Az Endemic egy Heves megyében székelő zenekar, szóval mondhatni földijeim. Ők is leginkább Domoszló községhez köthetők, csakúgy, mint a Road. És ugye Domoszló már csak azért is kedves számunkra, mert ott tartottuk az első Fémforgács szerkesztői találkozót. A csapat Gubancsik Tamás egyszemélyes projektjeként indult még 2016-ban, de idő közben rendes zenekarrá bővült. Persze ahogy lenni szokott tagcserék és egy rövidebb szünet is nehezítette a tényleges indulást, de végül tavaly év vége felé csak sikerült megjelentetniük első nagylemezüket, Valóság címmel. Játékidő tekintetében mondjuk nem is annyira nagy ez a lemez, lévén szűk 32 perces, de szerintem bemutatkozásként bőven megteszi! Stílusát tekintve groove, vagy jobb elnevezés híján modern metalt (ami kb. a ’90-es évek végén, kétezres évek elején volt utoljára modern) játszanak a srácok. A kilenc dalos album ráadásul jól is szól. Azon sem lettem volna meglepve, ha Sohi egerszalóki Standing Waves stúdiójában vették volna fel. Pedig nem ott lett rögzítve, hanem a számomra eddig ismeretlen Hillside stúdióban. Ehhez a muzsikához kell is az erőteljes hangzás, hisz úgy hatásos igazán!
Hangulatos, instrumentális (zongorás, dobos) intróval kezdődik a korong, amit 8 lendületes tétel követ. A gitárok vastagon szólnak, vagy mélyre hangolt hathúrosokkal operálnak a srácok, vagy pedig az egyik gityó héthúros. Az Akarom frappáns kezdés, kiválóan prezentálja, hogy mi várható az elkövetkezendő félórában. A groove-ok, riffek kemények, bár nem túl eredetiek. Igaz, manapság nagyon nehéz már újat hozni. A gitársípoltatások nyilván a Machine Head-et idézik, de összességében olyan hazai csapatok is eszembe jutnak az Endemic zenéje kapcsán, mint a Wackor, Superbutt/Ördög, Ektomorf, Strong Deformity nem meglepő módon a Road, sőt még a Replika dolga is fölrémlettek. A Virág című számban már extrém vokál is található. Aztán a későbbiekben is. Ha jól tudom Tamás a gitárok mellett „kényszerből” vállalta az énekesei posztot, mert nem találtak megfelelő frontembert. Anno egy bizonyos James Hetfield is ugyanígy volt, aztán nézzük meg mi lett belőle (és zenekarából)! 🙂 Szerintem rendben van Tamás hangja, nyilván van még hová fejlődnie, de én a helyében az extrém vokált nem erőltetném. Már ha azokért is ő a felelős. Ha nem, akkor pedig azt javasolnám, hogy legközelebb mellőzzék ezeket az „acsarkodásokat”. Inkább a dallamos, akár többszólamú háttérvokálokra lenne érdemes még jobban koncentrálniuk. Ugyanis egyes dalokban alkalmaznak ilyesmiket és jól is áll nekik! Még nem Black-Out szinten űzik ezeket, de látok bennük potenciált. A szövegek is rendben vannak, közérthetők, néha kicsit sablonosak, de szerencsére nem kell kínosan feszengenem a szófordulatokon. A prozódiára legközelebb érdemes jobban odafigyelni, de tisztába vagyok vele, hogy a magyar nyelv nem könnyíti meg a szavak, mondatok ritmizálását ebben a zenei közegben.
De összességében úgy érzem zenei, vokális és szövegi téren is korrekt albumot készítettek a srácok. A hangzásképen személy szerint annyit változtattam volna, hogy nagyobb teret hagyok a basszusgitárnak. Mert néha, amikor nem nyomja el a két gitár a négyhúrost, örömmel hallom, hogy ügyes dolgokat játszik Berényi Csaba. Antók Attila dobolása vehemens, a soundja számomra nem 100%-osan jön be, viszont néha tök jól ki van sztereózva egy-egy futama. Ezen a lemezen még Magyar Dániel volt Tamás mellett a másik gitáros, de ő jelenleg már nem tagja az Endemic-nek.
A zsíros groove-ok talán a legnagyobb erénye a domoszlói brigádnak, én nem tudok betelni az ehhez hasonló gitártémákkal, a Wackort is többek között emiatt csipázom, de anno a Born 33/Cyborn is nagy király volt e téren. Kicsit talán megkésett ez a lemez, mert meggyőződésem, hogy ha a Valóság 2000 táján jelent volna meg, akkor az Endemic-et a Depresszióval, vagy a Road-dal emlegetnénk egy lapon. És akkor mondjuk ők lennének Tamásék előzenekarai, nem pedig fordítva. Mert minőség tekintetében nem érzek nagy különbséget az Endemic és a hasonló stílusban alkotó, náluk korábban indult csapatok muzsikája között…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nekem kifejezetten tetszett az ének, dallamaiban kicsit emlékeztetett egy régi Hatóságilag Tilos számra, úgyhogy beindult a nosztalgia faktor is… 🙂