Nekem túl sűrű ez a lassú hömpölygés, bár itt-ott egy-egy fájdalomörvény engem is lerántott a mélybe. Ott szippantottam szürkeiszapot és már rúgtam is fel magamat a napfényre. Egyszer talán megérzem a doomot...

Vakolathullás, kefnivihar és fogópársorvadás léphet fel eme szépséges dallamfolyamok közelében. Én gyorsan el is ásom a kert végébe, közvetlenül a kisállattemető mellé. Talán gyorsítja a bomlást is.

Már kezdem utálni magam; nekem ez a jobban elfogadható magyar death a kettő közül. Bár ez is meg fog ismerkedni az ásó által előállított földhiánnyal.

Elsőre is hat. Másodjára meg egyenesen irányvektor! Dallamdús prog, ahogyan azt szeretem.

Könyfakaztó doom metal a jeges,hófödte Portugáliából!A hétfői munkakezdés összes fájdalma bő 60 percbe sűritve!

Kialudt a nap fénye,sűrű köd nyomasztja a tájat.Egy kopár fa tövében döglött varjú teteme mereng.A kietlen pusztában csak fagyos leheletem mutat nekem irányt.Csizmám talpa alatt megreccsen a hó.Egyedül vagyok.Fázom....

Komplex technikás brutalitás,szerintem okés hangzással(még a kisdobos pergőt is megszoktam a végére).Egyedül az éneknek nevezett böfögés,fingás,röfögés ami levesz az élvezeti értékből,de ennek meg szigorú korlátokat támaszt az adott műfaj.

Nehezen indul,de érdemes türelemmel végignyomni,az album vége felé igazi kincsekre lel az ember.

Inteligens,jól felépitett zene ez,bár mély nyomokat nem hagyott bennem.

Ezek a srácok egyvalamit biztos elértek:96MB szabad helyet a lejátszómon

Lengyel testvéreink öncélú virgázásaik közepette csak magárol a dalról feledkeztek meg.Technikai erődemonstráció mely bárminemű kohéziót nélkülöz és atomjaira hullik szét.Ezt azonban legalább méltóságteljesen,kellő eleganciával teszi meg.

Csodás hang,óriási dallamok és a változatosságra sem lehet panasz.Egyedül ez a mélyen motoszkáló deja vu érzés mi a klasszikussá válás útjában áll.Mindenesetre 8 köcsögöt mindenképp helyezzünk fel a köcsögfára!Na jó + egy felet.

Tetszett,bár azt észrevettem,hogy a meghallgatások száma forditott arányban van lelkesedésem mértékével.

Gyilkos anyag,konkrétan az ultradallamos első track kinyirta a fülesemet.Basszus,nincs többé basszus.

A szerzemények 10-12 perces játékidejét látván azt gondoltam hogy valami komplex, neadjisten progresszív borultsággal lesz dolgunk, hát nem igazán jött be az elképzelésem. Háttérzene szintjén tudok csak vele számolni.

Bizton állíthatom, hogy aki technikás, ámde brutál zenére vágyik, keresve sem találhat jobbat.

Érdekes és szép zene, annyi bökkenővel hogy időközönként elkalandozott a figyelmem.

Egyetlen jó tulajdonsága van a lemeznek, az pedig Havancsák Gyula keze munkáját dícséri.

Meglepően erős debüt, billentyűszólókkal gazdagon átitatva. Kicsit visszább a virtuozitásból, jobban rákoncentrálva a dalokra, ezek lennének a kívánalmaim.

Négy pontom van, ennyit tudok beadni a közösbe! Engem nagyon taszít, így kerek perec.

Akinek az Evocation új albuma kisujjból kirázott rutinmunkának tűnt, az lehet hogy most is csalódni fog, én ennek ellenére azt mondom hogy egy old school dallamos death metálnak valahogy így kell festenie!

Jár a 10 pont! Tökéletes, az igazán rideg érzéseket valahogy így lehet hangszerekkel megfogalmazni. Az rendes énekes részeket is sikerült ízlésesen alkalmazni!

kiemelkedően jó dalok, tökéletes hangzás, nagybetűs hangulat

Erős méreg, méreg erős dalokkal

Engem zavar, ha azon morfondírozok, hogy egy zene valószínűleg visszafele játszva, vagy bármely szám bármely ötletének randomizált összepasszíntása is hasonló lemezt eredményezne. Bár ez inkább a stílus értékeléséhez szükséges szürkeállomány hiányomnak tudható be.

Valahol félúton minden alkalommal berobbant az unalom. Nem hiszem, hogy egyetlen egy szám is említésre méltó lenne ebből a dalcsokorból.

Az előző lemezhez képest bezony csalódás.

Életemben nem vártam még metal lemez végét ennyire. Egy teherautónyi burgonya betonra öntésének zajával egyenértékű zenei élvezet csökött agyam számára.

Bár több alkalommal is a Poverty's No Crime neve ugrott be a csapatot hallgatva, de ez nálam nem éppen hátrány.

nagyon durván fárasztó klisébomba

korrekt munka

Kvarforthra várva félúton, merengve, eszmélve.

Igen jó doom anyag, azzal az igen jó felismeréssel, hogy a tiszta ének nem árt meg ebben a műfajban sem.

Szép.. a doomos részek hozzák más orosz bandák színvonalát, ami még elmenne mellettem, viszont a lemez második felében az a blokk, ahol hagyják a metálkodást és szebbnél szebb, hangulatos tételek következnek.. na az húzta fel a pontszámomat 6-7-ről ide.

2 hét alatt nem találtam olyan alkalmat, mikor kedvem lett volna ezt hallgatni, nem az én világom. A Gutted a borítójára kapott ajándék fél pontot, ez egy teljeset kap a basszeros tevékenységére, hogy aztán végleg elfelejtsük egymást.

Jó hangja van az énekesnőnek, tényleg. Viszont a többiek helyében nagyon elnyomottnak érezném magam, mert semmi más nem maradt meg az egészből..

A Mortal Aspirations jobban tetszett. Nem mondom, hogy ez egy romló tendencia, mert az After is hangulatos, szép, igényes.. csak a black/doom egyensúly itt most utóbbi felé tolódott, én meg ennek nem örülök.

Nekem is nagyon egybemosódik az egész, hangzástól, zenélni tudástól függetlenül, kiemelkedő pillanat max egy-egy gitárszóló volt. Annyira nem szenvedtem tőle persze, mint a csajok a borítón.

Elsőre is több, mint hat, de már magam sem tudom, mennyinél tartok, és egyre jobban tetszik ez az utazás. Szép hangja van az énekesnek.

A zene egész tetszetős volt, talán, mert néhol kicsit lendületesebb, mint az átlag ilyen gótikamónika zenekaroktól megszoktam. Ez a fátyolos énekhang viszont sosem fog bejönni.

Annyira nem győzött meg, hogy nekiálljak a régebbi lemezeiket meghallgatni.

Szépen összebarátkoztunk, mióta kint volt cikkek közt. Depis blackhez képest jól játszanak, jól szólnak, a Cantitude különösen tetszik, pedig a vendégvokálos úr nem a szívem csücske. Egyetlen nőies problémám vele, hogy kicsit rövid.

A zenei része tetszik, de az énekes csóka nekem nem illik bele abba a képbe, amit látok!!! :-)

Sokkal változatosabb lemez, mint a Gutted új lemeze, de ez sem kiemelkedő sajnos, bár magyar viszonylatban megfelelő!!!

Kellemes hallgatni való volt!!! Gyönyörű hangja van a csajszinak. Kedvencem a lemezről a Like a Shadow című szerzemény!!!

Mintha 42 percig szólt volna egy track!!! :-)

Nagyon profi zenészek, mivel én is az vagyok, vagyis csak "egy gityós a sok közül", ezért nem adhatok kevesebbet!!! :-) A tehetség megvan, már csak a jobb dalokon kéne agyalni!!!

Ha már a Kingfisher Sky-re is 8 pontot adtam, akkor erre is kénytelen vagyok!!! :-)

Tetszett, remélem nem tűnnek el újra!!! :-) Ezzel a hangzással meghallgatnám az előző lemezeiket!!!

Az énekes orgánuma nagyon tetszett "hangszálisten" :-) A dalok egy picivel lehetnének változatosabbak!!! Tetszett!!!

Vontatott metal 2.rész. A többi u.a., mint az AT esetében.

Vontatott metal 1.rész. Gondolom hatalmas zúzástól és hajröpködéstől nem kell tartani egy AT bulin. Az intróban hallható majomrikácsolást és egyéb trópusi hangokat nem tudtam mire vélni egy "havas" albumon. :)

Az Atheist-et kedvelők nem lőnek mellé, ha napirendre tudnak térni a sound fölött. Nem mondhatom magam ateistának ezé' 3 pötty.

Lélekbe markoló zene, Judith gyönyörűen csengő énekével. Több markánsabb momentumot elviselt volna a lemez (és én is), de ez még így is bőven a "sokat hallgatós" zsebbe kerül.

Az After stimmel, mármint a "morning after" a tegnapi Dalriada buli után. A fülzúgás mellett a Raventale belassult lemeze csak egy másik zizegés.

A Depths-nél is fosabb hangzású darálás.

Meghallgattuk, szép volt - jó volt, nem sírunk utánna.

Sokat ígérő debütálás. Zuberoa éneke pedig jobban tetszik amikor nem divázik.

Szódával a szürkébb napokon.

Suttogós (néhol fába szorult féreg ordítással operáló) black metal. Nálam nem nyerő ez a kombináció.

Álmosító.

Amiatt a néhány megjegyezhetőbb pillanatért érdemes elővenni, de egyelőre még nincs meg a késztetés a hoszzútávú barátkozáshoz.

Az első 3-4 szám kegyetlenül üt, utána már csak simán jó... A progos-jazzes basszusjáték amúgy Sadist/Atheist módra nagyon tetszik, de jóval nagyobb teret is kaphatott volna a dolog!

A hangszeres játék semmilyen benyomást nem tett rám, Judith Rijnveld hangja viszont káprázatos, zene nélkül is hallgatnám.

Majdnem ugyanannyit tudok rá adni mint legutóbb, és az érzéseim is hasonlók. Soha rosszabbat!

egyetlen egy dalmassza az egész, de legalább jó! :D

Lefáraszt ez a tömény hangszeres játék. Mindegyikük kurva jól bánik a hangszerével, de részemről ennyi...

Mondhatnám, hogy nekem ezzel a stílussal nincs meg a közös nevezőm, de még ez sem lenne igaz, mert ha megerőltetném magam tuti hogy tudnék akár féltucat olyan bandát is említeni akinek a zenéje bejövős, és ezekben a körökben mozog!

A Bitterness lemezüket a 90-es évek egyik legjobb death metal lemezének tartom, ezeknél a svéd bandáknál tulajdonképpen evidens hogy a régi művek az etalonok. Nem kérdés! Viszont ez egy erős visszatérés, és max. a nevükhöz mérten lehet csalódás!

Egyértelműen a kör nyertese...és mint látom nemcsak nálam!

Hogy sokszínű, érdekes, vagy változatos lenne azt nem állítanám, de mégis tud működni, 1-2 dalt mindig szívesen meghallgatok. Az egészet felesleges, mert nincs lényegi különbség a trackek között.

Irigy vagyok, mert nekünk magyaroknak megközelítőleg sincsen ilyen erős bandánk ebben a stílusban!

Egyet kell értenem azokkal akik azt mondják hogy a két magyar lemez hangzása elég halovány. Engem mondjuk jobban tud zavarni a túlzásba vitt technikázás, amitől aztán fikarcnyival sem érzem kidolgozottabbnak vagy teljesebbnek a dalokat.

Finom prog muzsika, kifogásulhatatlanul szép énekkel. Számomra a holland Autumn utolsó albumának és a Within Temptation lemezeknek hangulatát hozta el. Jó hogy ennyit adok rá, ez lett volna a soros ajánlásom :)

Kis változás van az előző lemezhez képest (black felé tolódás) , viszont szerintem nem akkora szám, hogy kéthavonta hangpróba résztvevő legyen! :))

A honi albumokkal is muszáj kritikusnak lenni, ha az ember következetes. Az itt hallható zene messze van az élvezetek csúcsától!

Elsőre hat, másodszorra fél ponttal több.

Ha a zene majd minden összetevője csak egy kicsit jobb lenne, már nagyobb lelkesedéssel tudnék adni magasabb pontot. Így ez csak céltábla az áriázós-gótikus-szimfonikus zenék ellenségeinek, hozzáteszem ebben az esetben jogosan!

Újdonságot természetesen nem hoz, viszont egyértelműen tetszik, és nem értem hogy ilyen zenével hova tűntek az elmúlt másfél évtizedben?

Ez bizony egy egész élvezetes album, ráadásul saját kiadásban! A vendégénekes szereplése csak emeli a szinvonalat.

Tavaly előtt jelent meg egy split vagy EP (vagy mi?) az Insaniae társaságában és azóta vártam a bemutatkozó lemezt, mert szívem csücske a műfaj és örülök minden új bandának, ami minőséget ad. Ez a portugáloknál sincs másként, kiváló anyag. A Rain's Seduction és a Patterns Of Emptiness című tételek szerepeltek az említett EP-n.

Maximális, hangulatos, etalon stb.

Mindkét magyar alkotás tetszett és a jövőben is előszedem őket.

Az album második fele fogott meg inkább. Az nálam is igaz, amit néhányan írtak, hogy néha elkalandozik az ember figyelme a zenéről.

Érdekes, hogy valaki szerint black felé, másvalaki szerint doom felé hajlik a muzsika. Én úgy érzem, hogy nem annyira "nyers" ez az anyag, mint a korábbi lemezeken. Amin meglepődtem először az a borító volt, mert inkább gothic jellegű. Semmivel sem rosszabb, mint az elődök és természetesen elbírnám kéthavonta a Hp-n :))

Kíváncsi lennék, hogy a magyar bandák hogyan boldogulnának, ha annyi pénzből és lehetőségből gazdálkodnának, mint ( szinte bármelyik másik országban) nyugaton, illetve az oroszoknál, japánoknál. A borító nálam az év legjobbja, megelőzve az Imp.Dekadenz és a Burzum remekét.

Ez most igen jól esett. Kellemesen kikapcsolt, annak ellenére, hogy néhol tényleg túlspirázzák a dolgokat.

Az Edenbridge féle zenékkel csak annyi bajom van, hogy nekem kicsit szürkék, lassúak, unalmasak, ugyanakkor nincsennek ellenemre. A Diabulus IM viszont változatosabb, számomra élvezetesebb. A Secrets ráadásul még jó is!

Ilyen egy jó visszatérés és ilyen egy jó old school death album. A kilencvenes évek már elmúltak és kész!

Nem várt, de szívesen látott vendég!

Gyönyörű, de egészségre ártalmas! Ezt nyugodtan rá lehetne írni a dobozára ill. a CD tokra: általában véve alacsony a vérnyomásom, ezzel az albummal meg még tetézem a bajt. (Még a levegőt is olyan lassan vettem, kész öngyilkosság...) Szóval csak a tempóval volt gondom, egy ici-picivel ha gyorsabb, nem vontatott végig, akkor nem érzem úgy folyton, hogy ki kell mennem a friss levegőre.

Talán mégsem olyan kiegyensúlyozott a lelkiállapotom, mint ahogy azt reggel hittem! Itt van rá az ékes bizonyíték! Aki szereti ezt a zenekart, annak bizonyosan nagy élvezeteket okoz, de nálam csak annyit ért el, hogy az én élvezeti cikkem, az összes! lefőtt kávém a terítőn, szőnyegen landolt, konyhaszekrénybe, alá és mögé kúszott.(magyarázat: e nagyon remek zene úgy elvette az eszem, hogy a kávés pikliről meg megfeledkeztem...)

A családom egyetlen férfi tagja rajongója a női énekeseknek: már látom előre, ha majd meghallja, egyből mondani fogja (mint minden ilyen esetben): -Másold át nekem légyszives ezt is! /Ez a hangszín most nekem is tetszik a zenével egyetemben./

Az előző albumhoz (általam 9 pontos, csak akkor épp nem pontoztam) képest elég gyengécskére és unalmasra sikeredett; semmi különlegeset nem találtam benne. Én nem siettem volna el a kiadását.

Azta-paszta, cipőpaszta! Ez aztán gyorsaság! Első reakcióm az első hangoknál: röhögőgörcs. Persze nem a zenekart nevettem ki, hanem saját magamat: láttam kívülről, milyen arcot vágtam. Aztán bahon kommentjén újra röhögőgörcs, megintcsak az elképzelt ténykedésén, ahogy mihamarabb szeretné elföldelni ezt az albumot. Nem mondom, hogy tetszik, amit a srácok művelnek, mert nem tudom élvezni: olyan gyors, hogy a szívem is átvette a ritmust: vadul kalapál, a végére még kipurcanok itt! De még hátravan kilenc album...!

Szeretem az efféle "oldboyos" zenéket. Tegnap késő este órákig az Unitopia The Garden-jét hallgattam... Most meg itt van egy újabb csoda! A tegnapi szélsőségek (ML és G) utáni állapotom: kiegyensúlyozott és boldog.

Ezt az albumot úgy elrejtettem egy hete, hogy most alig találtam meg; és hol leltem rá? Páromnál volt. Ő kérte, én meg szívesen adtam. Mondtam is neki: csere-bere fogadom, többet vissza nem kérem. :P

Kifejezetten tetszik ez a Paradise Lost, My Dying Bride ihletettségű melankólikus doom/death muzsika. Lehet, hogy azért, mert napok óta olyan köd van kicsiny falumban, mint a borítón?:P

Vitathatatlanul szép muzsika, de nem lesz gyakori vendég nálam az is biztos.

Jóból is megárt a sok. Hát még a nem olyan jóból...

Nekem meg pont a közepétől kezdett el tetszeni a lemez...Bár végig az volt az érzésem, hogy sokkal többre is képesek lennének. Remélem a következő albummal ezt be is bizonyítják!

Jó-jó, de nem volt rám olyan (Pillangó) hatással, mint az előző album. Nekem speciel több elektronikával jobban tetszett a mese.

Ez a hangzás bizony elég Tompa, Mihály!:D Egyébként a zene valóban tetszetős!

Hiába no, a lengyelek nagyon érzik a prog. rock/metal műfajt! A Disperse éteri, misztikus, varázslatos lélekzenében utazik, aminek ha valaki ráérez az ízére csodás élményben lehet része minden egyes hallgatás alkalmával!

A banda neve egy betű különbséggel megegyezik a Slayer azon lemezének a címével, amivel anno megismertem őket...:D A zene persze semmi hasonlóságot nem mutat Araya-ékkal. Engem már régóta nem tud lázba hozni ez a fajta női áriázós ének/férfi keménykedős vokál kombó, és szerintem a hangzás se túl fajin, eléggé alulkompresszált.

Nem ismerem a régebbi lemezeiket, de amit itt hallok, az szerintem egy felső ligás melodic death muzsika.

Gf ritkán szól a HP-n, de akkor nagyot! Az egész lemez színvonala magas, de én is kiemelném a Canitude című monstrumot, ami valami zseniális! És baathory kolleginával ellentétben nekem a hosszal sincs problémám...:P Jah persze, hisz nem vagyok nő!:D

Minden tekintetben ismét egy tehetséges zenekart ismertem meg, tarsolyukban egy kiváló bánatmetal lemezzel... (Jah Linci: kérésedre a borítóra rá lett vezetve: "lassú víz partot mos")

Kellemes kis doom/death (tudom, nézőpont kérdése), amiből a súlyosság sem hiányzik. Talán az átvezető számokat (amikkel amúgy semmi baj, nagyon hangulatosak) talán célszerűbb lett volna a számok közé tenni, mint egyben bedobni az album végefelére.

Szintén megjelenés óta ismerem ezt a lemezüket, (magyar bandához képest) azóta is keresem az államat... Jó témák, változatosság, tömény, telt, súlyos hangzás ami jellemzi az Inspirritation-t.

Szép hangja van az énekes csajszinak, de a zene felejtős, és bevallom türelmem sem volt most jobban megbarátkozni vele... majd máskor talán...

Teljesen korrekt, bár számomra nem túl kiemelkedő. Visszaesést egyáltalán nem tapasztaltam én sem, ígéretes amiket csinál a srác! Nem baj, hogy minden albuma picit más, mert széles az ösvény, és eddig egyenesen úton vezet valami még nagyszerűbb felé.. Kíváncsian várom tehát, mi jön EZUTÁN! :) (Jah és most a dobhangzás is jó lett végre, az előző albumon eléggé frusztráló volt.)

Megjelenés óta próbálok megbarátkozni az új albummal, ami részben sikerült. Ami továbbra is kifejezetten erős: Kovács Zsolt eszméletlen precíz, villámgyors dobolása. Bármely nagyobb, ismert külföldi death bandában simán elboldogulna a "nagyok" között... Viszont csalódás a hangzás (korábbi albumokhoz képest gyengébb - sőt érdekes, hogy a legkorábbi, Defiled albumuk szólt a legjobban), és baromira hiányzik az az öblös, beteg, mély hörgés, ami eddig jellemző volt náluk (de ez sem rossz, csak más...szokatlan tőlük...). 7.5 pontot akartam adni, de plusz fél pötty a kifejező borítóért, meg hogy ők az egyik kedvenc Magyar bandám (ami nincs túlságosan sok)!

Nah hát ezt sem gondoltam volna magamról, de teljesen elvarázsolt most ez a zene, és nem is egyszer! Maximális pontszámot még nem adok (annyit még nem érdemeltek ki azért), meg hát debüt album, hagyni kell helyet a desszertnek is :) Ami 10 pontos, az a borító, ezek a színárnyalatok nagyon tetszenek!

Neeem, köszönöm! Inkább akkor Nesthorhoz hasonlóan én is Slayert hallgatok, mert először én is arra asszociáltam :)

Korrekt, de nem hozott lázba, hogy megismerjem a régi albumokat (ami lehet, hogy etalon, de sajnos nem hallottam ezeket... ).

Bivalyerős album, hangulatban legalábbis nagyon ott van a szeren! De a hangzás is kifejezetten erős, és jó témákban sincs hiány. (Godfucked, remélem lesz még ajánlásod, mert idén (a Belphegor után) ez a 2. kellemes csalódásom...annak ellenére, hogy ez a lemez ha jól tudom még tavalyi!)

Doomstereknek igazán nincs okuk panaszra ebben a körben. :-) Ez is egy igazán súlyos, pompás darab.

Szép zenét hallunk, az énekes orgánuma meg, hmm... érdekes. :-). De hamar hozzá lehet szokni.

Minden hibájával együtt nagyot odacsap.

A zene messze nem kapna ennyit bár persze egyáltalán nem rossz, de ez a hang... csodás!

Az instrumentális darab nekem picit unalmassá kezdett válni, a többi rész szuper.

Ehhez a gyilkos zenéhez igazán fabrikálhattak volna valami épkézláb hangzást is, ez így sajnos nagyon sokat ront az összhatáson.

Kellemes zene, nem érzem, hogy a virtuozitás túlzásba lenne véve, szerintem megfelelő arányban van jelen minden, elvégre progresszív metálról beszélünk. :-) Később gondolatban lehet, hogy még meg is emelem a pontszámát...

Ez most valahogy nem jött át.

Semmi kiemelkedőt nem hallok itt, izgalommentes rutinmunka az egész. A régi lemezeik sokkal jobbak.

Az átlagnál igényesebben játszák ezt a stílust, a hangzás sem olyan lepusztult, a dalok is jók, és a hangulat is teljesen rendben van.

Az orosz/ukrán csapatoknak jobban áll ez a stílus. Itt erősebbnek érzem a P. Lost hatást, - ami önmagában nem baj - de néha többnek tűnik, mint párhuzam.

Hála égnek, anyanyelvükön énekelnek az orosz srácok, és ez így jó! Az Away from the Sun akár az egész death/doom szcéna örök és halhatatlan himnusza lehet.Oroszország Anyácska, téged ilyennek szeretlek!

Itt a hazai deathmetál elit! (...persze egy két nevet még említhetnék...) A két kitűnő album közül ez nyert most, köszönhetően a valamivel változatosabb daloknak. Van itt is, ott is tehetség dögivel.

Az a kis progresszív érintés jelent némi pozitívumot, de nálam ez még kevés az üdvösséghez.

After. Az elmúlás fájdalma és az újjászületés ígérete akkordokban. Igéző.....

Lásd: DOD! A hangzás elsőre szokatlan volt, de egyébként nem rossz!

Kellemes meglepetés. Finoman hangszerelt zene, fölényes hangszeresek, masszív, jól felépített dalok. Tetszik.

A mostani forduló szimfogóth zenekara spanyol. Átlagos énekesnő és gyenge férfi vokál jellemzi. Ha Pamplonáról hallok, nem ők jutnak eszembe elsőként.

Csak annyiban meglepetés, hogy 14 év után egyáltalán új lemezzel jöttek ki. A történet ugyanott folytatódik. Ami pozitívum, az ma már evidens (PL. hangzás, dalszerkezetek)

Csak a hangzást tudom dicsérni....

Volt itt gazdagon nyekergés és nyikorgás; a zene meg olyan töredezett volt mint egy 10 éves elhanyagolt winchester felülete.

Kétségtelen, hogy érzi a doom műfajt az Astaroth fedőnevű ukrán haverunk. Nem csak azért mondom ezt, mert hangulatos dolgokat csinál, hanem mert évente megszül egy új nagylemezt.

Guttedék éppen próbáltak egy pincében, mikor valaki arra járt és a helyiségből kiszűrődő zenét rögzítette egy diktafonnal, majd úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne kiadni a felvételt nagylemez formájában. Szerintem nem volt az...

Vártam ezt az albumot, mert a Bitterness hatalmas kedvenc volt. Sajnos csalódtam. Az új jobban szól, és a hangszereken is pontosabban játszanak, de minden másban a régi a nyerő. (hangulat, jó dalok stb.)

Új év, új kör, új lehetőségek! Kezdjük is rögtön az egyik hazai versenyzővel, hát, simán kaphatott volna többet is, ha nem lenne a gitárhangzás ennyire ergya. Szerintem csak kísérleteztek, és valahogy nem jött össze. Majd legközelebb...

Egy fokkal jobb, mint a DoD, de nem hiszem, hogy komolyan gondolták ezt a pincehangzást, de épp ez adja meg a báját. :) De szerintem gyengébb, mint az előző albumok.

A név alapján egy nagyon zúzós Slayer-rokon muzsikát vártam, erre egy egész kellemes, korrekt, de még messze nem kíváló gót albumot kaptam. Mondjuk a hangzáson csiszolhatnának még egy kicsit. Első albumnak tökéletes, aztán majd meglátjuk, mit hoznak ki még belőle.

Kétségtelenül a DoD Magyarhon legjobb bandája a brutális ágon. Sikerült az előző album technikásságát, fifikásságát még magasabb szintre tolni. *kalapemelés

8.5, mert a társaság többségével ellentétben a ZENÉT értékeltem, és nem a hangzást, ami ugyan lehetne kevésbé mély, de így is simán leszűrhető a magas színvonal.