Igazából a kaliforniai illetőségű Botanist gyökerei a black metal talajába nyúlik, de merőben elüt a hagyományos értelemben vett fekete fém muzsikáktól. A projekt mind zeneileg, szövegileg erősen az egyedi formációk táborát erősíti. Leginkább az experimental, avantgarde post-black metal jelzőkkel tudnám körbe lőni annak zenéjét, ami mögött az Otrebor művésznéven alkotó agytröszt áll. A művészúrral van egy közös pontunk, jelesül a flóra iránti rajongásunk. A növényvilág létezésünk elkerülhetetlen része, de a száraz és unalmas tények felsorolása mellett inkább egy romantikusabb megközelítéssel élnék. Ez nem más, mint a növények varázsa, mely egyfajta menedékként szolgál a felborzolt lélek számára. Szépségük, hangulatukhoz kétség sem fér és mindenki életében szolgált már megnyugvást hozó tényezőként, ha másként nem, mint koncert utáni delíriumos állapot óvó öleléseként megjelenő fűben való kidőlés formájában. Természetesen a formáció neve is erősen árulkodik a flóra iránti rajongásról. Így mindenféleképpen egy elég egyedi megközelítésű témájú produkció részesei lehetünk.
A 2014-es VI: Flora lemez óta az idén májusban a Prophecy Records gondozásában megjelenő VIII: Selenotrope című új lemez az első, amin kizárólag Otrebor működött közre. Ezeket a lemezeket a 2011 óta megjelenő számos kiadvány közt növényimádó hősünk római számokkal jelöli. Így van ezzel a szóban forgó nyolcadik „szóló” lemeze a VIII: Selenotrope is, mely címével a holdfényben virágzó növényekre utal. Azért ez már önmagában is egy igen hangulatos tematikának a képét sejteti! De itt még nem ér véget a különlegességek kicsiny tárháza, amit az Otrebor által irányított indák szövedéke hat át. A dalokat egy különc botanikus szemszögéből meséli el, aki öntörvényű száműzetésben él a lehető legtávolabb az emberiségtől és annak természet elleni bűneitől egy „Zöldellő Birodalomnak” nevezett szentélyben. A Botanikus virágokkal, növényekkel körülvéve elvonultan tölti a napjait, hogy a természet társaságában találjon megnyugvást miközben az emberiség önfelszámolásának az idejét várja és vizionálja. Az emberiség önpusztításba torkolló tevékenysége után a Földet a növények ismét zöldbe borítják. Az alkotó ezt az üdítő víziót szövegeibe tudományos részletek mellett romantikus költészet és filozófia társaságában tálalja. Így már nem marad más hátra, hogy bevessük magunkat a VIII: Selenotrope üvegházába, hogy közelebbről megvizsgáljuk az itt helyet kapó nyolc különc teremtményt.
Ez az attitűd nem csak az egyedi tematikában nyilvánul meg, hanem a hangszerelésben is karakteresen kiütközik. A hagyományos black metal hangszereléssel ellentétben itt torzított, effektezett cimbalmon szólalnak meg a szerzemények. Nekem eszembe se jutott volna, hogy egy ilyen hangszerelésből egy metál album születhessen! Maga a cimbalom önmagában se egy gyakori eszköz a metal berkekben (hirtelen az Empyrium utolsó albuma ugrik be egyedül, ahol hallható cimbalom), de én üdvösen fogadok minden újítást és furcsa megoldást. Ezen ütős hangszer igen egyedi tónussal bír, ami ezen esetben nagyon is megegyezik a Botanist furcsán különleges aspektusával. Meglepően számos tónusban szólal meg a felvételen ez az effektezett, torzított hangszer. Annak ellenére, hogy én egy kicsit hiányoltam kiegészítő hangszereket, ez a roppant ötletes megoldás mindenképpen elismerést érdemel.
A dalokat átitatja egy hipnotikus hangulat és a tört ritmusokkal karöltve egy progresszív zenei összhatás is. A Zenésznek ezzel a hangszerrel sikerül egész ragadós témákat megütni, de valahogy ezek nem kerülnek annyira előtérbe. Sajnos nem fektet ezekre a témákra akkora hangsúlyt és inkább egy egybefüggő muzikális zivatar nyomán sarjadó üde struktúrákkal számolhatunk. Nekem leginkább ez volt a bajom a lemezzel. Számomra kicsit ködszerű az anyag és nem nagyon tudtam megragadni a nótákat. Amúgy az elég jól kordában tartott tekergő dallamok az album végén eléggé elszabadulnak és a lemezt záró tizenöt perces szerzemény keretein belül nekem már indokolatlanul soknak bizonyult.
A nóták fekete fém élét leginkább a ritmusszekció adja. A gyors futamok ott hagyják a black metal érzetet, de ettől függetlenül egy teljesen furcsa művészi megoldásban megjelenő zenei műnek lehetünk fültanúi. A vokál tekintetében sem a klasszikus BM szekció jelenik meg. Az ének rész nekem egy kicsit maszatosra sikerült és nagyon beleül a zenébe, de talán ez pont szándékos és inkább, mint egy hangszer van jelen. A tiszta énekhang számomra nem hozott különösebben kiugró élményt, bár Otrebor hozza az elvártakat a felvételen és a suttogó hangja egész hangulatosra sikeredett. Kívántam volna egy kis acsargó black metal károgást, mely ellensúlyozta volna a nagyobb mennyiségű tiszta éneket. Ezen tulajdonságok mellett van egy nagy ereje a korong muzikalitásának. Mégpedig az, hogy hangulatában egy nagyon nyitott és tündöklő anyag. A zord black metal formációk alkotásaival ellentétben a VIII: Selenotrope kicsalogat a napfényre és nem csak az éjjel virágzó növények kakofóniájának tónusai köszönnek vissza. Így lelkiismeret-furdalás nélkül kerülhet elő a lemez a derűsebb időkben is, amikor kedvünk támad a fekete fémhez, de mégsem vagyunk ráhangolódva a komor dallamokra. A Botanikus üzenete a remény, a természetes egyensúly erejébe vetett hit, amely túlmutat az emberiség önmagának tulajdonított fontosságán, és mindannyiunkat egy igazabb helyre helyez az egyetemes kozmoszban. A Botanikus úgy véli, hogy bár az emberiség tönkreteszi a Földet, nem tudja végleg elpusztítani azt. Az emberi faj csak a saját maga hasznára tudja tönkretenni a Természetet, ami azt jelenti, hogy még ha minden életet, beleértve az önmagát is végleg kiirtottak, akkor is vissza fog térni. Valami a semmiből fog létrejönni, ahogy mindig is, és ez a valami ismét létezni fog, akár része lesz az emberi faj, akár nem. Ha élvezni akarjuk ezt a csodás világot és élni, boldogulni benne, akkor tisztelnünk kell, meg kell védenünk. Ha ezt nem tesszük, ha eléggé felbosszantjuk a Földet, akkor elpusztít minket és tovább halad. Milyen választást fogunk meghozni?
A súlyos underground berkekben semmi sem lehetetlen, de a Botanist még ebben is különös helyet foglal el. Amit a VIII: Selenotrope lemezről mindenképpen el kell mondható, hogy nagyon egyedi produkció. Nem mindennapi megoldások eszköztára a korong. A dalokból kicsit hiányoltam a mélyebb misztikumot és zeneileg nekem egy kicsit megfoghatatlan és felhőszerű volt. Ettől függetlenül tény és való, hogy tartogat nagyon jó megoldásokat és fogós dallamokat. Egyediségében meg mindenképp kiemelkedő anyag, aminek a megvalósításában a profi hangmérnöki munka is segített. A felvétel munkálatait a svéd Dan Swanö végezte, akivel Otrebor már az előző Photosynthesis albumon is együtt dolgozott. Az anyag tényleg nagyon korrektül szólal meg. A VIII: Selenotrope mindenképpen egy érdekes ékszere lehet a gyűjteményünknek. A kiadványaira roppant igényes kiadó gondos kezeibe került Botanist aktuális nagylemeze mellett az előző anyagai is újra kiadást kaptak. Az biztos, hogy nagyon látványos és színvonalas fizikai formátumban szerezhetjük be a banda eddigi munkásságait. Várható a pofás CD és bakelit mellé egy art-book is…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
