Mi jut eszetekbe először, ha meghalljátok/meglátjátok az Everflow szót?
Ha proggerek vagytok, akkor gyanítom, hogy a Psychotic Waltz mesteri második nagylemeze, az Into the Everflow. Ha otthonosan mozogtok a hazai rock/metal underground muzsikák világában, akkor pedig valószínűleg a szegedi Everflow. A csapat 1994-ben alakult és mondhatni tipikus magyar „sikersztori” az övék. Számos, kritikusok által is magasztalt demó (Lake of Tears – 1995, Vérzik – 1996, Világszem – 1997) után úgy tűnt, hogy szépen be fog indulni a karrierjük. 1998-ban klipet készítettek a Világszem demó A lény című dalára, amit az akkor induló Z+ zenetévé elég sűrű rotációban játszott.
Még ez évben előzenekarként részt vehettek a Black-Out 22 állomásos országos turnéján. De aztán beütött a nagy magyar valóság és a turné után úgy alakult, hogy külföldi munka, egyetemi tanulmányok, stb. miatt jegelniük kellett az Everflow-t. Bő tíz év csöndet követően 2009-ben, kicsit váratlanul kiadták első nagylemezüket, Újra rád talál címmel. A kezdeti progos, a Psychotic Waltz-ból és az Alice in Chains-ből egyaránt merítő zenéjüket itt egy lazább, néha jazzes-funky-s stílus váltotta. Hogy mennyire voltak aktívak abban az időszakban, azt nem tudom, mindenesetre tény, hogy második nagylemezük csak pár hete jelent meg a HammerWorld magazin egyik CD-mellékleteként.
Sajnos nem vagyok olyan szerencsés, hogy a kezdetektől követtem volna a pályafutásukat, gyakorlatilag ez az első teljes anyag, amit hallottam tőlük, de az Élni kell album megvett kilóra! A kezdeti progresszív metalos attitűdöt mondjuk már csak nyomokban lehet megtalálni a mai Everflow-ban, viszont az AIC hatása felerősödött. Ha le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, azt mondanám, hogy ha valaki nagyon hiányolja a Black-Outot, akkor ne is keresgéljen tovább, az Everflow az ő zenéje! De aki kedveli a Baby Bone, vagy épp az AllSuckAll zenekarokat, azoknak is ajánlani tudom a friss Everflow-t!
A címadó nótával indul a lemez, ami egy orbitális rocksláger. Ha a zenei közízlés nem a béka segge alatt lenne ebben az országban, akkor ezt orrba-szájba játszanák a rádiók! Húzós, slágeres nóta, rögtön rögzülő refrénnel. Molnár Laci elnyújtott dallamai nyilván erősen megidézik Layne Staley-t, de ez számomra egyáltalán nem negatívum, sőt! Az Útnak indulnék sem kevésbé gyenge eresztés. A töredezett riff egy lightosabb Korog-ot, vagy épp az Aebsence-et is eszembe juttatja, ének terén pedig ahogy bizonyos szavak végén a „nék” végződést Laci magasabb hangon énekli, az olyan Csipás. A dal vége meg tök AIC! Királyság!
Talán per pillanat a Végtelen út a kedvenc tételem a lemezről. Ennek a hipnotikus, vészjósló verzéit egy akkora refrén váltja, mint az állat! Ez biza még Staley Mesternek is becsületére vált volna! Dávid Tibi bőgője is hogy röfög már benne! A korong leghosszabb szerzeménye, az öt és fél perces Követ egy angyal sem piskóta! A samplereket ebben a dalban is okosan, mértékkel adagolják, Kaczkó Attila pedig egy akkora riffet ereszt meg benne, ami nem csak az AIC, de a Metallica, vagy épp a Trouble, COC repertoárjában is jól mutatna! Szóval az Everflow zenéjében ott van ám a SÚLY és az ERŐ is! Tempósan indul az Isten lát, Kirilla Józsi még a duplázót is beveti, majd a nyugisabb etapokban masszív tamozást prezentál. Attila wah-pedálos gitárszólója pedig ki mást, mint Kirk Hammett-et idézi. Az Elfeledett látomás a korong leghangulatosabb tétele, párhuzamba állítható a Black-Out, sokak által nem annyira kedvelt, nálam nagy favoritnak számító V.V.V. albumával. Tanítani valóan építkezik a nóta, emiatt és a benne feszülő érzelmi töltet miatt a Live neve is beugrott. Az Ellopott idő is roppant atmoszférikus darab, csak ebben akadnak keményebb részek is.
Nagyon AIC a drog-ellenes üzenetet hordozó Lángol a jég. Szerencsére nem szájbarágós a dalszöveg, de ez elmondható az egész lemezre nézve. Okos, a közhelyeken túlmutató sorokkal operálnak a srácok! Jól esik, ahogy a sodró záró harmadban Józsi bevet néhány progos figurát és a kétlábgépet is újra megdolgoztatja! Az utolsó „friss” szerzemény a Zuhanórepülés. A riffje totál Jerry Cantrell, vagyis gyilkos! De az egész nóta elmenne klasszikus, vagy épp újkori AIC-nek! Az a helyzet, hogy ezen a lemezen az Everflow legalább olyan jól eleveníti fel a grunge nagyságok zeneiségét/hangulatvilágát, mint anno a Flop tette a Torso albumán!
A korong végére két régi nóta felfrissített verziója került fel. A Csend a korai időszak nagy slágere, emblematikus dala volt, a Tükör pedig a 2009-es lemez lightosabb, funky-s, jazzes hangzását hozza vissza. Csellóval, perkával, bárzenés hangzással, stb. Nekem nagyon bejön ez is! A groove viszi a nótát, azok a basszusfutamok, finom gitárszólók pedig zsenik! A klasszikus magyar ”rockiskola” kitűnő példája ez számomra, a hangszerelés igényessége és a zenei megoldások olyan nagyokat idéznek, mint az LGT, vagy épp a Skorpió! És persze a Black-Out már említett „megosztó” albuma is újfent felsejlik.
Egy szó, mint száz, egy méregerős lemezzel tért vissza az Everflow!
Aki jót akar magának és eddig nem vásárolta meg a HammerWorld aktuális számát, annak irány az újságárus, mert ezt a CD-t kár lenne kihagyni!
Ráadásul a másik extra CD, a Solidity új albuma is bitang jó lett, talán hamarosan arról is meg fogok emlékezni…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kiváló lemez, sokat pörgött a napokban. Kb. egyetértünk Oldie. Főleg a Black-Out párhuzamokban.
A napokban a William DuVall (AiC) koncert előtt az ex-Obiatos Pallagi Lacival beszéltünk a lemezről. Tartom, amit Neki is mondtam, számomra az Alice In Chains az egészségesnél kicsivel jobban érződik az albumon.
Köszi Sanyi! 🙂
Fene tudja, talán tudat alatt én is az erős AIC áthallások miatt nem adtam maximális pontot a lemezre.
Jó írás lett.
Köszönöm, örülök, ha így gondolod! 🙂
Az érdem leginkább a zenekaré, hisz egy nagyon jó lemezről írni is könnyebb, élvezetesebb!
Legalábbis számomra.