomi Joutsen (Amorphis) teszi tiszteletét, aki a kiadvány egyik legjobb dalában segédkezik.
Ha fel akarjuk sorolni a Behölderre ható, vagy hasonló irányvonalat képviselő zenekarok sorát, akkor is muszáj megemlítenünk a Sorcerert, számtalan más formáció mellett. Azért fontos megemlíteni, hogy “hasonló irányvonal”, mert a csapat nem a másodvonalat hivatott erősíteni produkciójával, hanem rögtön az első ligát célozta meg magának. Az 50 perc környékén mozgó In The Temple Of The Tyrant pedig bőséggel megadja az alapokat az önbizalom kiépítéséhez ebben a szűkös társaságban, mivel egy olyan lemez, amit ebben az évben legalább egyszer meg kell hallgatnia a műfaj rajongóinak, de még a lassulástól idegenkedő heavy metal fanoknak is egyértelműen tudok ajánlani. Ez annak köszönhető, hogy alaposan fel kell kötnöm a gatyámat, ha bele akarok kötni ebbe a kiadványba, valamint az alaphangulatnak, mivel sötét fantasy világa és kalandos felfogása nem kifejezetten a doom mélabús ágazatának kedvelőit célozza meg. Akadnak nagyívű refrének, a pátosz mérce is képes a magasba szökni, de mindezt ízlésesen teszi a dögösség és erőteljesség megtartása mellett.
Nézzünk pár kézzel foghatóbb dolgot! A megszólalás üt, a riffek bontják a falat, a szólók és galoppozások pedig olyan mosolyt kanyarintanak a mezei metalos arcára, hogy azt még Joker is megirigyelné. John Yelland vokálja még így is felül tud emelkedni az összképen: hol sejtelmes doomot áraszt a Solitude Aeturnus fénykorát megidézve (néhány elnyújtott hangjánál már Robert Lowe révülettől fennakadt szemei is megjelentek előttem, úgyhogy a libabőr garantált), máskor túlvilági eleganciát a Candlemass nyomvonalából, esetleg kimért és magabiztos agressziót a Memory Garden tájékáról. Mindezekhez remek dallamokat társít, amire példának rögtön felhozhatjuk a már meghallgatható A Pale Blood Sky című instant slágert, amihez hasonlót a lemez további részében is kapunk bőséggel.
Ilyen a másodikként érkező Dungeon Crawl, ahol jóval több a menetelős power metal, ám ennek ellenpólusaként megjelenik az egyik legjobb kórusban tolt refrén is. John sokoldalúsága a nyitányhoz képest újabb szintet ugrik. Az Into The Underdark svédes doomból indul, mielőtt egy újabb tempóváltásban csúcsosodik ki, az Eyes Of The Deep során pedig a már említett Tomi Joutsen megjelenése borzolja a kedélyeket: az énekstílusok váltakozása itt ténylegesen hozzáad a dal minőségéhez, nem csupán egy baráti megjelenésről beszélhetünk. A közel 7 perces For Those Who Fell szállítja az első igazán mély tételt az albumon, itt már a Crypt Sermon neve ugrott be a végeredményről, természetesen fantasztikus énekes teljesítménnyel karöltve. Kőkemény himnusszá növi ki magát a lassan, de magabiztosan menetelő Draconian (Slave Or Master), hogy aztán a tényleges epikus doom kerüljön előtérbe a Summoned & Boundban. Hangulatos befejezése lehetett volna a lemeznek, de érkezik még egy I Magus című darab is. Ez sem rossz, sőt, a combosabb groove-ok, változatosabb dalszerkezet kimondottan izgalmassá teszik, de én azért a nyugodtabb befejezésre szavaztam volna és megcseréltem volna a két dalt…
Az In The Temple Of The Tyrant április 25-től lesz elérhető, de így legalább tudjátok, hogy van még mit várni ebben az évben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hol/hogy jutottál hozzá ehhez az albumhoz?
Víg napot állampolgár! Úgy, ahogy a legtöbb lemezhez: kaptunk belőle promóciót. Ezek jellemzően már bőven a megjelenés előtt megérkeznek, régen fizikai, manapság leginkább digitális formában.
Köszi a kritikát, erre nagyon kíváncsi leszek! Azt még elárulod, hogy hogy találtál a bandára? Metal Archives, Bandcamp, YouTube…? Ha ezek már kimerítik a kulisszatitok kategóriáját, akkor nem muszáj válaszolnod. 🙂
A cikk elején írtam, hogy véletlenszerűen. Korábban nem hallottam róla. Promókat én kezelem (naponta 20-30 is beérkezhet, ezeket listázom és innen válogathatnak a többiek) és láttam a stílusmeghatározást…mivel közel áll hozzám belehallgattam és rájöttem, hogy jóféle:) Tényleg érdmes rá várni. Ha a Sorcerer, Below bejön, ezt is bírni fogod! Időnként az fb-re rakunk ki hirdetést azzal kapcsolatban, hogy rengeteg a promó és kevés az író… Szívesen vesszük a jelentkezést, de igencsak gyér a jelentkezők száma. Pont ezért érdemes, mert ha nem is minden nap, de hetente, havonta el lehet csípni igazán jó kiadványokat bőven megjelenés előtt. Természetesen egy cikkért cserébe.