Szintén egy olyan lemezt ajánlottam, ami nagy hatást gyakorolt rám. A zene nálam mindig fontosabb volt, mint az ének. Talán a fiatalkori Chopin-függőségem hagyatéka ez.

Elfogult vagyok, nem nyilatkozok.

Ez a viharvetr faladik csupán egy napra dokkolt be mohás-algás kikötőmben.

Nem értem; működnie kéne, de nem tud. Így olyan, mint egy távirányítós autó lemerült elemekkel. Talán majd ha nem jelenik meg annyi mestermű, akkor ráakadok még. Talán...

Ahhoz, hogy ez igazán megtetszen olyan sokszor kellene meghallgatnom, hogy közben a sőrűre nőtt fülszőrtől már nem is hallanék belőle semmit. (Meg a körülöttem futkosó dédunokáimból sem.)

Az AB-s csoportú vér erembe jutva komoly zűrzavart okozna. Még szerencse, hogy csupán a fülemet karcolgatta a lemez. És még fogja is párszor (még ha nem is vagyok a fogja).

A kilenc egyértelmű nálam. A párossá növekedéséhez viszont az kellett volna, hogy a harmadik hallgatásra már változatosnak is érezzem, ne csupán kiemelten jónak.

Finom dallamokat találtam eme lassú fájdalomfolyamban, viszont ettől még nem tudok a műfaj rajongója lenni.

Ennél még a f... foghúzás hangja is kellemesebb.

Talán jobb ennél, talén még ennyit sem ér. Mittoméééén...

Egy bartom barátjának ismerőse mesélte,hogy annak idején egy-egy baspanglizott éjszakán sokat dobott volna a hangulaton az effajta muzsika.Neki a mai napig a Másfél zenekar a stilus etalonja(angyaltojás flesh).Most domestostisztán már nem találja elég izgalmasnak,változatosnak jelen zenekarunk nagyrabecsült művét.De akkoriban ütött volna.Legalábbis ő igy mesélte....

Tehát van itt minden mint a zsarnai piacon:10 pontos opera-opusz(Land of canaan)rengeteg musicalra hajazó betét(pl:Cú Chulainn a la Jézus Krisztus Szupersztár),némi keményitő az ősrajongók számára(Din),komplett férfi-női kórus ill.egy nagyzenekar semplerből prezentálva.Szóval az öszkép elég vegyes,mégis közel egyenletes jó szinvonalon tálalva.

Egy több mint 15 éves csapattól elvárható lenne hogy kialakúlt arculattal,egyéniséggel rendelkezzen.Jelen bandánál az egyediség laghalványabb szikrájával sem találoztam.Ez igy számomra csak korrekt iparos munka.

Progressziv jazz-metal mastodon példaképpel.Képzett zenészek muzsikája(bár dobosunk nem gyengén szétüti az albumot)Nehéz rajta fogást találni,mint Bárdosi Sanyin fénykorában.Olyan 34.meghallgra beütne és mást sem akarnék,dehát a gyerekkel játszani kell,az asszonynak meg pénz.

Hát hiába sütöm csak nem sül,nem értem,nem érzem,nem zeném.Feladom.Kiesett mint szar a vonatból!Bocsesz...

A származás tagadhatatlan:made in USA.Széles mosollyal hallgatnám napsütésben a 66-os úton egy chevrolet cabrioban döngetve.Igy ősszel egy 206-osban Tiszaújváros-Miskolc között a 35-ön kicsit veszit élvezeti értékéből.

Szarni rá,hogy tényleg túlnyújtott,fosni rá,hogy nem elég változatos,és nagy fuck arra,hogy a harmadik számtól lejtmenetbe kapcsol az album.Számomra igy is veri az egész táblát,mert kurva jó hallgatni!!.

Jópárszor randevúztunk,mégsem kerültünk egymáshoz közelebb.Néhány jól eltalált riffen kivűl nem sok minden maradt meg.Valami hiányzik.Talán a változatosabb énekdallamok ill refrének,vagy egyszerüen csak az én zenei hozzáértésem.Mindenesetre nekem ez igy oly szürke,mint egy ködös oktoberi reggel.

A gyönyörű boritoba csomagolt kiadvány csillingelő dallamaival,romantikus szövegvilágával,karácsonyra ill valentin napra erősen ajánlott összebújós!!Szövegkönyvet!!!!

Na itt egy újabb gordiuszi csomó.Van pár dolog,ami gátolja az album könnyű emésztését:rengeteg törés ill ritmusválltás,refrének általános hiánya.Hasonszörű,mint az Intronaut hőskölteménye,mégis van benne valami plusz,ami arra késztet,hogy újra +újra meghallgassam.Rengeteg türelemmel ill kellő nyitottsággal jó ha rendelkezel mielőtt lehúzo...vagyis megvásárolod a korongot.Nálam már bomlanak a szálak,enged a csomó.

Na hát az alpha szarsághoz képest megváltás. Ritka pillanat, hogy élvezem az instrumentális zenét. Ez a pillanat eljött, megéltem és tovaszállt. :)

Minél többször meghallgatom, annál kevesebb pontot osztok ki nekik magamban, úgy hogy itt most megálljt parancsoltam.

Egyáltalán nem rossz zene. Sok minden a helyén van és pár dolog nincs a helyén. Kevés az igazán megragadó, mélyre nyúló pillanat

kb. vagy huszonötször meghallgattam már, de olyan mint Lázár Piroska néni aki középsuliban makrogazdaságot tanított. Ő is beszélt, beszélt, de egy büdös mondatot nem jegyeztem meg belőle.

Igazából szerintem ennek a zenének semmi köze sincs a black metalhoz. Ezt vagy érzi valaki, vagy nem. Nincs középút.

Kellemes, bármikor bedobható nyári kikapcsolódás. Azért az előző jobban sikerült.

Egyáltalán nem hozott lázba. Persze jól szól. Én azt mondom, hogy közfelkiáltással szavazzuk meg, hogy mostantól ez az alapelvárás a hazai bandáknál is... a többit jelen esetben hagyjuk.

Valahogy nekem ez az album sokkal inkább hatott az eszemre, mint a szívemre. Nehezen nyílt meg, de gyakran összefutunk egy pár szóra.

Nem a polgárpukkasztás, nem a meghökkentőség, undorítóság stb. okán büntetem, hanem pontosan ezek elmaradása miatt. Nálam a középszerűségnél nincs nagyobb bűn. A közelébe sem ér egy Child Abuse - Shining - vagy Zu betegségéhez

Bár totálisan egy kutya szülte az Intronauttal még is szívesebben hallgatom, jobban el tudok merülni benne.

Érdekes. Az egyik legjobb háttérzene kategóriás lemez, amivel eddig találkoztam, annyira, hogy néha előtolakodott az előtérbe is. Megtartom.

Dallamos, szép-jó, Therionos is, ennek ellenére egyáltalán nem fogott meg. Kb. az utolsó számnál eszméltem fel minden alkalommal, ami zárásnak nagyon szép, de ha az ember valaminek a végét várja, ott már gond van.

Tetszik, kellemesen kitölti a maga háromnegyed óráját. Csak valami többlet hiányzik belőle, ami kiemelné más dallamos fekete-féleségek közül. De nem kell mindenkinek megváltania a világot végülis.

Nálam ők a posztmetál befutók a körben. A szép pillanataik szebbek, a világvége-hangulataik súlyosabbak, és nem utolsó sorban: efféle zenében még nem találkoztam olyannal, ahol ennyire domináns szerepet szántak a basszusnak.. sokat dobott az élvezhetőségen.

"Hogyan szorult magába ennyi keserű gyűlölet az embertársai iránt?" - hangzott el az egyik kedvenc filmemben. Hangzott volna, ha nem volna némafilm 1921-ből, így a kérdezettnek nem volt lehetősége ezt a Withered albumot a nő kezébe nyomni válasz helyett. Nem szép zene és nem szép érzés, amit közvetít, de átjött, és nálam az a lényeg.

Az (úgymond) előzenekar Creedet ifjúkoromban eléggé szerettem, és az elfogultság megmaradt, noha Scott Stapp hangjával jobban ki voltam békülve, mint a néha nyekergésbe váltó úriemberével. Zenei megoldásokban viszont az AB a jobb. Tőlem azért kap magas pontot, amiért eddig levonva lett tőle: mert jól esett, hogy dallamos, és inkább pozitív hangvételűnek érzem, főleg a Life must go on után.

Nem szeretek olyat írni, hogy "ahhoz képest, hogy magyar, blabla..", meg csak ezért több pontot adni. Itt nem is kell, egyet értek a többiekkel, hogy ez külföldön is megállná a helyét, ha nem is átütő sikerként. Mindenesetre kíváncsivá tettek, élőben milyenek, hamarosan meg is tudom.

Egy véleményen vagyok Otitis Mediával. Tetszik, amit hallok, nem tudnék benne hibára rámutatni, de a lemez október-hangulata valahogy nem passzol az én november-hangulatomhoz.

Nem is tudom, akkor rosszabb, ha komolyan gondolták a Holy Fost, vagy akkor, ha vicc az egész. Gondolom a cél az ízléstelenség volt, azt meg elérték, nagy tapsot nekik.

Bármilyen ügyes, technikás, érdekes, változatos, stb.. túl tömény, túl hosszú. Hiába ad valami többletet minden hallgatással, nem győzött meg róla, hogy tényleg akarok én még ebben a mélységben nyúlkálni; a hangulatán kívül úgysem fogok semmit megőrizni.

Elég szellősek a dalok amit kifejezetten nem bánok, leginkább az atmoszféráját érzem erősnek, de sem dalírói, sem hallgatói szempontból nem érzek ebben nagy lehetőségeket. Érdemes utánanézni Dan Dankmeyer 'X' című albumának, ha valaki esetleg végig lebilincselő és tartalmas gitárzenére vágyik, bahon figyelmébe különösen ajánlanám.

Az eddigi legsemmitmondóbb Therion lemez. A Deggial óta egyáltalán nem tetszik amit csinálnak, így megmaradnak szép emléknek a 90-es évek keményfémtől duzzadó mérföldkövei.

Azt azért necces lenne állítani, hogy van saját arculata, karaktere a banda zenéjének, de elég jól elszórakoztatott.

Szerintem sajnos Intronauték pont abba a masszába simulnak bele, ami nagyon hasonlóvá teszi az ezekben a körökben mozgó formációkat. Nekem uncsi volt, egyébként a progresszív jelző tényleg megállja a helyét!

Csak semmi csicsa éls csilivili....egy COF vagy Dimmu fan biztos fejvesztve menekülve a Withered hallatán. Én tudom értékelni az ilyen halláspusztító antikommersz dolgokat, de ez nagyon kevés amit fel tudnak mutatni.

Néhány számot még egy amcsi romantikus film is elbírna főcímzenéjének...ami nem kritika akar lenni, csk ez tőlem pont annyira idegen mint az említett példa. Ha rockos, de mégis tökös zenét szeretnék akkor azért vannak más lehetőségeim is.

Egyet kell értenem oldboy-jal, sőt! Majdnem biztos vagyok benne, hogy ez sok külföldi zenehallgatónak is tetszene, s valahol hála az internetnek el is jut hozzájuk. Nagyon-nagyot léptek előre a Divider óta.

Részemről hatalmas várakozás előzte meg ezt az albumot, mondanom sem kell hogy az előző két alkotásuk a 90-es évek végefelé a svéd dallamos death-doom ékköveinek számítanak. Az akkori hangulattól már távol kerültek , viszont minden pillanatát élvezet hallgatni. A gyorsabb részek egészen közel állnak az In Mourning-hoz, ezt az érzést még erősíti a vokalista is aki abból a bandából érkezett.

Szerintem ez akkor ütne nagyot, ha legalább 50 perces lenne a lemezhossz!

A két posztmetál szörnyeteg közül nekem ez tetszik jobban, nagyon nehezen megfogható zene, sok hallgatást is kíván ami meg is tette a hatását, beért. Nagyon nehezen kiismerhető, és amire ezt mondjuk, az sok esetben eléggé hosszútávra szól!

A srácok szeretik a Meshuggah féle betonos matekpéldákat, hallottam már a műfajból kiemelkedőbbet is, de azért 8-ast simán érdemelnek!

A helyzet az, hogy nem követem a csapat változásait, de az már régóta tudatosult bennem, hogy mikor a Nuclear Blast karmai tépni kezdenek és Christofer Johnsson-t kötik a szerződések, no meg nem tudja hova verje a faszát, akkor összeröffent egy bagázst, és kidobnak egy lemezt. A Theli minden idők legjobb remekje ebben a műfajban, s nem csak az emlék íze miatt. A sokat ajnározott Vovin már nem győzött meg annyira, ez az új meg egy lófasz. Szégyen! Hol vannak a monumentális megoldások? Hol van benne az energia? Ez művészkedés profi zenészekkel, a pénzért meg pár lucskos muffért!

Színes, változatos, csak éppen a feketség hiányzik belőle!

Kellemes művészkedés, de semmi több!

Kellemessen gyűlölettes :}

Ilyeneket 14 évesen se hallgattam! Persze jó, de csak ingerel az ilyen dallamos vezeklés...

Ügyesek, de annyira messze esik tőlem ez a világ, hogy csak felidegesít, hazai szinten amúgy ügyes anyag, de ezzel a nemzetközi vizeken túl nagy hullámot ettől még nem vernek; - na aztán ne legyen igazam!

Naaa, naaa, mi a picsa?!

Muff tágítás vasbetonnal...

Nem adja magát elsőre, de a szülésnek ziláltsága ellenére szép gyermek-fakadás a jutalma, ha egészségesnek nem is egészséges, de kiválónak, kiváló :}

Nem rajongok az instrumentális zenékért, de ez magában még nem lenne probléma. Viszont, ha a zene nem köti le a figyelmem, akkor az ilyen esetben nagyobb gond. Jelen mű pedig dögunalmas.

Szintén elfogult vagyok de még ezzel együtt is csak ennyit adok. Nyilván nem sokat lehet újítani, de ez már nagyon önismétlés. Ráadásul Mats Levén hangja is hiányzik. Mindettől függetlenül igényes, sokat hallgatós, Therionos.

Mindig másodvonalas bandának tartottam őket, de ez most tetszik. Pláne a "torokszorítós" förtelem után.

Közel tökéletes!

Változatossabb, mint a múltkori Moon. Ezért egy ponttal többet is érdemel. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a Hp után gyakran előkerül majd.

Annyival egészíteném ki Pistikét, hogy többes számba helyezem a mondandóját.

Volt szerencsém nyerni egy példányt a lemezből, amit ezúton is köszönök. Akár már ezért is járhatna a plussz pont, de szerencsére nem szorulnak rá a srácok. Nemzetközi szinten is minőségű munka.

A Katatoniára hajazás nem véletlen. Speciel a tiszta ének, most nekem pont nem hiányzott erről az albumról. Nem oly rég Emp írt az Ethereal Blue kritikában a "korai " jelzőről. Sajna azt a hangulatot, amit ebben az esetben a korai szó jelent, már nem sokat fogjuk átélni új lemezek kapcsán. Így az OT sem fog Rain Without End atmoszférájú csodát kreálni. A mostani munka a kor színvonalának megfelelően egy jó erős anyag.

Pont olyan értéket képvisel mint, ami egy teli biliben felszínre kerül egy kiadós hasmenéses vihar után. Biztos az emeli művészi szintre, hogyha netán két nemi erőszak között születik, mint hiteles remekmű.

Nálam az Intronaut nyert, mert jobban tetszik...és ennyi.

Lehangoló, monoton, nagyon unalmas. Vannak benne jó pillanatok, de az tényleg csak pár "pillanatig" tart, ráadásul tele van "hangjegynélküliséggel". Ez nekem magas! (szokták mondani...) Bahon, ne haragudj.

Ámor nyila nem talált be a szívembe, hanem elhúzott mellettem jó messzire... (Bocsánatot kérek mindenkitől, aki imádja a zenekart, én soha nem fogom szeretni.) Elismerem zenei- és énektudásukat, de ebből a produkcióból nekem MINDEN! hiányzott, amire én kapható vagyok.

Nem tudtam mi fán terem ez a Nightfall (mint sok más zenekar esetében is :), nagyon szimpatikus banda, borzasztóan tetszik a zenéjük, egyből befogadta a szervezetem, már sokadjára hallgatom, és tartós lesz a barátságunk!

Könnyed, dallamos, tiszta, instrumentális, változatos, nyers, szokatlan, kiegyensúlyozott, nyugtató, szép....

Hallottam már ennél sokkal rosszabbat, de ez annál sokkal jobb :D. Már irtam hozzá kommentet csak kitöröltem egy óvatlan pillanatban :D Most nem fogjátok elhinni, de tetszik, és már többször is hallgattam, mint három :D Kellett neki idő az emésztéshez, de mivel megvan hozzá a LELKIVILÁGOM, sikerült, befogadtam, megértettem...

Csak jóindulatból ér nekem ennyit, zeneileg jó, az énekes idegesitett. Több zene, kevesebb óbégatás: ez bejött volna. És túl hosszú a lemez.

Zene füleimnek és lelkemnek... Csodálatos muzsika... Rég hallottam ilyen szépet magyar zenekartól... Sőt: sohasem még eddig talán...(a srácok kicsit bátortalannak tűntek nekem, s minden idegszálukban ott van, hogy tökéleteset alkossanak: dehát ez sikerült is nekik.) Gratulálok!

Nagyon-nagyon tetszik! Pont az ilyen különlegességeket keresem/szeretem. Maximum pont, nem is lehet más. Élvezet hallgatni!!!!! :)

...ha már szex, akkor én inkább az általam 9-10 pontra értékelt albumok hallgatása közben ÉLVEZEK el.....ahhhh.....

Egyetértek viribussal, nem hallgatóbarát. Túl van bonyolítva, viszont érdekes (néhol igazán szép) zene, amiben mindenféle stíluselem felfedezhető, még a jazz is, ami így összességében olyan kuszának és befogadhatatlannak tűnik (elsőre). Elismerem őket!! de nem élveztem.

Az előző remekmű nyomába sem ér sajnos. Kissé öncélú, és művészkedő. Bizony csalódás, de ennek ellenére szívesen hallgatom.

Kiváló magyar termék!

:D

Ezt írtam volna, ha az Alpha: The Ypres Months című lemezt kellett volna pontozni: Ez a lemez is bizonyítja, hogy meshuggahnisztikus metalban kevesen olyan jók, mint maga a "mesüge"! Azért íme egy név,akik legalább olyan jók, mint Thordendalék: Watch My Dying. Nyugi, az Ypres-ről is fogok írni! Miután meghallgattam...:D És íme: valamivel erősebb, mint az "éneklős" lemez, de a Meshuggah hatása ezen is túl nyilvánvaló! Háttérzenének azért megteszi!

Tiszta lappal indultam a lemez felfedezésére, lévén ez az első komolyabb találkozásom a bandával. Vérprofi zene, de gyakorlatilag semmilyen hatást nem gyakorolt rám.

Úgy tűnik a görök bandákra érdemes lesz odafigyelni! Az Astra Planeta kiemelkedően jó nóta, a többi meg szimplán jó. Igényes hallgatnivaló.

Kevés metal lemezen tapasztalható, hogy a ritmushangszerek egyenértékűek lennének a gitárral. Itt pontosan ez a helyzet. Sőt! Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a dobos Brann Dailor padtársa volt a zeneiskolában!:D A bőgős is jó témákat játszik, kedvencem a fretless bass is kényezteti hallójárataimat, sőt a címadóban még a Tool négyhúrosa is beszáll a mókába. Zsír!!!

Petikém!Ha a Vad Fruttikat ajánlottad volna, ez a számjegy is megfordult volna...:D

Nekem az énekes hangja jobban bejön, mint az Eddie Veddert majmoló Scotté! Viszont szerintem ezúttal túl sok a lírázás, ami miatt néha leül a lemez. Ezzel együtt még így is kellemes hallgatnivaló, bár nem éri el a Feketerigó szintjét.

Az év egyik legjobb hazai albuma! Örülök, hogy végre bekerült a HP-ra!

Nekem a Katatonia és a Paradise Lost korai dolgai se jönnek be annyira, ez meg valahogy azokra hajaz...Talán, ha Tóbiás az anyazenekarában is használt dallamos éneket is alkalmazta volna, jobban bejönne...vagy ki tudja...

Holy Shit! Amúgy zeneileg szerintem közelebb áll az első lemezes Coal Chamberhöz, mint a grindcore-hoz...ráadásul ott van a malacos vonal is, annyi különbséggel, hogy Fafaráék "disznaja" zsír!:D Ha meg kéjes nyögések, akkor a White Zombie More Human Than Human-jére szavazok! Mármint ha "lemezes" nyögésekről van szó!:D Holy Shit!

Amelyik bandának sikerül megidéznie a néhai Burst szellemét, nálam nyert ügye van! Faléknak egy kicsit sikerült, bár a Lazarus Bird hallgatása közben érzett heveny libabőr ezúttal elmaradt...

Elismerve az értékeit, azt tudom mondani, hogy nem tetszik. Többször volt már szó az instrumentális zenék nehezebb be/elfogadásáról, itt úgy érzem, hogy nem sikerült olyan tartalommal megtölteni a mondandót, hogy az önmagában megállja a helyét. Monoton is, hosszú is és nekem közel sem ad annyit, mint amennyi időt elvesz. Minőségi, de ugyanakkor öncélú munka.

Szép és magas színvonalú előadás, no de mit is várhatnánk egy Theriontól?! A nóták terén azért van némi hiányérzetem; bár vannak igen eltalált tételek, mint pl. a 'Land of Canaan', de rukkoltak ők már elő ennél sokkal erősebb felhozatallal is.

Hát a borító alapján sokmindenre gondoltam, de dallamosan építkező, black alapokon nyugvó cuccra nem igazán. Igyekeznek színesíteni az őrlést, van itt tiszta ének, billentyűs megoldások, és helyenként hangulatos gitárszólók bukkanak elő. Értékelem, ezzel együtt én a Nightfallnak a ma estére 6.5 pontot adok.

Szerintem saját csapdájukba estek a srácok. Annyira magánakvaló és elszállós dolgot alkottak, ami már nemcsak, hogy az a nehezen adja magát típus, de egyáltalán nem is áll szóba velem, s ha közelítek, hirtelen fogja magát és tovarepül. Meghallgattam többször is, de most is tisztes távolságból kémleljük egymást.

Újraértelmezettnek veszem a töménység fogalmát. Ez az.

Nem tagadom, az énekes orgánuma helyenként csikarja a hasamat, de micsoda számok sorakoznak itt, milyen sötét és torokragadó riffekkel!? Ha csak a 'Still Remains' nóta lenne az egyetlen hallgatható momentum, akkor is beajánlottam volna a lemezt, mert őnagysága egy konkrét atombomba. Apropó, kit érdekel a Creed ezek után? Köröket ver az anyabandára...

Szívmelengető érzés, hogy igen rövid időn belül már másodszor van alkalmam tartalmas és minőségi hazai termésbe ütközni. (A Reason maradt azért az éllovas). Nem hibátlan; kicsit túlnyújtott, olykor hullámzó (a fogós témák mellett akadnak üresjáratok), de összességében kellemes és szórakoztató anyag. Elismerésem.

Pont most került szóba Emp-pel folytatott eszmecserénk során, hogy vannak olyan zenék, amiket az ember elismer, és látja bennük a potenciált, de mégsem tudnak igazán közel kerülni, mert hiányzik az az Én-ből eredő szubjektív plusz, ami a sava-borsát adja a zene élvezetének. Jelen fellépő, az én szemüvegem keresztül, egy igen ékes példa minderre.

Nem hiszem, hogy a hölgy a pontszámomat mutatná előre, de bejött. 0 pont a tartalom, 1 pont a borítón látható kisasszony szép szemére. Azt meg hogy mi az a folyamatos bugyborékolás menetközben azt nem szeretném megtudni.

Nem a 4/4-ben íródott kották kedvelőinek és nem is a nagy refrénekben fürdőző zenebarátoknak szól, de nekem kifejezetetten tetszett. Ez már csak azért is meglepő, mert az ilyen post izé-mizéket általában messzire elkerülöm. Talán az áltagnál több progresszív elem és a sok instrumentális rész az oka. Nehezen emészthető, de jó cucc.

Hmm... érdekes... szeretem az efféle Meshuggah-féle zúzdákat, de instrumentális, elszállós részekkel díszített albumon még nem hallottam ilyesmit. Az ötlet jó, a kivitelezés viszont még nem tökéletes. Pontszámom azért tükrözi, hogy ez a párosítás bejövős nekem :) (Amúgy először én is az Alpha albumot kezdtem el hallgatni, mondjuk az sem rossz).

Gondban voltam ezzel az albummal... Bár nem vagyok nagy Therion fan, és nem is ismerrtem csak néhány albumukat, de most elég sokszor meg kellett hallgatnom, hogy reálisan tudjam értékelni. Ugyanis NEKEM rendkívül különleges ez a zene, és valóban van egy kis minőségi romlás, de a Land Of Caan, és Cu Culaiin számok zseniálisak, többi számmal még csak nagyjából barátkoztam össze, viszont egy rendkívül erős 8 pontnál semmiképp nem adhatok nekik kevesebbet :)

A Nightfall ma az egyik kedvenc ételemet főzte... Igaz ettem már korábban is ilyesmit, de azért ízlett minden összetevője. Egy pici fűszer hiányzott egyedül (amire az van írva: egyediség), de ebbe az "étterembe" van esély, hogy ellátogatok még...

Vannak kiemelkedő pillanatai, az "elszállós" részek különösen tetszenek... és akkor itt jön a DE: hallgatás közben sokszor volt az az érzésem, hogy olyan művi, erőltetett ez az egész, számomra sok újdonságot sem nyújt ez az album. Biztos vagyok benne, több hallgatás után jobban összebarátkoznánk, de azért ez így sem rossz összességében.

Korrekt gyűlöletcsomag... (viszont nem hiszem, hogy túl sokszor fog előkerülni, de majd az idő ezt eldönti).

Ez sajnos engem nem tudott lekötni, bár az efféle hagyományosabb rockzenékkel nem is vagyok kibékülve. Akkor sem, ha ez az album picit sötétebb hangvételű, néhol elszállós részeket is tartalmaz, és a zenészek sem ismeretlen, amatőr arcok... (bár lehet, ha nem 65 perc hosszú lenne a lemez, jobban befogadható lenne, legalábbis nekem)

Nem igazán az én világom, amit játszanak, viszont hangulatos, jó témákkal rendelkező, jól összerakott album.

Kellemes, de kellően súlyos melodic doom/death, bár egy picit középszerű, elfért volna bele még néhány kiemelkedő téma, de amúgy jó album, a stílus kedvelőinek azért bátran merem ajánlani!

Nem is értem, egyeseknek miért nem jön be ez a zene :D Nem a legkiemelkedőbb grindcore, ennél sokkal jobbak is vannak, és nem hinném hogy hallgatni fogom bármikor is. Viszont egy 10 perces beteges, elborult, röfögős torzulásnak egyszer megteszi...(viszont ha már ilyesmiről van szó, ajánljátok be a Torsofuckot, azokra a kommentekre lennék kíváncsi :D

Talán jobb, mint az Intronaut valóban... Őszinte leszek: most se időm, se türelmem, sem kedvem volt megemészteni az albumot. Többször meghallgattam, bele-bele kóstoltam, és elismerem, hogy jó volt amit hallottam, bár elég nehéz cucc, az biztos, talán 10. meghallgatás után örök barátságot kötünk (már ha ezt a szép életkort megéli ez az album a lejátszómban :), de ezt most kivár még...

Unalmas.

Szintén elfogult vagyok. :-) A maximum a Lepaca Kliffoth - Theli - Vovin hármasnak jár, ettől függetlenül tényleg érdemes hallgatni, nagyszerű dallamokkal találkozhatunk benne.

A világot tényleg nem váltja meg, de kellemes, élvezetes zene és én ezesetben ennyivel meg is elégszem.

Én nem érzem csalódásnak. Nagyszerű muzsika, amiben remekül el lehet merülni.

A világ összes mocska és fájdalma bele lett sűrítve ebbe a közel 43 percbe. Nem valami barátságos de nagyon kifejező.

Ez nekem tökéletesen semleges, és még rohadt hosszú is ráadásul. Nem nekem készült.

Kőprofi, vitathatatlan, de az ilyen modern metál továbbra sem szívügyem. Az mindenesetre biztos, hogy nyugodtan összehasonlítható a külföldi vetélytársakkal és nemigen marad alul velük szemben.

Tényleg nem olyan utánozhatatlanul hangulatos, mint a Rain without End, ettől függetlenül szép munka, élvezetes hallgatnivaló.

Ez egy kalap szar nyílvánvalóan, zenének nevezni nem lehet, viszont puszta extrémitásnak is gyenge. Vannak olyanok, akik ezt a hihetetlenül undorító műfajt úgy művelik, hogy legalább ki lehet akadni tőlük, ezen még azt sem lehet...

Nagyon kemény dió, aminek a teljes kiismerésére nem elég ez a 2 hét, hiszen akkor semmi mást nem hallgathatnék... Így a pontszámom is hozzávetőleges, akár még változhat is. Az biztos, hogy sok izgalmas, érdekes momentuma van.

Az instrumentális zenék hosszabb távon untatnak. Kevés az igazán jó anyag ebben a műfajban. Itt is inkább témahalmazzal van dolgunk, mint egységes, kerek dalokkal.

A Symphony Masses óta nem lelem örömöm bennük. Öncélú és hatásvadász zene.

Nem vagyok a csapat nagy ismerője. Összességében kiforrott, igényes anyagnak tartom, amely kellően kommersz ahhoz, hogy széles körben felfigyeljenek rá.

Véleményem szerint ez az igazi progresszív metál. Az a kis post/space hangulati csapongás pedig egyenesen üdítő! Olyan, mint a jó viszki. Az idő még nemesebbé teszi a meglévő értékeket.

Súlyosan megszólaló, nehezen befogadható anyag valahol a death és a black között félúton, talán paraszthajszálnyival közelebb a blackmetálhoz. Érdemes munka!

Magamtól sosem hallgattam volna meg, de nem kellett a kínok kínját kiállni....Megtörtént, lépjünk tovább.....

Kidolgozott, gondos munka a srácok második teljes anyaga. Örömmel hallgattam, pedig nem is az én terepemen autóznak.

El sem hiszem, hogy 10 év is eltelt a Grey Dawn óta. Minden maradt a régiben és ez így jó....

Mint valami hentelős/horror pc-s játék "zenéje", mert annak akár jó is lenne.

Nem igazán hallgatóbarát zenével tarol ez az amcsi banda. Ez a technikás megközelítésű postmetál keveseket fog rajongóvá tenni, de nem is ez a célja. Én egész jól megvoltam vele.