Kiváltképp szeretem az időutazó anyagokat, ugyanakkor rendkívül szigorúnak is tartom magam velük kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy a 70-es évek, 80-as évek történéseit igencsak jól ismerem, egészen az underground szintig. Ezért alapvetően nem győznek meg az olyan sablonszövegek, mint amivel először találkoztam az Early Moods kapcsán. Méghogy Witchfinder General, Pentagram és Trouble féle tradicionális heavy/doom metal érkezzen Los Angelesből? Ugyan már, hiszem, ha hallom!
Most itt van, hallom és tapasztalom: a 2015-ben alapult Early Moods zenekar tagjai Cirith Ungol, Trouble, Black Sabbath pólókban feszítve hozzák azt, amit a Iommi iskola legjobb követőjétől elvárhatunk. Elnézve a viszonylag fiatal, inkább közép vagy dél-amerikai származású fiatalokat és azok jellemzően extrém metalos múltját még így is nagyon meglepett, hogy milyen hitelesen tolják az ízes, ősi heavy metalt, ráadásul mindezt egy bemutatkozó lemezen. A death, black és thrash metal kitérők mellett a gyerekkoruk óta együtt játszó srácok (Eddie és Alberto) nem mondtak le arról az álmukról, hogy a rájuk legnagyobb hatással lévő zenekarokhoz hasonló, időtlen zenével is meg fognak próbálkozni. Néhány gyors tagcsere után viszonylag gyorsan összeállt a mai kvintett.
Persze azért nem teljesen előzmény nélküli a csapat, hiszen 2020-ban már kiadtak egy rövid, de meggyőző EP-t, ahol azért sejteni lehetett, hogy találkozunk még a nevükkel. A Spellbound után viszont a járvány miatt hosszas csend következett, amit a tagok nem lelki vívódással, hanem dalszerzéssel töltöttek. Ennek köszönhető, hogy a friss kiadvány csak új szerzeményeket tartalmaz, ráadásul a korábbinál sokkal szórakoztatóbb formában és minőségben.
A banda nevét viselő korong igen meggyőzően kezd a Return To Salem’s Gate című tétellel, ami egy igazi NWBOHM menetelés néhány ős Sabbath riffel megtoldva. Az Eddie Andrade – Oscar Hernandez gitáros páros nemcsak itt, de az egész lemezen kiváló munkát végez, rájuk egyáltalán nem lehet egy rossz szavunk sem. Elix Feliciano inkább rutin munkát végez a basszusgitárral, kevésbé érdekes vagy figyelemfelkeltő a játéka, néha lehetne bátrabb és kalandozó kedvű. Chris Flores nagyokat és agresszíven üt, ahogy egy jó doomhoz illik, legyen szó gyorsabb vagy lassabb tempóról. Végezetül pedig a műfaj lényegét, sava-borsát hagytam, az ízes refrénekre, dallamokra is képes énekest, aki ebben a felállásban Alberto Alcaraz kellene, hogy legyen. Azért a feltételes mód, mert ugyan egy hangyányi hibát nem fedezhetünk fel vokáljában, stílusában, mégis hiányzik belőle az a plusz, az a sajátos íz, ami valljuk be, minden nagy dalnoknál jelen van, akár szeretjük néha, akár nem.
Ez leginkább akkor mutatkozik meg, amikor a zene ténylegesen lelassít és Alberto az epikusabb oldalát akarja megvillantani előttünk. Ezen felül még egyetlen dolog volt, ami kicsit bántotta a fülemet: ezek pedig az itt-ott előforduló áthallások. Egy csipet Count Raven nyúlás, némi Sabbath, egy kis The Obsessed és így tovább. Nem gondolnám, hogy ezek direkt kerültek volna az anyagba, vagy tiszteletadásként, csupán ezeket hallgatva alkották meg saját világukat és természetes, hogy a fiatalokra ezek még komoly befolyást tettek. Egy-két téma ugyan ismerős annak, aki már minden doom metal lemezt hallott már életében, ez tény, azonban a remek szólók és az egyébként kifejezetten jó hangzásnak ezek nem tesznek keresztbe.
Minden tételben akad bólogatni való, kőkemény riff és vérbeli hangulat, amire nagyszerűen ráéreztek a srácok és elmondhatjuk, hogy a leckét megtanulták, a házi feladatokat megoldották, a feleletük pedig példás lett.
Igazán erős bemutatkozás ez a zenekartól, amit érdemes meghallgatni mindenkinek, aki kedveli a korai NWOBHM és doom keverékét, a 80-as évek igazi doom undergroundját. Az elképzelések világosak, a példaképek egyértelműek, a banda jövőjét egyedül az fogja meghatározni, hogy milyen szintű dalok megírására lesznek képesek. Nem tettek le az asztalra azonnali remekművet (Magic Circle, Crypt Shermon), de mindenképp érdemes lesz követni őket ezen a pályán. Reméljük nem is kell sokat várni egy valamivel több egyéniséget is magába foglaló Early Moods lemezre.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez mekkora telitalálat. 🙂 Kösz az ajánlót. 🙂 Már hiányzott valami ilyesmi. Megváltani a stílust ugyan nem fogják, de nem is kell ilyen minőségű dalok mellett.