ERRA egy 2009-ben alakult amerikai progresszív metalcore zenekar Birmingham-ből, Alabama államból. A zenekar műfaja egy újkori kiemelkedő képviselője, stílusukra jellemző a súlyos “djent” hatású gitárriffek, a dallamos ének és a hörgés váltakozása, valamint a komplex technikás előadásmód.

A zenekar láthatóan kinőtte a modern metalcore skatulyát, és egy olyan érettebb, filozofikusabb irányba fordult, amelynek beteljesedése a most megjelent új anyaguk. A progresszív metalcore kedvelőinek: az ERRA végre megtörte a csendet. A birminghami ötösfogat legújabb, silence outlives the earth című stúdióalbuma 2026. március 6-án látott napvilágot az UNFD gondozásában.
A lemez tematikája nem ígérkezik könnyű falatnak; a srácok ezúttal az emberi létezés mélységeit és az egzisztencia törékenységét boncolgatják. A korongon helyet kapnak a már korábban megismert, sötétebb tónusú gore of being és az éteri Echo Sonata tételek is, kijelölve az album érzelmi spektrumának szélsőségeit. Friss fuvallat a súlyos riffek között: Itt a further eden.
A further eden szakít az ERRA-tól megszokott, sűrűn rétegzett technikai zsonglőrködéssel, és egy sokkal szellősebb, „világosabb” hangzást hoz be.
Merész váltás vagy szükségszerű evolúció?
Bár a vaskalaposok talán felhúzzák a szemöldöküket a „könnyedebb energia” hallatán, az ERRA pont attól maradt releváns az évek során, hogy nem félt az átalakulástól. A further eden nem lett pop-metal, csupán hagyja lélegezni a hangszereket. A silence outlives the earth képes egyensúlyozni ezt az újfajta transzcendens lebegést a rájuk jellemző precíziós zúzással, így 2026 egyik legerősebb kiadványát tették az orrunk elé.
Egy biztos: az ERRA már rég nem csak egy „matekos” metalcore banda. Ők a műfaj filozófusai, akik most épp a fény felé fordították a gitárládáikat. Végighallgatva az új albumot, az volt az érzésem, mintha egy érzelmileg hullámzó utazásba csöppentem volna. A 11 dal végig egy sajátos hangulatot hordoz: egyszerre melankolikus, súlyos és mégis felemelő, de ami igazán megfogott, az az érzelmi töltet.
Több dalnál is azt éreztem, hogy a zene egyszerre feszültséget és megnyugvást is közvetít. Ugyanakkor néhány dalnál pedig azt, hogy a szerkezetek kicsit ismerősek, a bevált formulákat használják. Az ERRA stílusa továbbra is nagyon erős, felismerhető, ami az album egyik nagy erőssége. Számomra kicsit túl hangsúlyossá vált a melankolikus hangulat az egész lemezen. A megnyugvásból magamhoz térve néha jó lett volna több agresszív vagy energikus pillanat.
Viszont az album utolsó 3 dala a – i. the many names of god, ii. in the gut of the wolf és iii. twilight in the reflection of dreams tételsor számomra kicsit úgy hatott, mintha az album összegzése lenne. Hangulatban és érzelmileg is sűrűbbnek érződnek, ,méltó befejezést adnak. Személyes kedvencem pedig pont az ii. in the gut of the wolf ez az a dal az albumról ami miatt a zenekar magával tud rántani.
Összegzés: A zenekar ezzel az albummal bemutatta, hogy megannyi év után sem fogytak ki a kreatív üzemanyagból. A silence outlives the earth nem csupán egy újabb fejezetnek tűnik, hanem egy bátor szintlépésnek. Kérdéses persze, hogyan fogadja majd a váltást a hallgató keményvonalasabb része, de az irány egyértelmű: az ERRA már nem akar a műfaj korlátai között szorongani. Ezzel az albummal egy korszakalkotói anyaggal gazdagodtunk. A kevesebb néha több: ez formálja át a metalcore hangzását.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

