Ahogy Orwell írta az 1984 című zseniális művében “ …a legjobb könyvek azok, amik olyasmit mondanak el, amit már tudunk””. Azt hiszem én így vagyok a black metal lemezekkel, már ha a stílus atmoszferikus, epikus vonalát említem. Amikor a jól ismert zenei megoldások és hangulat köszön vissza, ami csak megerősít abban a katartikus állapotban, amikor egy olyan alkotással sikerül megismerkednem, mint a ukrán Eskapism. A tematikát hűen reprezentáló borító, mely bűvös hangulat vágyképét árasztotta vissza, egyből megragadott és egyértelművé tette számomra, hogy egy olyan produkcióval van dolgom, amivel érdemes lesz megismerkedni és odafigyelni. Bevallom, hogy számomra a két tagot számláló együttes (Zymobor – Vocals, gitárok; Dyvozor – billentyűk, basszusgitár, programozás) neve ezidáig az ismeretlenül csengett a homály birodalmának muzsikáinak a körében. Az augusztus elsején a Naturmacht Production gondozásában Eskapism címmel megjelent harmadik nagylemezük viszont fellebbentette a szemem elől munkásságuk előtt húzódó fátylat és magával rántott a misztikus, sötét, de mégis ragyogó és nem e világi atmoszférát megjelenítő alkotás előtt.
Az albumcím, a Skresnava, egy ősi, mély értelmű szót jelöl, amely a „skres” (pusztulás, hasadás, repedés) és a „Nava” (az alvilág a szláv mitológiában) szavak összetételéből származik. Amit egy vékony hasadékot szimbolizál az univerzum szövetében, amelyen keresztül a Nava sötét, ősi ereje tör elő. Egy váratlan hasadást jelképez a világok között, amikor az élők és a holtak, a valóság és a természetfeletti közötti határ elmosódik. A Skresnava olyan, mint egy titkos hasadék a valóságban, amelyen keresztül egy rejtett igazság rövid időre felbukkan. A káosz egy pillanatát testesíti meg, a rend felbomlását, amikor a világ más törvények alatt ébred fel, és a Naviai Birodalom ereje összefonódik a miénkkel. Ez a szó a szakadásról, a létezés törékenységéről beszél, arról, ami a föld alatt, az árnyékban rejtőzik – valamiről, ami kiszabadulhat, amikor egy repedés jelenik meg a horizonton. Az együttes konceptuális utazását jeleníti meg a sötétségen, az ősi szimbólumokon és a csillagok fényén keresztül. Négy kompozíció alkot egy „rituális kört”, ahol hallgató az Árnyak Erdőjében való elmerüléstől a Tejútrendszerben való felszabadulásig utazik. Meditáció a félelem nélküli halálról, a természetről, mint örök tanítóról, az ősi jelek varázslatáról, a vér és az idő kötelékéről. Az album a lélek a halálon, a természeten, az ősi emlékeken és a kozmoszon keresztül, az Univerzummal való egység megvalósításáig történő filozófiai utazását jeleníti meg. A koncepció a lélek egyfajta zarándoklatát meséli el. Aki a világok között vándorolva igyekszik békét és helyet találni az Örökkévalóság körforgásában. Ez a lemez felépítésében is megjelenik, ami egyfajta beavatási rítusként négy stációt ölel fel: az erdőn (mint a belső sötétség szimbóluma), az imán (a harmónia keresése), a szent kör tüzén (kapcsolat az ősökkel), és végül a csillagokon át vezető út (túllépve az anyagon).
Az első ciklus, a The Forest of Silent Shadows: ami a sötét erdőben történő elmélyedés szimbólumaként a belső világot jeleníti meg tele árnyékokkal és emlékekkel. A halál, mint egy gyengéd, békés ölelés, a béke keresése pedig a természet karjaiban formálódik meg a dal által. Tisztán felépített és hagyományos elemekben gazda tétel gyakorlatilag mindent magában foglal, amit ettől az irányvonaltól elvárhatunk. A lassú, tagoltabb részeket díszítő beágyazott szintetizátor betétek, billentyűkíséret és harsogó vokál, a melankolikus gitártémák bűvköre keríti hatalmába a hallgatót. Általa ténylegesen vizionálódik az igényes borítón szereplő misztikus erdő. Ott találjuk magunkat egy havas rengetegben a csillagokkal teleszórt égbolt alatt. A számban feltűnik egy kis furulya szólam is, de üdvözölhetjük az elmaradhatatlan blast beat futamokat is. A hangszerek szép tagoltan szólnak (noha egy kis kosz azért vegyül a hangzásba), a basszusgitár is egészen kivehető, akárcsak a nem túl tolakodó, de szinte végig jelenlévő billentyű témák, melyek nagyban támogatják a dallamos riffeket, szólókat. A benső utazást az Orison (Ima) követi, mely egyfajta fohászkodás a természethez, a Naphoz, a növényekhez, mint ősi istenségekhez. Letisztult formában jelentkező, középtempós tónusok fogadnak minket, melyek harmóniáját a károgó „vokál”ének” és sürgetőbb ütemek váltanak fel. De nem éreztem feszültnek, vagy éppenséggel beleerőltetnek a témaváltást, gördülékenyen fonódnak egymásba a gyorsabb és a dallamosabb, lassúbb szakaszok. Az már árulkodó lehetett a számok bosszúságát illetően, hogy a lemezre csupán négy tétel került fel. Nos, igen a stíluskövetelményeknek megfelelően a formáció a tíz perc körüli játékidővel operál. Viszont ne gondoljuk azt, hogy ez egy erőltetetten kihúzott játékidő. Nagyon is könnyed és légies a dalok szerkezete, így gond nélkül befogadhatók. Szépen tarkítják a dallamos jegyekkel a black metal fekete szőttesét. A szintetizátor témák nem meghatározók, hanem inkább hangulatteremtő szerepet vállalnak a nóták megszólalásában. Szinte végig ott vannak a gitársávok alatt, de csupán kiegészítő, atmoszferikus elemként működnek közre. A lezáró szakaszban egy kis akusztikus levezetés is megcsillan, amire lehetett volna még építkezni. Esetleg tiszta éneket is elbírt volna egy-egy ilyen melodikusabb, lassabb szakasz, de Zymobor helyén kezeli a károgást, nem kiabálja tele a lemezt, szépen kiegészíti a zenét az egyébként kellemesen harsogó hangja.
Ezután következik Az The Circle of Eternity: Az élet és halál örök körforgásának tudatosítása. A kör mint a végtelenség szimbólumát reprezentálja a dal. Ami lényegében követi az előzőekben felvázolt zenei spektrumot. Atmoszferikus dallamok, billentyűtémák, majd egy kis balst beat, ami galoppozó középtempóba csap át. Semmi meglepő, mégis csodálatos a megvalósítás. A szám szőttesét kellemes gitárjáték fonala szövi át. Talán egyben ez a korong legerősebb tétele, mind kidolgozottságát, mind pedig zeneiségét illetően, így a darabot abszolúte a szívembe tudtam zárni. A bő tíz perces játékidő után elérkezik a Skresnava záró-tétele a Amidst Worlds and Starlight. Ami a lélek kiszabadulását és Tejútrendszeren keresztüli újjászületését meséli el. Akárcsak a magyar néphagyományban… a Lelkek Útja jelenik meg, mint egy világok közötti átjáró. A szerzemény hűen bizonyítja azt a szellős és könnyen emészthető szerkezetet, amit a formáció követ. Laza tempóváltások, amiket középtempós vagy atmoszferikus, szinte már post-rock-os megoldásokból egészen a haragos fekete fém futamokba ömlenek. Igazából ez a fajta játékosság és igényesség jellemezi a lemez anyagát.
Amit többszöri meghallgatásra sem untam meg és mindig fedezek fel benne új részleteket. Mindenképpen majd behatóan is megismerkedem banda korábbi munkásságával is, de ahogy érzem a most megjelenő nagylemezükkel beértek, és Skresnava tényleg egy nagyon összeszedett és élvezetes lemez lett. A Naturmacht Production gondoskodásában pedig jó kezekben van a banda, mert a kiadványaira igényes kiadó a produkciónak megfelelő látványos fizikai hordozók (Pl. LP, A5 digipack) formájában is megjelentette az anyagot. Számomra jóleső meglepetés volt a fiatalok munkásságának felfedezése. Általuk egy remekbe szabott produkciót sikerült megismernem. A Eskapism együttesre érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Azok számára mindenképp, akik kedvelik a dallamos, költői hitvallását tekintve a gyermeteg gonoszkodástól elrugaszkodott, természet, kozmosz és spirituális témákat érintő dallamos zenéket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
