Deumus
Oyer And Terminer

(Grazil Records • 2022)
boymester
2022. április 17.
0
Pontszám
8

Sokan egyértelműnek veszik, hogy okkultizmus és doom metal kéz a kézben jár, pedig ez a vonal is egy abszolút szubzsáner, aminek megvan a maga rajongótábora és természetesen előadóművészei is. Külön kategóriában szoktam emlegetni ezen a téren az olaszokat, akik valahogy zsigerből szokták tolni a misztikumot (Death SS, The Black Hole, Epitaph, Paul Chain és udvartartása), míg máshol a „tegyünk egy csajt a középpontba boszorkány gyanánt” hozzáállás szokott sikerre vezetni. Mindkettőtől eltér azonban a 2017-ben alakult Deumus zenekar, akik idén megjelentették első nagylemezüket Oyer And Terminer címmel. Nem árulnak zsákbamacskát, ez már a lángok borította logójukból átjön, valamint az ördögien (vicces) pózolós képeikből. Túl a zenekar lazaságán azért nem véletlenül hívták meg őket a Doom Over Vienna fesztiválra már az első élő demójuk után. A Deumusból valóban árad az a fajta régimódi sötétség, rafinált gonoszág, amit nem igazán lehetett érezni sokszor még a hasonló célokkal rendelkező csapatok esetében is. A kiválasztott témákba sem lusták beleásni magukat, hiszen debütálásuk a salemi boszorkányperek korszellemét kívánják megjeleníteni.

Ez a viszonylag gyorsan kapott figyelem egyébként annak köszönhető, hogy a Deumus mezei doom metal létére sokszor úgy viselkedik, mintha nem is lenne mindig doom… Punkos kitörések, heavy metal lüktetések, és egy igencsak régi időkre datálhtó, néhol black metalos károgásra hajazó ének gondoskodik ennek megvalósításáról. Ezen felül kapunk némi Ozzy-s orrhangot is, ami egyeseket idegesíteni szokott, szerintem viszont igazi fűszerként jelenik meg itt is (még A.A. Nemtheanga is előszeretettel alkalmazza a Dead Sovereing esetében). Phil Prettenthaler vokalista tehát megteremti az igazi antagonistát, aki a tiszta hangok ellenfeleként érthetően, de dühösen narrálja végig az albumot. Gunyorosan taglalja kedvenc témaköreit: lepaktálás az öröggel, az emberiség és civilizáció végső, nagy pusztulása és a nagy kérdés, hogyan húztuk egyáltalán idáig? Mindehhez nagyszerű zene asszisztál a pince napsütésmentes oldalának támaszkodó zenészek segítségével. Kapásból itt van nekünk az albumnyitó Doom, ami fokozatosan adja át a helyét az őrületnek. Kemény, de különösebb extrát nem hoz, arra viszont épp elég, hogy egy gyanútlan doom rajongót a folytatásra ösztönözzön. Meg is hálálja ezt szépen.

Másodikként a Die With Me érkezik valamivel hosszabb játékidővel és 2-3 perces könnyed akusztikus indulással, amiről hamar kiderül, csupán a tudatlanságot szimbolizálja. A dalban megjelenő brutális riff ugyanis felszámol minden élőt és bebizonyítja, hogy kellő ötletességgel még mindig lehet pár hanggal is csodát művelni, évtizedekkel a Black Sabbath című dal egyszerű pendítései után. Itt sem állunk meg, mivel a Die With Me fokozatosan elindul a tradicionális vonaltól egy furcsa, megfeketedett irányba, aminek a végeredménye már egy elcseszett heavy/black keverékként kavarog, mint a Dolog című filmben a ketrecbe zárt, metamorfózis közben rajtakapott kutyák… Hidegrázós tétel, akárcsak a hasonló szerkezetet és felépítést követő valóban ritualisztikus Nemesis.

Sajnos az egyébként nem túl hosszú lemez legméretesebb dalának, az Alter Ego-nak már nem jutott ennyi jó ötlet. Misztikus szendelgés és egy keményebb rész váltogtják egymást ugyan jólesően közel 8 percen át, de innen nagyon kevés dolog fog eszembe jutni néhány hét elteltével. A címadó dal szerencsére visszakanyarodik a lemez elejéhez és meghozza azt a színpadias, már emlegetett kacérkodós gonoszkodást, amit legelőször megmutatott magából a dalcsokor. A zárásban a Ritual Goat pedig a lesújtó, lefejező rifftechnikát tűzi ismételten porondra.

Meglepően falbontó bemutatkozást tettek le az asztalra az osztrákok mindent bevetve, amit lehetséges, érdemes ebben a műfajban. A témák fogósak, a dob kellő energiával ránt tovább és tovább. Ahol zúzni kell, ott Deumus nagyszerűen teljesít, gyengeségeik inkább az elszállós, könnyebb részlteknél jönnek el. A csapat bemutatkozó anyaga teljes egészében meghallgatható bandcamp oldalukon.