Kiváló album! Nem hallgattam meg újra az összes eddigi lemezüket, de biztosan a legjobban sikerültek között van. Ha másért nem is, a fantasztikus vokális teljesítményekért mindenképpen meg kellene adnom a 10 pontot.

Üdvözlet a HP-n, keresztfaterék! Azért jó, hogy időben elkereszteltek, mert Terasz nem szeretnék lenni. Anno mikor megvettem CD-n a Vittra-t hatalmas élmény volt hallgatni. Biztosan kora egyik legjobb black metal albuma volt. Az új album tényleg jól sikerült, a gyors részeknél Dark Funeral, régebbi Marduk stb. ugrott be, de Naglfarék izgalmasabban játszák ezt a zenét, nem csépelik végig az egész albumot.

Nem rossz, de nálam csak egy gyönyörűséges női énekkel működne igazán.

Sok okosságot nem lehet mondani az ilyen stílusú lemezekre, hiszen nagyjából ugyanolyan mindegyik. Megint felmerül a kérdés, hogy mi a fenének hallgassa ezt az ember, ha a régi nagyok lemezei sokkal jobbak.

Hát erre már szavakat sem találok. :-\

Hú ez az ének nagyon irritál. Pantera fan sem voltam soha, szóval felejtős.

Odatették magukat az ukrán srácok, és egy nagyon jó albumot hoztak össze. Nem minden albumukat szeretem, de jó ez, hogy visszatértek a gyökerekhez.

Nem rossz ez, de vannak a stílusban jobb bandák, jobb lemezekkel.

Az előző album sokkal jobb volt szerintem, és zavar a férfi ének is. Ettől kevesebbet azért nem adok rá, mert a női ének jó, és mert ajándékba kaptuk. :)

Én sem tudom élvezni ezt a székrekedéssel küzdő énekest sajnos. (Egyébként nagyon minőségi lemez lehet ez a stílus kedvelőinek, nem is jó szívvel írtam be a 4 pontot.)

A 2001-es Empiricism után újra érzem azt a friss erőt, amire végül több mint 10 évet kellett várni. Amúgy olyan az Urd, mintha a tavalyi ICS Vortex szólólemez folytatása lenne...

Az mindig jó érzés amikor a stílus egyik promins zenekara újra egy bődületesen erős albummal jelentkezik.

Túl sok album jelenik meg ebben a stílusban ahhoz, hogy igazából jobban elkezdjem fejtegetni az értékeit. Nálam igazából a kör versenyzői közül most ez funkcionál háttérzeneként.

Általában komálom az ilyen régivágású ős-metálkodásokat, most azonban a baráti lemezhossz ellenére is úgy a 4. szám után besokalltam, ami azért fura mert egy Entrails lemezt meg háromszor is meg tudok hallgatni egymás után. Egy időben simán dobtam volna rá a 8-9 pontot is, tehát szó nincs róla hogy rossz lenne!

Engem még idegesít is. :)

A Pantera előtt való tisztelgés érződik az Inherited Fever-ön is, ugyanakkor viszont szimpatikus banda szimpatikus lemeze, és azon kevés itthoni lemezek egyike, amit már izgatottan vártam!

9 év alatt kilenc nagylemez, és még most is fejlődő tendenciát mutat a banda. Nem tudom innen hova feljebb...

Könnyen feledhető lemez, a borító viszont király...

A Pure Therapy és Escape idején még kimondottan izgalmasnak találtam a zenéjüket, azóta nem tudom mi történt. Amúgy norvégok, ennek megfelelően nem sok mindenbe lehet belekötni a zenészek skilljeit tekintve, de attól ez még nagyon nem állt össze nekem.

Csak ennyi lenne a Meshuggah válasza az utóbbi pár évben egyre komolyabb szintre fejlődő djent színtér zenekaraira/albumaira?

Bár ez a zenekar nem nyerte el a tetszésemet még a többi albumát nem hallottam bár nem hiszem többi is tetszene ha ilyen a zene.Bathory hatást érzek a zenéjében.Bár ez nem igazán jól eltalált.

Erre nem tudok mit mondani hagyományos Black metál Darálással.

Érdekes 1 zene.Mondjuk nem rossz jó kis atmoszféra hangulat van benne jó hallgatható olyan post Death metál szerűség.Még a szinti ad neki jó érzést kicsit komor de jó a lemez.

Nagyon jó kis Death metal csapat.Jó játszanak ahhoz képest hogy fiatal csapat még sok hatás érezhető a zenéjében,de ez nem baj.csak így tovább.

Nem rossz kis rock zene első hallásra Nickelback jut eszembe bár hasonlít hozzá ez olyan bulizós zene.De azért hallgathatós nem leszel tőle depis mint pár black metáltól.Szóval ajánlom Nickelback rajongóknak.

A srácok jó nyomják a Panterás power metált.Végül is 1 az 1-ben tiszta Pantera.

hát nem nagyon tetszik,de azért 1szer elmegy ez a black metal.

Jó kis tekerős Death metal.Erre aztán lehet tombolni.Kis Behemoth hatással.

csapni való szar az egész album.

Hát nem sokat változott a csapat hozta a szokásos hangzást a Matek Metált némi post Thrash hatással.Szóval jó a hangzás csak kicsit ütősebb lett volna 8-9 adtam volna rá mit az előzőre.

Egy kicsit több változatosságot el tudtam volna viselni, de korrekt minden téren.

Kellemes muzsika. Nekem csak ennyi.

Igen, igen, igen. Fogalmam sincs, hogy mi ez, de két napja folyamatosan hallgatom, és elszálltaaaaaaaaaaaaaaaaam. Az 'Atoma' című szám valamiért a Matrix azon jelenetét juttatja eszembe, amikor Zionban buliznak az emberek, és Neo meg Trinity félrevonulnak egy kis huncutkodásra :D A másik kedvencem a 'Cloud Nine'.

Nem nyert. Nagyon nem, akkor inkább már Shinedown és Stonedirt egyszerre.

5-6 éve ezt hogy imádtam volna! Ma már csak elmegy. Épphogy.

Semmi bajom nincs vele, azon kívül, hogy unom. Minden pillanatát, minden másodpercét...

A középmezőnyt erősíti/gyengíti. Nem éreztem fájdalmat, amit mondjuk a Funeral Whore-nál, de egyszer meghallgatni bőven elég volt.

Agyatlan brutalitás közepesen tálalva... ha csak random keresgélek youtube-on, már akkor találok olyat, ami jobban össze van rakva.

Meglepetésként ért, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lehet több hallgatást igényelne, de nincs hozzá türelmem.

Ők olyan zenét játszanak, amiről soha nem tudtam eldönteni, hogy miért tetszik nekem annyira. Már most többet hallgattam, mint bármi mást idén, szóval az év végi toplistára 100%, hogy bekerül.

A megannyi Vintersorg mellékhajtás közül csak a Cronian és a Waterclime győzött meg. No meg az utolérhetetlen főzenekara. A Borknagar félig-meddig tetszik is, csak hát itt ugye az egész lemezt illik pontozni. Mindörökké Vintersorg!!!

Tudja fene, néhol még tetszett is talán. Érdemüket pedig díjaznom kell. Fonok is nekik koszorút... csalánból!

Laza hosszúlépés; ami ugye jólesik, de megárt belőle a sok.

Húsdarálás bazaltból hanyagul pattintott kövekkel. És az én füleim voltak az áldozatok.

Ahogyan a Live, úgy a Shinedown is felbukkan majd néha, mert bizony "nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal". Hoppá, ez most nem is Bilicsi Tivadar lemeze.

Száradjon le a szomszéd borsója, ha nem támogatom a csapat zenészeit egy korrekt pontszámmal! Nagyon jól szólnak, faintosak a riffek, kellően feszültek a dallamok! Az énekesnek meg azt mondom: hajrá, lesz ez kevésbé idegesítő is!

Egy szándékosan ostoba fogpiszkáló dobhártyába szúrása nagyobb élvezetet okoz.

Segítsééég! Jönnek a pomogácsok! Nyomukban csak az új élet reménye hever a letarolt földön.

Vagy nagyon sokat fogom még hallgatni, vagy nem, de mindenesetre különleges, színes zene. Könnyen megfekheti a gyomrot, ezért fogyasztása újrajátszásos funkcióban nem ajánlott.

Instrumentális lemezen nem gondolkodnak? Mert ez így kevés. Sokkal jobbak vannak a piacon. Még Magyarországon is...

Megdöbbentően jónak találtam. Megdöbbentőnek, mert sosem voltam különösebben oda a Borknagarért eddig; és jónak, amit kár tovább magyarázni. A Plains Of Memories pedig gyönyörű.

Kiváló.

Ebből annyi pozitív energia árad, hogy ez a pontszám jár és kész.

Én azért jobban szeretem, ha valami egy kicsit változatos. Pl. a gitártémákkal lehetett volna némi életet vinni az egészbe, csak hogy abba kössek bele, akin a legjobban megdöbbentem.

Ha az ember nem a platóni természetfilozófia fejtegetését, költői magasságokat vagy egyéb világmegváltást igényelve áll neki az Amaryllisnek, kifejezetten kellemes háromnegyed órára számíthat; a könnyűzene kifejezés jut róla leginkább eszembe, de igényesen, nem pejoratív értelemben. Bulikra, nyaralásokra, jókedvhez kifejezetten illik, erre a HP-ra talán kevésbé. A szövegekre annyira nem figyeltem, csak néha olyan bénácskán hangzanak a rímek, nekem a Bully - Lonely pár pl. zavaró volt. Az Alter Bridge itt is beugrott, csak én nem tartom hasznosnak vagy követendőnek, minek. Mindenesetre kifejezetten feldobott a lemez, úgyhogy barátok maradunk.

Fantasztikus eredmény lett volna, ha sikerül annak ellenére megmozdítaniuk bennem valamit, hogy a Pantera se érdekelt különösebben soha (szentségtörés, lőjetek le - bár ez így elég morbid). Kicsit egyedibb utakat lehet, hogy jobban tudnék díjazni, mert a befektetett energia azért érzékelhető.

Pont azt kaptam, amit vártam, és ez így rendben is van. Hihetetlen az a nyers szuggesztivitás, ami árad a zenéjükből, számomra tökéletesen kifejezi az ukrán lét minden fájdalmát, csak az kár, hogy az a vizuális megerősítés most nincs meg, ami korábban (ld. 2006-os borító).

Áh, de jó, felébredtem. Ezen kívül nem tudok magamra nézve pozitív dolgot kiemelni ebből az egészből.

Ha 12 éve hangpróbáznék, a Ram-Zet most megkapná az ötödik 10-esét. Se felül, se alul nem múlják önmagukat, pedig a léc piszok magasan van. Az egyedüli gyenge pont Zet vokálja, de már azt is megszoktam, úgyse dobják ki. Az avantgárd, eklektikus zene meg mindig is a szívem csücske volt, és ez még nem a ló túlsó oldala, mint az Unexpect, szóval ajándéknak szántam, nekem is az volt..

A matek nagyszerű dolog, csak egy idő után unalmas. Ilyen a Messhuggah is, én naiv kerestem benne hangulatot, lelket, de valahogy nincs, úgyhogy részemről ennyi volt.

Sokkal jobban tetszik, mint az előző.

Az ilyen black jöhet.

Hangulatos.

Középszerű, tucat death.

Nem zavart és ebben a kategóriában ez már jó dolog.

Leszarom, hogy mire hasonlít. Nem igazán a pénzért csinálják, már csak a lemez elérhetősége végett is gondolom ezt. Pantera meg már nincs.

Ez is hangulatos, csak másképp, mint az Atoma.

Fél pöttyel jobban betalált, mint a másik death cucc.

Nem volt mindig könnyű hallgatnivaló. Most ennyi, de volt olyan pillanat, amikor kevesebb lett volna.

Fárasztó. Az első két lemezük, akkoriban érdekes, újjító volt. Ez akkoriban volt.

Minden egyes hallgatással jobban tetszett, mint előtte. Különleges és szép. Nem tudom végleges-e a pontszámom; majd látom. Az én cédémen 11 dal szerepel :)) Mindenki azt hallgatta, vagy csak én? Mert érdemes a + 2 dalosat beszerezni.

Én sem így szeretem a blekket, hanem máshogyan :) A két utolsó dal tetszett. Kicsit.

"Ölelkezem futó rémalakokkal, nehéz álmok csigázzák el a lelkem; éjjel és nappal egymagam verekszem egy árnnyal, mit szorít e lankadó kar. Fűzném magamhoz szorosabb kapoccsal, kiver a veríték - s ő tovarebben, és konok küzdelmemet újrakezdem, s halálra kínoz a szerelmes óhaj. Küzdök, egy hiú képen bosszut állva, mely folytonosan itt lebeg előttem, s ha elfut, rám a gúny sarát dobálja. Üldözni kezdem, s elbukom erőtlen; s mert utolérni vágyom, de hiába, patakokban omlik utána könnyem."

Bájos anyag :)) Este, fáradtan és álmosan ne erőltesse senki! Ehhez kipihent fej és hallójárat szükségeltetik, s miután meghallgattátok, rózsaszínben fogjátok látni a világot! :)

Nekem a 'Dawson és a haverok' ugrott be első hallásra :)) Nem szoktam nézni a sorozatot, csak mikor épp odatévedek véletlenül :P olyankor hallok a szerelmes, meg szomorú jeleneteknél ilyen dalokat. Egy szónak is száz a vége: jó zene, de inkább a lányom korosztályának tudom elképzelni.

Szeretem ezt a stílust, és tetszett az album. Beteszem a 'kedvencek' mappába :)

Most nem vagyok ilyen zenére berendezkedve. Pedig szép meg minden; és az ének így ebben a formában nem tetszíííííík ----------- <- :D

Tulajdonképpen úgy ment végig, mint egy lávafolyam. Tök egyforma dalok, amit nem tudok, de nem is akarok megkülönböztetni egymástól.

Nem tetszik. Több okból is kifolyólag. Az egyszerűt szeretem a bonyolult helyett, a szögleteset a kerek helyett (csokiban mindkettőt), az egyenest a hullámos vagy girbegurba helyett, az egyensúlyt a kusza dolgok helyett.

Nehéz figyelmen kívül hagyni ezt az egysikú acsarkodó éneket, csak az bírja elviselni, akinek kötélből vannak az idegei. Zeneileg viszont nagyon jók!! (mint mindig?) Annyira behatóan nem ismerem őket. Volt régen egy Tyrant nevű zenekar (Mean Machine albumukat ismerem) még a 80-as évek elején, na annak az énekesnek volt ilyen hangja. De az legalább dallamos volt.

Ebben a zenében minden megtalálható csak olyan dolgok nem, amik nekem tetszenének.

Nem rossz.

Hatásvadász zene. A háttérben néha felfedezhető néhány ütős gitártéma, de ezeket nagyon elnyomták. A jajvaszéklős ének sem tetszik.

Jó kis mocskos death. Kicsit sablonos, de legalább történik valami.

Teljesen egyetértek Perszepetával, ez nudli. Menjenek tini sztárnak a médiába, oda valók. Zene még megér 4 pontot, de az ének nulla.

Nagyon tetszi a zene és nagyon nem tetszik az ének, de sokkal jobb mint a tini zene.

Primitív gitártémákkal teletűzdelt sötét zene. Egyhangú és unalmas.

Jó lenne egypár középtempós nóta. Hatalmasat szól, és a borító is megér egy pontot.

Tény és való hogy vannak benne hatalmas témák, de a prog részeket az életben nem fogom megszeretni. Pedig próbálom.

Sosem hallotam még őket, de úgy érzem nem sokat vesztettem vele. A hangzás jó de a témák és az ének unalmas.

Hasonlít az Emperorra néha. Ha a nyilvánvaló megoldások nem lennének benne, maxot is kaphatott volna.

Korrekt black metal lemez... :-D Mondjuk én nem így szeretem legjobban a blacket, de ez akkor is nagyon fasza cumó. Halljátok, milyen jól szól a basszus?

Monumentális.

Én még punkot is kihallok belőle. Meg egy csipetnyi régi Gorefestet. Ja, hogy ezek is hollandok? :-) Annyi a baj vele, hogy egy kicsit unalmas.

Gyerekkórus -0,5 pont. Plussz vannak totális üresjáratok, amiket nyilván a rádiók számára hoztak létre. Az Alter Bridge-et koppintó részek a leghasználhatóbbak. A déli íz meg ugye olyan, mint a rozsda. Tönkreteszi a fémet. És bár a szövegek nem szoktak különösebben mozgatni, itt még nekem is feltűnnek az őrületes klisék...

A 144425-ik hazai stoner banda... Egyetértek Redrummal. Ezek a zenekarok piszok keménynek hiszik magukat, holott nálam inkább metálparódiának tűnnek... Ááá... hagyjuk, mert majd megkapom... A végefelé már szinte könyörögtem egy kitartott gitárhangért...........................

Megbízható, mint mindig.

Én időnként a Nile-nél sem tudom feldolgozni, hogy egy-két kivételtől eltekintve Kollias képtelen lassan dobolni. Persze a Nile még úgy is atom jó, mert állati jók a gitárosok. Ez a zene sem rossz, csak nem tudja azt a változatosságot nyújtani, mint a mesterek (nem dobon). Ennek ellenére azért most jól esett. Kár, hogy ilyen steril... Az agyam folyt ki az orromon tőle kb...

Se füle se farka... Egy nagy rohadt összevisszaság. Kapaszkodó nélküli hullámvasút. A feléig jóformán a nők énekét tudtam értékelni csak. Az nagyon jó. No meg egy-két riff. De az a baj, hogy a pacalt sem eszem mákostésztával és babfagyival (mondjuk már vega is vagyok egy éve). A lemez második fele húzza felfelé a pontot, de nem feltétlenül élvezetet jelent a hallgatása továbbra sem (legalábbis nem mindig), inkább valami perverz tiszteletet vált ki. Az biztos, hogy egyedi... ÓRIÁSI kérdés ez az egész most... :-S A srác azért befoghatná... A pengető jól működik a kezében, azzal kéne inkább feltűnősködjön...

Na most untam meg. Nem ver át a Meshuggah ismét. Brutalitás, hangzás van dögivel, valamint olyan irányba képes mozogni az agyuk, amire csak nagyon kevés zenészé. Nem mondom, hogy nem okozott meglepetést, de a tetszikhez az önmagában nem elég. A Destroy... alapmű volt. A Nothing is, mert megnyitott egy sort. Azt, amibe végülis ők maguk is beleragadtak. Jens tényleg fárasztó. Fredrik hányszor akarja még ellőni a maszatszóló poént? Aztán Tomas... MINDEN riffre van egy lábdob... Figyeljétek csak meg! 6,5-öt akartam adni, csak a lemez befejezése felhúzta. Aztán meg lehúzta az, hogy véletlenül meghallgattam újra a Sear Bliss új lemezét. Egy kicsit (sokkal) jobb... A Sear Bliss... Viszonyszám alakult ki...

Annak örülök, hogy Simen újra tag és a dallamosodási tendencia (főleg ének terén) folytatódott. Bár néha elég esetlegesnek tűnik 1-1 nóta, összességében tetszik a lemez, de azért hozzáteszem tőlük is elég régen hallottam már valami igazán meglepőt...

Nem egysíkú darálás, "tikatika" megy, szépek a gitárszólók is, a hangzással sincs gond. Változatosabb vokalizálással még több pontot kapnának tőlem, az tuti!

Hangulat szempontjából hasonlít az új Anathema albuméra, csak míg az maximálisan betalált nálam, ez nem. Mondjuk ha több olyan énektéma lenne rajta, mint a címadóban a tiszta ének, akkor jobban tetszene. De így is érdekes, különleges zene!

Szerintem az ilyen ízig-vérig old school death albumokért csak a stílus elkötelezett hívei tudnak igazán lelkesedni. Én viszont, mint ahogy eddig már biztos kiderült, nem tartozom közéjük...

Lásd kritika!

Egy dolgot nem értek: Endre miért nem énekel változatosabban? Pedig tudna ám! Persze a Pantera adja magát, de azért alapvetően mégis a tempósabb sludge vonal dominál itt és szerintem van kakaó a zenéjükben, elég csak a Hellectric Steel, vagy a Kingdom of Medusa dalokat meghallgatni, amiken sokat javít a vesszőparipámnak számító csordavokál/bekiabálás! Legközelebb több énekdallamot kérnék Tarjányi Mester!

Az atmoszférikus, akusztikus részek, ahol a természet hangjai is szinte hangszerként funkcionálnak, nagyon kedvemre valók! Összességében viszont csak egy erős közepesre tudom értékelni a produkciót.

Na ez is kb. annyira lett változatos, mint az előző opuszuk, vagyis szinte semennyire. A sok gyorsulás közt üde színfolt a viszonylag lassabban őrlő Ascension, amiben még az "öjjj-öjjj" bekiabálások is emelik a színvonalat!

Szerintem egyáltalán nem bonyolult, vagy követhetetlen zene ez! A Madre már-már a sláger kategóriába sorolható! Nekem Zet hangjával sincs nagyobb bajom, mint a legtöbb black banda varjújával, gitározni meg nagyon tud, az első nóta főriffje is mekkora már! És a szólói is ütnek. Azért én is úgy érzem, hogy az előző lemez erősebb volt, és kicsit hiányolom az ipari zajokat is. Ezzel együtt köszi az ajándékot, Baa! :)

Nos... Zeneileg, tempók terén az egyik legváltozatosabb albumuk ez tény. Viszont Jens egysíkú vokalizálása miatt, amit a Nothing óta csapat, nem tudom maradéktalanul élvezni egyik lemezüket sem. Bárcsak egy kicsit is színesebben adná elő magát! Mint mondjuk a Destroy-on, vagy a Chaosphere-en... Mert bár az utóbbin már nincsenek jelen a zseniális csordavokálok/bekiabálós megoldások, a hangszíne még könnyebben emészthető és a ritmizálása is. Ráadásul ott még vannak kapaszkodók, úgy mint pl. refrén... A zene poliritmikus voltát viszont nem vetném a szemükre, mégis csak ők a stílus atyjai! És ha valamit kezdenének a vokállal nem is lenne igazi ellenfelük, mert az ERŐ velük van! Már csak egy kis rafkó hiányzik, vagy én, mint tanácsadó a következő lemezükhöz! :D Egyébként a WMD-től valóban tanulhatnának és biztos vagyok benne, hogy hallották is a Moebiust, hisz a 2. WMD lemez, a Fényérzékeny keverését a mesüge Clawfingerékkel közös stúdiójában végezték.

Szerintem sem kellenek a nagy szavak, zseniális lemez lett! És hát van még itt egy Vortex is... :)

Több, mint korrekt black metal lemez

Kíváncsiságból, mint újdonság, ezzel kezdtem a hangpróbát. Nagyon hamar magába szippantott engem is hangulat, valóban nagyon különleges, egyedi, utaztatós zene.

Alig több, mint tucat death :)

Számomra ez semmilyen élvezeti értékkel nem bír, rádióba vele!

Szeretem a Panterát, de ez valóban a sokadik és náluk sajnos közepesen erős próbálkozás. Zeneileg amúgy nincsenek gondok, a Meshuggah-val ellentétben az ének itt már picit zavart.

Imádom ezt a lemezt is, szintén majdnem napi szinten lepörgött! Óriási a hangulat, amit képvisel, pedig egyszerűségében nagyszerű.

trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr -t-t-t-trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr-trrrrrrrrrrrrrrrrr- t-t-t-trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, trrrrrrrrrrrrrr, trrrrrrrrrrrrrr, trrrrrrrrrrrrrr, trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Nagyon ellentmondásos zene. Érdekes, de én nem így szeretem az avantgárdot! Sok jó pillanata van, a női ének is tetszik, de nem sikerült a lemezzel megbarátkoznom igazán. Idővel esetleg, ha lesz kedvem hozzá. Az ajándékot azt hiszem nem a pontszámmal köszönöm meg...

A Chaosphere óta nem tetszett ennyire Meshuggah! Sokat elárul az is, hogy 2 hétig minden nap meghallgattam melóba menet, és itthon is sokat pörgött losless-ben. Iszonyat súlyosan szól a cucc, változatos lett a lemez, és miket lenyomnak, hmm... Nagyon valószínű, hogy nem fog sokáig ilyen előkelő helyen állni a Koloss, de megértem az ellentábort is. Ui:ÉS NEM! Nem engedek a "tömeg" nyomásának: nekem ez így TÖKÉLETES, és az ének sem zavar, ez így jó, ahogy van!

Ezt talán nagyon magyarázni sem kell... Nagy újdonságot nem kapunk, de itt nincs is nagy szükség rá. És hát van itt egy Vintersorg... és valóban, egy Vortex is. :-D

Sokkal több mint korrekt black metal lemez. :-D Kiváló muzsika, tőlük persze nem is vártam mást.

Szép, de nem hiszem, hogy túl gyakori vendég lesz, mivel az ilyen elszállós post-rock, és csak nyomokban metál zenékhez nem túl gyakran van hangulatom (azért egy új Slumber lemeznek jobban örültem volna... :-)).

Nem egy világmegváltó anyag, de azért egész kellemes dolgok is történnek benne.

Nem sok közöm van ehhez a zenéhez, igaz nem is idegesít. Háttérzenének elmegy.

A kismilliomodik Pantera utánérzés. Nem játsszák rosszul, de a Pantera mindent elsöprő erejét valahogy mégsem tudják teljesen visszaadni. Ha egy Vulgar vagy egy Far Beyond Driven megszólalt, akkor ott kő kövön nem maradt, itt meg valahogy én sem érzem annyira azt a brutális erőt, amit azokban a lemezekben. De az is lehet, hogy én változtam, fene tudja.

Ez is kiváló, egyszerűségében hatásos, roppant hangulatos zene.

Egyhangú tekerés, különösebben emlékezetes momentumok nélkül.

Én sem érzem hogy követhetetlen lenne, szerintem jól össze van rakva és a csajszi hangját is szeretem.

A jó zenei alap megérdemelne egy olyan éneket, ami nem megy rövid úton az idegeimre. Emiatt már régóta nem tudom élvezni a Meshuggah lemezeket.

Fantasztikus album lett, talán az év albuma is. Nem nagyon tudok rá rossz szót mondani, minden dal nagyon ott van.

Magam is meglepődök ezen, de kifejezetten tetszik ez az album. Ráadásul úgy, hogy eddig nem is ismertem a zenekart. A zene igazi arcletépős fajta, mégis dallamos, az ének pedig illeszkedik ehhez. Ritka az olyan Black Metal album, amit szívesen előveszek akár többször is, de ez határozottan olyan. Amit hiányolok, az csak a minimális tiszta ének, de tényleg csak annyit, hogy ha felcsendül, akkor kirázzon a hideg. Ezzel meg is lenne a Black Metal Septicflesh-e :) Persze ettől függetlenül sem panaszkodhatom.

A hangulata nagyon kellemes, jó album, de annál nem több nálam. Mindenesetre többször hallgatós kategória.

Nekem bejön, pedig nem vagyok egy nagy Old School Death Metal rajongó. Rövid, de tömör, a rock'n'roll hatások miatt pedig egyes részei még dúdolhatóak is. Azért mindenképpen lehetne változatosabb is persze...

Jóindulattal. Az Adrenaline (1.) és a My Name (11.) között csupa töketlen alter. rock nóta, mintha Theory of Deadman-t hallgattam volna. 12 évesen egészen biztosan bejött volna, de azok az idők már elmúltak.

Ebből a zenéből én egy valamit hiányolok, de azt piszkosul: a dögöt. Háttérzenének nem rossz, de komolyabban sosem fog megfogni, mert nem érzem azt az erőt benne, amit kéne.

A műfaj kedvelőinek biztos tetszeni fog, mert jó album, de nem nekem szól.

Sok maradandót nem nyújt...

Az elgondolás jó, e a megvalósítás elég lapos, erőltetett és hosszú is. Egyszerűen kevés. A dalok magukban nem lennének rosszak, de túlságosan egymásba folynak. Az előző albumaikat lehet meghallgatom majd. Azok elvileg sokkal jobbak.

Eddig sem voltam nagy Meshuggah rajongó, de ez a lemez nálam nagyon unalmas lett, semmi érdekesség, csak ugyanaz a dara végig, lehet ideje lenne már abbahagyni...

Bírom a fószer hangját,egyszer varjú máskor angyal! Az alápakolt muzsika meg majdnem tökéletes!

A black metalt így szeretem!

Hmmmm!Hangulatfüggő!

Semmi divat elem,semmi cicó, tipikusan karcogó gitárral.Remek kivonata a régi módi death korszaknak!

Bármilyen zenét hallgatok,az darabjaira hullva megy be a hallójáratomon,és a szürkeállományba áll össze egészé,így hallom azt is ami jó,ami rossz!Hiába vagyok véres szájú halálmetálos, mindig a zenét értékelem!

Egyszerű disznótúrás,minden jelentőség nélkül!

Számomra eddig ismeretlen csapat volt!Megleptek!

Faja!A mindent elsöprő blastbeat hurrikán lepusztított eget földet! Legnagyobb problémát biztosan a lassulás megoldása jelentette!

Csak Nagaarum szavait tudnám ismételni,de nekem a női ének sem jött be!

E6-os húr kapta rendesen,a többi már nem annyira!Beleuntam!

Kár a szavakért...

Ez a album nagyon összejött a fiúknak. Nem hittem volna, hogy a zseniális Vittra és Diabolical után még örömöm lelem egy Naglfar lemezben.

A jelen hp meglepetése. Valami hihetetlen, éteri aura öleli körül az anyagot. Ebben a műfajban (milyen is? - atmoszférikus metál?) idén ez a legjobb amit hallottam. Nem mintha annyi lemez jönne ki hasonló stílusban.

Ha azt mondom, old school death, akkor nagyon finoman fogalmaztam. (Aki nem rendelkezik kellő immunitással, annak belefájdulhat a feje.) Óriási anyag!

Köszönöm, nem kérem. Inkább még egy tányér sóskát...

Legalább ilyenünk is van...és az eredeti sem kapna sokkal több pontot.

Egységesen magas színvonal és egyedi hangulat jellemzi az ukránokat. A vokális teljesítmény miatt egy fél pontot viszont levonok. Egyszerűen nem az esetem.

A változatosság nem tartozik a legfőbb erényei közé, ezért nem gyönyörködtet.. (de tulajdonképpen csak ez az egyetlen komoly hibája a lemeznek)

Eklektikus zene - zaj - halmaz. Nem a szokványos dal felépítésben gondolkodnak, de nekem a jó dalok nagyon hiányoznak innen.

Nálam is most rúgták le a húst a nokedliről. Elég belőlük.

Maximum ennyi. Jobb mint az utóbbi évek lemezei, de nálam már nem kicsit lecsúsztak a térképről. Unalomig ismételt közhely: The Olden Domain és Quintessence örök társ. Ennyi...

abszolút felső ligás anyag

Izgalmas, érdekes, egyedinek ható kísérlet. Tetszik és maximálisan értékelem is. Egy apró bökkenő, hogy az elmémre nagyobb hatást gyakorol, mint a szívemre. Itt most talán a szívem lenne a hatásosabb célpont, de még így is eltalálta a bal alsó kamrát.

Nagyon is releváns, hogy a rossz pontok a stílusnak szólnak, nem pedig a zenei tehetségtelenségnek, vagy középszernek. Várható volt, hogy ez a közeg nem feltétlen híve ennek a stadion, néhol soft, néhol hard rock jellegű csajozós, beleszarós rák és rollnak. Ezzel nincs is baj. Aki vevő erre a vonalra, az úgy is cseszettül tudja, hogy kik ezek a srácok, aki meg nem, az meg úgysem veszít semmit sem... Személyes véleményem, hogy az előző bombasztikus slágerorgia olyan szintű barázdákat szántott a szürkeállományomba, hogy a friss műnek nagyon nehéz dolga van, ha vetni és aratni szeretne sekélyes szellemi termőföldemen. Azért kap a paraszt még pár napot. :)

Két dolog szól ellenük nálam. A vokál végig ugyan az az egy hangú frusztrálóan semmilyen üvöltés, ami már az első szám felénél zavar mint vasárnap reggel a szomszéd körfűrésze, a másik, hogy zeneileg is ugyan azt a poliritmikus lovat lovagolják hosszú-hosszú évek óta... Unalmas. u.i.: magamban és virtuálisan ajánlom a csapat figyelmébe a WMD:Moebius lemezét. :)