Elderblood
Achrony

(Drakkar Productions • 2021)

dimmurtal

2021. augusztus 27.

0

Pontszám

9

Mielőtt mélyebben belemerülnél a cikk olvasásába, kérlek, nézd meg jól a lemezborítót! Amennyiben retináidba égett az ortodox kereszten felakasztva lógó alak képe, akkor szép lassan készítsd fel a hallójárataidat is egy kis ukrán istenkáromlásra, hiszen az Elderblood harmadik nagylemeze csupa-csupa szimfonikus black metal-ba csomagolt gyűlöletet, blasphemia-t és gyalázatot tartalmaz. Nem is akármilyen minőségben és mennyiségben, ugyanis az ukrajnai Kharkiv városából származó kvartett tagjai – Staggaret (gitáros), Odalv (dobos), Astargh (énekes, gitáros, billentyűs), és Blodorn (basszusgitáros) – a társadalom erkölcsi hanyatlásának himnuszait szűk ötvenhét percben, egy bevezetőre és kilenc bivaly erős tételre bontva tárják a fekete fémre áhítozó közönség elé.

Miután Astargh kilépett a Nocturnal Mortum-ból – ahonnan magával csábította a többek között a Twilightfall és az Ulvegr zenekarok sorait is erősítő dobost, Odalv-ot – 2011. őszén megalapította saját formációját, melynek az Elderblood nevet adta. Létezésük minden eddigi lépcsőfokánál nyomon követhető a zenei fejlődés. Ezen lépcsőfokok pedig két teljes értékű albumot takarnak – a 2013-ban megjelent Son of the Morning-ot, illetve a 2016-ban napvilágot látott Messiah-t. Természetesen mindig van hová fejlődni, én mégis úgy gondolom, hogy az Elderblood az idei lemezével jelentős előrelépést tett a még nagyobb nemzetközi elismertség felé.

Eddigi egyetlen videó klipjüket még 2014-ben forgatták le az első album My Death című dalához, mely alapján az alábbiakban nyerhettek betekintést a zenekar által képviselt stílus és ideológia képeskönyvébe. A videó nézése közben – a hangulatot tekintve – nekem a korai Vesania, míg a képi megjelenítésnél a Dimmu Borgir Sorgens Kammer Del 2 című klipjéből kölcsönzött bőrtépős jelenetek jutottak eszembe. Ettől függetlenül a zenekar már itt rátalált a követendő útra, és az azóta eltelt hét-nyolc évben tényleg szinteket léptek felfelé. Ennek pedig ékes bizonyítéka az új, Achrony címmel idén július 9-én megjelent korong.

A rendkívül érdekes, folkos ízekkel megspékelt intro után rögvest az arcunkba mászik a szélvészgyors The Great Fire of Sacrefice. A skandináv vonalra jellemző sebesség rendkívül jól ötvöződik a Behemoth féle hangulattal és gitárjátékkal, így mindjárt a lemez egyik legerősebb tételével ismerkedhetünk meg. A Fallen Seraphs című dalban aztán gyorsan ki is domborodik a zenekar hangszeres tudása, és zeneszerzői képessége, hiszen ebben a tételben – akárcsak a többi számban – rendkívül összetett dalszerkezetekkel, a stílusra jellemző, meglehetősen színes zenei spektrum szinte teljes palettájának kihasználásával támogatják meg a vallásellenes szövegvilágukat.

Sikerült a zenébe olyannyira változatos módon beépíteni a szimfonikus elemeket, hogy a Life Eternal-ban még a Hammond-orgonáéra hajazó hangzás is tökéletesen megfér a brutális riffek mellett. Ezen felül a szónoki jelleggel előadott szövegrészek hatásosan kölcsönöznek nyomatékosító jelleget az aktuális mondanivalónak, de ugyanígy felkelti a figyelmet a gonosz kacagás, és a suttogva előadott mondatok is. A lemezhez eddig egyetlen hivatalos klip, mégpedig egy szöveges videó áll rendelkezésre, ami az igencsak zaklatott hangulatú Virgin Land Plowed Over by Death című dalra készült, melynek képeit nézve és szövegét olvasva a középkor véráztatta csatamezőin, a halál által felszántott szűz földeken találjuk magunkat.

A Soot kimértebb, monológgal megtámogatott döngölését és fülbemászó gitárszólóját a lemez egyik legjobb szimfonikus durvulata vezeti le, és egyúttal teret is nyit az ismét csak egy monológgal indító egyik személyes kedvencemnek az albumról, mely a The One Who Has Not Yet Come címet viseli. A gyorsaság ebben a tételben is domináns, a háttérben lopakodó billentyű-szőnyeg és a már sokadjára visszatérő, szónoklat jellegű szöveges rész, valamint a harangjáték sajátos és sejtelmes hangulatba burkolja a dalt. A Sainthood’s Stench sem engedélyez egyetlen másodpercnyi pihenést sem, kiegészülve azzal, hogy a gitár, karöltve a billentyűs játékkal és a kórusokkal egyfajta magasztos jelleget kölcsönöz a zenének a dal elején, ami persze a vége felé sem veszít semmit az erejéből.

Utolsóként érkezik a lemez leghosszabb tétele, a The New Testament, amely tökéletesen villantja fel a zenekarnak és ennek a lemeznek is minden erényét és jellemzőjét. Nyomasztó hangulat, a halál bűzös lehelete, egy túlvilági erő jelenléte érződik az egész dal alatt. Az átélt kínoktól és szenvedéstől megrökönyödött emberek számára elkészült az új végrendelet. Az Elderblood az Achrony képében egy kiváló alkotással ajándékozta meg egyre szélesebb rajongótáborát. A progresszív zenei megoldásokat is bőséggel felvonultató lemez sokak számára hosszúnak tűnhet ugyan, de mindenképpen megéri ráfordítani az időt a megismerésére. Ígérem, kellemes perceket fog okozni mindenkinek.