Az epikus, atmoszferikus black metalt játszó angol illetőségű Firienholt 2021- ben megjelent By the Waters of Awakening című bemutatkozó albumáról már adtunk egy beszámolót itt a Fémforgácson. Akkor azzal zártam a lemez ismertetését: annak ellenére, hogy muzsikájuk erősen a Summoning féle, jellegzetes black metal vonalon halad, van potenciál a formációban és remélhetően megtaláljak a saját hangjukat. Lássuk, hogy az idén január 27-én az atmoszferikus black metal bandák forgalmazására specializálódott Naturmacht Production jóvoltából megjelent White Frost and Elder Blood című második nagylemez mit tartogat számunkra. Sikerült-e a bandának valami saját identitást kialakítania?
A banda elnevezését Tolkien világából kölcsönözte, hiszen Firienholt, ismertebb nevén Eryn Fuir, a Gondor és Rohan szomszédságában elterülő tölgyes erdő neve. The Wolf (vocal, billentyűk), The Raven (gitárok, programozás), The Swallow (basszus, billentyűk, vokál) művésznevek mögött rejtező muzsikusok alkotják a formációt. Természetesen a banda hűen követi a Tolkien munkássága által megihletett fekete fémzenék táborának muzikalitását. A banda debütáló lemezével ellentétben a By the Waters of Awakening címet viselő nagylemezre ezúttal kiegyensúlyozottabb és lágyabb felépítésű szerzemények kerültek fel. Ez leginkább az atmoszferikus részek, vokál és kórusok kellemes egyvelegének alkalmazásával tudnám alátámasztani. Finomabban áramlik a zene, mint az első kiadványon. Talán szabadabban is, mert a számok felépítése jobban támogatja ezt a hangulatot. A kiegyensúlyozottság érzéséhez nagyban hozzátesz, hogy egy határozottan lágy, melodikus vonalat jelenítenek meg a szerzemények. Ezt a csilingelő billentyűtémák, szinti szőnyeg és a meleg tónusú gitárok biztosítják. Nem zökkentik ki a hallgatót ebből az éteri, nyugodt környezetből blast beatekkel, nehézsúlyú témákkal. Minden egy jól kijelölt úton halad az idilli merengés jegyében. Ezt az atmoszférát hibátlan módon visszaadja Carl Ellis derűs borítója. Kissé szokatlan egy black metal zenekartól egy ilyen borító választása (igaz, hogy ez ma már inkább csak sztereotípiaként létezik), de nagyon jól reprezentálja az anyagot. A tiszta ének és kórusok – amik alapvetően nem jelentenek újítást a korábbi lemezhez képest – mindenképpen sokat adtak a produkcióhoz. Meggyőzően egészítik ki a hagyományos, egyébként jól hangzó károgást. A dob programozott, de nincs bántó, digitális tónusa. A gitárok hangzása is nélkülöz minden karcos, klasszikus BM tónust. Szépen illeszkednek abba a muzikális környezetbe, amit a Firienholt megteremteni óhajt. A korong hangzása egyébként szép és letisztult, melynek a teljes munkálatát maga a banda végezte.
Amit továbbra is hiányolok a banda zenéjéből, hogy megpróbálna túllépni az etalonok zenéjének bűvköréből. Pedig nem kellene sok hozzá. A Summoning (és Caladan Brood) zenei öröksége nyomán, nagyjából azt a fajta vonalat viszik tovább, mint amit az első lemezen képviseltek. Talán nagyobb hangsúlyban csúszott be a Lustre-hez hasonló billentyűtémák alkalmazása. De lényegében véve a zenében sok változást nem eszközöltek. A billentyűtémák sem hatnak úgy igazán szívbe markolóan és az amúgy szép dallamok sem repítették a lelkemet a vártornyokkal koronázott hegyek fölé. Valahogy a tételekből leginkább a drámaiságot hiányoltam. Amik alapvetően nagyon kellemesek, melodikusak, jól megkomponáltak, de valahogy elmarad az igazi epikus hatás (a Summoning vagy a Caladan Brood tudott könnyfakasztóan romantikus hangvételt megütni, amellett, hogy egy percre sem veszítettek a black metal erejéből).
A banda második lemezére Boymester szerkesztő hívta fel a figyelmemet, mert alapvetően elkerült volna a kiadvány. Bevallom elsőnek nem annyira vonzott a korongról szóló ismertető megírása. Aztán mégis egy megfelelő pillanatban bekerült a lejátszómba a White Frost and Elder Blood. Örülök, hogy végül szántam időt erre és végighallgattam a Firienholt korongját. Úgy látom, hogy a banda „köszöni jól van”. Abszolút mértékben jól érzi magát ebben a bejáratott zenei irányvonalban és nem is kíván annak nagy újítója lenni. De jól is van ez így, mert amit csinálnak, azt jól csináljak. A fent említett észrevételektől eltekintve nagyon kellemes, minőségi kiadvány. A debütáló albumhoz képest valamivel lágyabb tónusú anyag, mely nagyon élvezetes hallgatni való lehet a várva-várt tavaszi időben, ugyanis pont ennek az évszaknak a könnyedsége, üdesége köszön vissza a lemezről. Aki kedveli a fantasy témájú, dallamos atmoszferikus black metal vonalat és olyan bandák elkötelezett hívei, mint a Summoning, Caladan Brood, Emyn Muil, Elderwind, Lustre, Forlorn Citadel, akkor ne hagyja ki a Firienholt új nagylemezét! Ez meghallgatható a kiadó bandcamp oldalán, de beszerezhető a mutatós fizikai formátuma is…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
