Úgy gondolom abban egyetérthetünk, hogy a fantasy legnagyobb hatású alakja, a műfaj előfutára és egyben legismertebb művelője J. R. R. Tolkien. Az utána színre lépő írókat, trónkövetelőket mindig is hozzá mérték, műveiket pedig A Gyűrűk Urához. És általában a szakértő ítészek rendre azt állapították meg, hogy Tolkien világát, remekműveit maximum terjedelemben lehet túlszárnyalni, minőségben nem. Igaz, sok követője nem tett többet annál, mint hogy újrahasznosította a Mester által megteremtett paneleket. Ezért mikor először rápillantottam George R. R. Martin: Trónok Harca című könyvének borítójára, és a cím alatt azt a szlogent olvastam, hogy „a fantasy műfajának Tolkien óta egyik legnagyobb teljesítménye” kicsit szkeptikusan álltam a dolgokhoz. Ekkor még nem tudtam, hogy mivel állok szemben, csak 4, brutálisan vaskos kötetet forgattam a kezemben, A Tűz és Jég Dala-ciklus első négy részét. Természetesen elolvastam a hátlapon található kedvcsinálót, majd a világhálót is segítségül hívtam, aminek az lett a vége, hogy belekezdtem ebbe a minden szempontból nagy kalandba. Időközben hazánkban is megjelent a ciklus ötödik kötete, így egy jó időre megvolt az olvasnivalóm, lévén az 5 könyv nagyjából 5000 oldalt tesz ki.

Igaz eredetileg Martin trilógiának szánta A Tűz és Jég Dalát, de ahogy ez sokszor lenni szokott „elszaladt vele a ló” és most úgy néz ki, hogy hét kötetes lesz a ciklus.

Az Alexandra kiadó gondozásában eddig megjelent részek címei:
   
   1. kötet: Trónok Harca
   2. kötet: Királyok Csatája
   3. kötet: Kardok Vihara
   4. kötet: Varjak Lakomája
   5. kötet: Sárkányok Tánca

A tervezett kötetek címei:
   
   6. kötet: The Winds of Winter
   7. kötet: A Dream of Spring

Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy az egyes részek címeit szó szerint fordították le, úgyhogy gyanítom a záró kötetek esetében sem szakítanak eme jó szokásukkal.
Ahogy a legtöbb bestsellernél lenni szokott, Martin agyszüleménye sem kerülte el a megfilmesítést, az HBO vásárolta meg a jogokat és minisorozatok formájában ültette át a könyvet celluloidra. A sorozat címe azonos a ciklus első kötetének címével, azaz a Trónok Harca néven fut. Az első két évadot már a magyar nézők is megtekinthették. A dolog érdekessége, hogy Martin is tevékenyen részt vett a filmsorozat munkálataiban, hiszen ő írta a forgatókönyvet. Ami egy ismerős munkakör a számára, ugyanis régebben több hollywoodi produkcióhoz is ő készítette a szkriptet.
Néhány szót ejtek a fantasy-ciklus cselekményéről.
Ahogy a részek címeiből talán már sejthető, Martin egy képzeletbeli, középkori lovagkirályságot álmodott meg. A könyv legtöbb szereplője ember, de találkozhatunk olyan, mágikusnak számító lényekkel is, mint a Mások, a sárkányok, az óriások, vagy épp az alakváltók. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni az eseményeket, akkor a központi mozgatórugó a Westeros uralmáért folytatott harc. Számos nemesi család tart igényt a Vastrónra, és a történet előrehaladtával a királyok, és királyjelöltek úgy hullanak, mint a legyek. De nem csak ők. Úgyhogy javaslom, mindenki keményítse meg a szívét, aki belekezd ebbe a monumentális műbe, mert Martin egyik pillanatról a másikra képes a másvilágra küldeni olyan karaktereket, akiket megkedveltünk.

De nem csak ebben különbözik Tolkientől, más területeken is jóval merészebb. Olyan, tabunak számító témákat dönget, mint a homoszexualitás, a vérfertőzés. A nyers erőszak és a szexualitás különböző formái amúgy is elég hangsúlyos szerepet játszanak a regényfolyamban (és a filmsorozatban is átlagosan 10-15 percenként megcsodálhatunk egy-egy hiányos öltözetű nőszemélyt, vagy épp férfiút), de a tolkieni idill helyét Martinnál a realizmus veszi át. Szinte szociografikus pontossággal írja le a társadalmi különbségeket. Legnagyobb erénye mégis a karakterábrázolás. Nála nincsenek egyértelműen jó és rossz szereplők. Csak emberek vannak, különböző vágyakkal, célokkal, erényekkel, hibákkal.
Bár néha úgy éreztem, hogy túl terjengős, bőbeszédű Martin, hisz itt-ott nagyon lassan halad a cselekmény, unalmasnak mégsem mondanám. Viszont szinte biztos vagyok benne, hogy még ő maga sem tudja hogyan, miként fogja lezárni ezt a történetet.

Szóval, aki él hal az izgalmas, fordulatos, meghökkentő, tabudöngető regényekért, az ki ne hagyja A Tűz és Jég Dala ciklust!
De vigyázat!
Kifejezetten addiktív a cucc!