Valami barlangi troll leokádta a helyi onkológus country bandáját. A 90-es évek megelevenül újra, de én nem akarom...

Huh, ez tényleg idegesítő hosszútávon. Rövidtávon meg középszerű.

Az előző kettő még jó volt, de most már tényleg elfáradt... talán most kellene leállnia Varg bácsinak megint egy kicsit, és átgondolhatnia az egészet, aztán jöhetne valami nagy Filosofem-szerű mesterkedés. Az én fülemnek az eddigi leggyengébb albummal állt elő.

Dolgoztam rajta egy ideig, de most untam meg. Egy hete nyűvöm, de ami nem megy, az nem megy. (ennyi négyest még nem adtam egy körön belül :D)

Szörnyű lehet azzal a tudattal élni, hogy rohadt jó zenét csinálnak, amiből csak egy kis fűszer hiányzik, hogy maradandó alkotássá váljék.

Ha fele ilyen hosszú, kiegyeztünk volna egy erő 8-asban, de ez nagyon sok így.

Számomra a nyár meglepetése!

Van benne valami, ami jó, de túl kevés, hogy ellensúlyozza a sablonosságot, ami átitatja az album minden másodpercét. Arra jó volt, hogy közben felkutassam a házat mindenféle felesleges dologért.

Na még egy kicsit erőltessétek meg magatokat a következő albumra, és fel lesztek írva a "kedvenc bandák" listámra.

Na őket is megjegyzem, talán lesz jobb a viszonyunk a jövőben.

Ha tápos zsákot húzok a hangfalakra, egészen elviselhetővé válik a kiszűrődő zaj.

Az újkorszakos lemezek már nem indokolnák, hogy a négy nagy kedvencem között legyen Vintersorg, de hát ugye ott van az az első két stílusa...

V.V.Burzum megint beleragadt az unalom dagonyájába. De legalább megbízhatóan hozza az eddigi "színvonalát"...

Erőspaprikával mosott fogat az énekes? Szegény, de fájhat neki...

Kavarog ebben minden, mint a lakodalmas kutya gyomrában. És még a végkifejlet is azonos: sokáig nem feledhető élményszerzés.

Hoppá, egy értékelhető doom lemez! Ki is tágultak a pupilláim miatta rendesen. Most csöpögtethetem a fössöt a nyelvem alá...

De szeretek Ausztrália süllyesztőjében guberálni! Gyakran mutatok előre a találtak miatt.

Dallamlokátorom elég gyakran jelzett találatot ahhoz, hogy ne húzza el a szám sarka magát. És a gyengéden fülembe suttogó szépség sem csökkentette a pontszámot (mondjuk inkább nézem, mint hallgatom), de a fejlődési lehetősége a dalszerzésnek a legnagyobb.

Több, mint háttérzene, de kevesebb a nagyon jónál.

Ez a lemez nálam az öt egész két tized tökéletes mintapéldája. Ám Perszepeta tanácsát megfogadva, no meg MegaDave iránti tiszteletemből kerekítem egészre! :)

Megkapják az előző lemezükre adott pontszámomat, lényegi változást amúgy sem látok/hallok...

Az általános vélekedéssel ellentétben én viszont azt mondom, hogy a zseniális első két nagylemez után most sikerült újra igazán jót alkotniuk, olyat, ami nem fog kikopni egy-két hallgatás után.

Ha ez nem Burzum név alatt jön ki, tuti életképtelen próbálkozás. Demós szint, amit 10 fiatal bandából 5 megüt. Ezzel persze mindent elmondtam arról hogy jó-e az Umskiptar vagy nem, mégsincs rá okom, hogy igazán lehúzzam!

Ha ilyen intenzív és tömény brutalizálásra vágyok, egyszerűen nulla az esélye annak, hogy a deathcore-nál kössek ki. Kizárt. Így persze elég torzan tudom csak megítélni a Whitechapelt, azt azért hallom hogy jobbak mint a nagy átlag, de egyszerűen untat engem ez az erődemonstráció típusú zene. Akkor már százszor inkább egy klasszikus death metál album.

Szinte tökéletes a The Black Season, ami nálam abban nyilvánul meg, hogy az elejétől a végéig nagyon meggyőző - és lebilincselő - volt, minimális gyengébb részekkel. Dan Swanö vendégszereplése és Seth Siro Anton artwork-je csak hab a tortán!

100%-ig Solitude Productions kompabatibilis cucc. Mint ilyen, minőségi, de egyben meghökkentő dolgoktól is mentes zene. Azért jó hogy vannak ilyen zenekarok!

Nem rossz anyag ám ez! Bár én is erősen elgondolkodtam azon, hogy tényleg annyira céltalan, üres és unalmas-e (esetleg felesleges és parasztvakítós) a zene, mint amennyira annak tűnhet elsőre. Az, csak minőségi unalom. Nagy hangsúlyt fektettek továbbá az énekdallamokra, mégis se egy refrén, se egy verze nem sikerült megjegyezhetőre, emlékezetesre.

Na ezt még a Whitechapelnél is fényévekkel rosszabbul bírtam. Elképesztően ötlettelen ez az album, viszont eladható.

Remek album, ha valami ilyesmivel jött volna ki az Anathema nemrég, azt nagyon tudtam volna kedvelni...

Bármennyire is nagy közönségkedvenc a Carach Angren, nem szeretem a teátrálisságukat, bár a probléma inkább ott gyökerezik, hogy a szimfonikus metálzenéket sem szeretem alapvetően.

Mindenképpen jobb, mint a bemutatkozó albumuk, de ez még mindig túl monoton zene számomra.

Kiváló hallgatnivaló, mint mindig, de egyúttal meg is lettem volna nélküle. Idénre inkább a Borknagar, ha Vintersorg hangját akarom hallani.

Az igen jó Belus óta folyamatosan csökken a színvonal, így a pontom is. A tavalyi album kommentjét azzal zártam, hogy remélem nem lesz minden évben új album. Hát eddig nem fogadta meg a tanácsom "Burzum mester", pedig lehet nem ártana. A végére már rendesen unalmassá is vált a lemez, kár érte.

Ötlettelen, egysíkú zakatolás. Nem tudom az USA-ban meddig lesz még ez az antizene menő; mondjuk nem is izgat annyira.

Pistikével értek egyet, plusz az ének többször is bántotta a fülemet.

Hangulatos doom/death metal ahogy azt kell. A hossza azért egy kicsit sok, legyen bármilyen jó a muzsika.

Na hát az ilyen zenéket én nem bírom meghallgatni. :(

Százszor inkább egy acsarkodó csaj, mint egy áriázó faszi. :) Tényleg nem érzem, hogy le kéne húznom a lemezt; igaz zeneileg semmi új, de jól szól, a vokál is tetszik, és hallgattatja is magát. Ja és csakazértis plusz 1 pont a csajnak! :P

Langyi-gagyi zene ez. A 11-es trackben hallható bugyuta "lálálálá" miatt -1 pont.

Nagyon magas szinten űzik a srácok a Symphonic Black Metal stílust. Mindig történik valami érdekes a számokban, így sokadik hallgatásakor sem válik unalmassá. Az előző albumuk is tetszett, ez meg még jobb lett.

Elkezdtem hallgatni, és majdnem egy percig tetszett.

Ez egy kifejezetten kellemes lemez, azt hiszem, semmibe nem tudok belekötni, még ha a világot nem is váltotta meg.

A lemez hallgatása során egyetlen kérdés merült fel bennem: érdekelne-e ez bárkit, ha más az előadó? Erre mindenki megadja majd szépen a maga válaszát, esetemben ez egy nem, és egy ehhez képest nagylelkű pontszám.

A lemez végének várása közben azzal töltöttem az időmet, hogy utánaolvastam a deathcore stílusnak, hogy ezáltal is műveltebb legyek. Így most arra jutottam, hogy ez a tipikus példája annak, hogy a srácok lehetnek a kategória krémje, akadhatnak a lemezen itt-ott figyelemreméltó pillanatok, csinálhatnak amit akarnak, nekem ez úgy, ahogy van, nem kell.

Elejétől végéig minőségi alkotás, kellemesek a dallamok, jók az énekek, változatos, ügyes, ugyanakkor olyan nagyot azért nem szól, én is az erősebb refréneket hiányolom talán a legjobban (bár itt-ott ez azért összejön, a Human Dust Debris-é pl. meggyőzött).

Nagyon hatásosan adják elő az abszolút világfájdalmat, de ez a hossz tényleg egy kicsit túlzás, nem tűnt úgy, hogy annyi mondanivalójuk lenne a világnak, hogy ne legyen elég egy óra.

Ez egy bizonytalan "nekem akkor is tetszik".

Nem éreztem azt hallgatás közben, hogy a dolgot azzal akarnák eladni, hogy nőstény az énekes, így nem foglalkoztam vele, hogy az, éppúgy idegesít a thrash-es morcosság, mintha férfitől hallanám. Egyébként elég középszerű a dolog, nagy bajom nem volt vele.

Lehet, hogy nekem is csak a jókor, jó helyen esete miatt jön be, és ha jobb kedvem lesz, többé nem kerül elő, de kifejezetten tetszik, ahogy az egész megszólal, itt a női szereplés is ínyemre van, meg a fura gitárhangzás is.

Nekem sem a zsánerem a szimfónikus black, bár ez eddig nem tudatosult bennem, így nagyjából ugyanazt tudom rá mondani, mint az előzőre. Nagyon díjazom ezt az ügyesen kivitelezett koncepciót, hogy szinte árad a zenéből a vizualitás (ennek szól a pontszám), ugyanakkor nem hallgatom igazán szívesen.

Még mindig ők a nagybetűs szerelem, ha "retro" death metalról van szó.

Idegesítő, mint a Carach Angren, de ez máshogyan. Az első dal jó volt, majd aztán a harmadik dal kezdésénél kezdtem feszült lenni...

Jobb mint az előző, de még mindig nem tetszik amit csinál, és már nem is fog.

Minőségi durvulat. Szerintem ez egy kiemelkedő album ebben a műfajban. És még van benne valami plusz is, valami egyediség. A zenészek is kiválóak.

Mivel már az első percekben lenyűgözött, és ez mindvégig így is maradt, megkapják a maximumot.

Hoppá kérem! A negyedik tízpontos album egy körön belül?? :O Ilyenem sem volt még, három volt a max. az is régen volt. Elejétől végéig minden percét élveztem. Magávalragadó, különleges és szép. Beleszerettem. Még sokat fogom hallgatni a jövőben.

Nem rossz ez; csak sokat kell hallgatni mire átjön a lényeg.

Hát ez borzalmas, köszönhető az énekesnőnek: nem bírom elviselni ha egy nő hörög meg acsarkodik, miközben lehet hogy egyébként szép hangja lenne. A keverés is nagyon rossz, a zene nagyon halkra sikeredett, a csaj teljesen elnyomja.

Nagyon jó zene, tetszik, és a mai hangulatomhoz is tökéletesen passzol: melankólikus, szomorú, csalódott...

Szerintem itt mindenki tudja már, hogy nem szeretem a szimfónikus metálzenét... Azért meghallgattam becsülettel... De hogy minek?!? :/

Szürke

Kellemes csalódás. De annyira azért nem kellemes.

Számomra ez unalmas és értéktelen.

Az énekes tényleg gáz, de a zene nem rossz.

A zene 9. Az ének miatt már csak 8.5. A szinti miatt már csak 8. De még így is a hét legjobbja.

Nekem nagyon kevés doom tetszik. Ez nem tartozik közéjük.

Kicsit steril, de nem rossz.

Jó zene, de nincs benne semmi, amitől különleges lenne. Így csak egy átlagos trash. És a csaj hangja sem meggyőző.

Vannak benne furcsa dolgok, de legalább történik valami. Ami nem is olya rossz.

A hangulata az nagyon tetszik. A számok viszont egyhangúak. A 7. szám az Megadeth She Wolf lenyúlása.

Számomra még a fílingje sem meghatározó. Unalmas. Főleg a hörgés. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Jarno csak ezt műveli, főleg baj ez... Olckúl detmetál. Az utolsó dalt nagyon eltalálták, az egy egész pontot húzott fel.

Feszíti az érdeket egy darabig, de aztán elkezdtem unatkozni. Egyszóval a végére önmagára kezd hasonlítani. A hetedik daltól meg komolyan eszembe jutott hogy szólamos énekenként -1 pont. Nyolcról indult. Ráadásul szinte az összes rohadt dallaméneknél ugyanaz a lentről feltörő ív megy végig... Az első héhány még tetszett is. A svéd nyelv nekem is bejön egyébként.

Az eddigi Burzum életmű egyik lemezére sem adnék kevesebbet kilencnél, beleértve az ambient és a visszatérő lemezeket is, ez viszont nem jött be azokhoz képest. Tízesek talán az első, a Hvis... a két ambient és a Belus. Ezzel is csak az a bajom, hogy tök egyforma minden dal.

Egy cseppet sem egyhangúbb ez a hörgés, mint Jensé a Meshuggahban, csak azt egy páran nem akarják észrevenni. Persze az, csak legyünk következetesek... Viszont mitől deathCORE ez? Van itt kérem szóló is, meg szinti is. Számomra sokszor volt hangulata, és egy jobb torokkal többet is adnék rá. Az viszont vicces, hogy tele van a YouTube Whitechapel "vocal cover" videókkal, szóval fél Amerika önjelölt hörgőművész hatalmas beleéléssel... Gagyi.

Érdekes, mert a financiális ereje is megvan, de a tényleges ereje is. A produkció is jó, de valahogy a lelke is megmaradt. Jó zene ez! És érdekes.

A gallok kőkeményen dolgoznak rajta, hogy megreformálják a metálzenét. Nálam sikerrel járnak folyamatosan. Az első dalnál megint csak az újító hajlam tűnt fel, de utána jött egy kis ellaposodás. Az a baj, hogy az ének egy kicsit egysíkú, viszont túl van dobolva a zene. Mellesleg ahogy a közepe felé ér az ember lassan ki tudja találni a harmóniák körforgásában, hogy épp mi fog jönni. Önleleplező egy kicsit ez a lemez... Szóval alulról nyolc ez a nyolc.

Az ausztrál progmetál nemzet lett? Vagy csak túl sok ott az unatkozó egyetemista? Lassan, de biztosan megutáltatják velem az ilyen bandák a riffelést. Bár ők legalább nem írják ki a honlapjukra gagyi módon, hogy ők egy szupergrupp, ahogy a Headspace tette. BORZALMASAN szétfűrészelte az agyamat. Dzs-dzs-dzs-dzs. Idegesítő, mint az állat.

Szeretem, ha a nők nőiesek, a férfiak meg férfiasak. A zene semmitmondó. A hörgés meg egyhangú. Nem kicsit... nagyon.

Lagymatagnak indult, de elkaptam a fonalat. Aztán elszakadt... :-S

Óriási művészeti érzék kell egy ilyen lemez elkészítéséhez. Kicsit féltem, hogy sok lesz a jóból, de a lemez hossza ellensúlyozza. Tessék csak megfigyelni, hogy milyen hitelesen szól az a dob... Meg úgy átlagban az egész anyag.

Mert megérdemlik! :)

Én nem igazán ismerem a szólócuccait, az előző lemezét hallottam meg ezt. És az Orkan jobban tetszik!

Vannak rajta tetszetős részek, például ahogy a 3. számban a zongoradallamot átveszi a gitár, de összességében nem hatott meg a VV mittoménhány... Elvileg 10. Vagy inkább 9... :)

Nem mondom, hogy néha nem esnek jól ezek a mélyre hangolt groove-ok, de ha agyontördelt/szaggatott riffeket, tempókat felvonultató muzsikára vágyom, én se ezt a lemezt fogom elővenni... Igaz, nem is olckúl det metált! :D

Nálam az ezüstéremre voltak jók a srácok, de mindenképp bennük van a potenciál, hogy legközelebb aranyra cseréljék! Pár hallgatás után megtaláltam a kapaszkodót az összes dalhoz, de a kedvencem talán a Dan Swanö vendégeskedésével készült nóta, a maga kb. 1 perces gitárszólójával és Dan dallamaival viszi a prímet, és a baathory által is említett szerzemény, aminek valóban fogós a refrénje és a mélyre hangolt riffek is büntetnek benne! Egyébként tanítani való, ahogy néha bemorcosítanak a héthúrossal, így, hogy nem végig a pincemély témákat tolják sokkal nagyobbat üt a 7 húr, amikor megdörren!

Alapvetően tetszik, de simán le lehetett volna nyesni róla vagy 20 percet!

Az első két dalban teljesen LaBrie-s témákat hoz az énekes, és a hangszíne is a Dream frontemberét idézi. Amúgy első blikkre a zene is azt az érzetet keltette bennem, hogy a Teramaze olyan, mint egy kissé "lebutított", groove-osabbra vett, normális dalhosszakban gondolkodó Álomszínház. És bár továbbra is nagyjából ezt gondolom, mégis hallgatásról-hallgatásra jobban tetszik. És az sem mellékes, hogy az énekes jóval színesebben énekel James-nél, hisz néhol Warrel Dane-t idéző dallamokat prezentál. A hangzás viszont elég műanyag, lehetett volna karcosabb is! Egyébként nálam "nagy visszatérőnek" számít a csapat, hisz egy pár hete én is a Pistike által már említett helyre küldtem őket, így a HP kedvéért újraaktiválódtak. :) És most úgy tűnik maradnak...

Sosem csipáztam az ilyen férfiasan acsarkodó női frontemberes bandákat. Az első 1-2 ilyen még különlegességként elment, de mint ahogy a női body-buildereket is természetellenesnek tartom, az extrém vokalizálást prezentáló hölgyek sem a szívem csücskei. Mondjuk a zene sem túl érdekfeszítő, az is tény...

Lásd kritika!

Ahogy az első (éneket is tartalmazó) szerzeménybe beillesztették a gregorián kórust, az példa értékű! Később is akadnak érdekességek, de összességében engem ezúttal sem tudtak meggyőzni.

A Forged From Chaos egy viszonylag ígéretes kezdés, tetszik a doomos leállás benne. A későbbiekben is vártam hasonlókat, illetve jó ötleteket, de ez nagyobbrészt elmaradt, mint ahogy a hangulatot is hiába kerestem. Annyira nem rossz a helyzet, inkább szimplán középszerű, amit hallunk. Mindenesetre ha jó zenét keresek és retrózni akarok, nem ebbe az időgépbe szállok be!

Én is inkább az új Borknagart választanám. Az új Vintersorg annyira most nem hozott lázba, pedig kellemes, és minőségi zenét tartalmaz. Ugyanaz a helyzet, mint a Burzumnál: sok az évenkénti kiadvány, lehetne többet érlelni a témákat. Ettől függetlenül a magas pontszám mindenképp jár neki (most még)! Ui: és mennyire szép nyelv ez a svéd!!!

Lásd kritika!

Nem az esetem.

Picit kevés időt hagytam a barátkozásra, amúgy Oldboy jól megfogalmazta a lényeget.

Jófajta doom/death, nagy meglepetések nélkül.

Ő sem az én világom, nem tetszett.

Sablonos, unalmas, felesleges kiadvány, bár nem is idegesített. Csak a végefelé, mert nagyon hosszú a lemez, le is vontam 1 pontot gyorsan...

Kifejezetten jól esett most ez nekem, kellemes kis rock/metal csomag, az Anathema/in the Woods/Green Carnation nyomdokán. Nem minden pillanata erős. (Kedvencem: pont a Schadenfreude, több ilyen különlegesség kellett volna talán.)

Lásd kritika!

Nekem meg ez változatlanul nem az igazi... Annyira vérprimitív és egysíkú dalkezdemények ezek, az előző még a műfaj iránti tiszteletből kapott egy kicsit többet, de ennek már nem tudom elnézni, hogy jórészt csak csörömpölés. :-)

Megbízhatóan jó minőség, nem nevezném kiemelkedőnek, de kedvelem Vintersorg hangját, stílusát, ezért jár a jó pont.

Szerintem viszont kimondottan érdekes.

Hát bizony ez se az igazi, itt meg insomnium véleményét és hozzáállását osztom teljes mértékben.

Van benne fantázia kétségtelenül, bár én nagyon kiemelkedőnek nem éreztem azért.

Na ez kiváló, nagyon szeretem. A hossza sem zavar, mint az ilyeneknél általában nem zavar, sőt, szerintem az ilyeneknél pont az a hiba, ha túl rövidek.

Elmegy... a kukába. :-D

Nem elég, hogy iszonyú közhelyes thrash, még a tetejében csajvokálos is... a női extrém énekről pedig kb. ugyanaz a véleményem, mint amit oldboy már leírt. Egyszóval szerény véleményem szerint ez egy hulladék. :-)

Kellemes, de eléggé semleges is egyben.

Nem sok ilyet hallgatok mostanában, de ez nagyon jól össze van rakva. Igen érdekes előadás ez.

Sajnos az énekes monoton mormogása (sajnos nem tudok rá jobb jelzőt) eléggé lehúzza az amúgy kellemes összképet. Zeneileg amúgy nem rossz, rövid és tömör.

Lásd Boymester kritikája...

Öncélú, semmitmondó és felesleges.

Kategórián belül is tiszta közepes, nem tudott megérinteni, ugyanakkor beleköti sem tudnék nagyon.

Tényleg hiányzik még belőle valami különleges, de ezzel együtt is egy kiemelkedő alkotás. Már első hallásra is maradandót nyújt! Valami hasonlót vártam volna az új Be'Lakortól is, de ez a lemez túlszárnyalja őket érzésem szerint.

Nem rossz, nem rossz, de már a közepe felé is kicsit unalmas volt. Vagy bele kellett volna tenni helyenként egy kis váratlan részt, vagy megrövidíteni az albumot, mert ez ilyen formában nem nyújt hosszú idejű élvezetet.

Elsőre olyan szétszórtnak éreztem, de aztán egészen belejöttek és végül is nem volt rossz, de kedvencem sem lesz.

Sajnos abszolút nem fogott meg, vontatott és ezzel párhuzamosan unalmas is.

Pont ilyet vártam ettől a lemeztől a borító/cím kettős alapján. Elég meditatív, de ez nem összetévesztendő az unalmassal. Pont jó hangulatban kapott el, ugyanis éppen csak feküdni akartam a szobában miközben szól valami muzsika, ehhez pedig kiváló választás a Surface/Light, többet azonban nem érzek benne.

Végül is nem lett olyan rossz, mint amennyire elsőre kinézett, de ugyanúgy, mint a Whitechapel nem igazán fogott meg.

Különleges ízzel, sajátosan beteg hangulattal tolják ezt az oldschool deathmetált. Lehet akár egyszerűnek, primitívnek is titulálni, de hogy valami frenetikus fílingje van, az tény. Sőt ez előző lemezhez képest még némi fejlődést is felfedezni a dalok és a hangzás terén.

Mintha kissé fáradni látszana...A sok projekt és hakni mellett kissé elvesztette a fonalat. A zene még mindig messziről felismerhetően Vintersorg, de a dalok most nem találtak meg annyira. Lassítani...

Semmi nem indokolja, hogy még egyszer meghallgassam. Számomra ez semmitmondó és végtelenül unalmas.

Kétség kívül jó zenészek, de a műfaji kliséktől nem tudnak elszakadni. Pedig valamit csinálni kellene, mert így nem lehet kitörni. Ez a stílus képtelen lekötni 10 tracken keresztül. Kár, több van bennük!

A reményteli dalok mellett középszerű megoldások is előfordulnak, főleg a refrének terén. Összességében pozitív a benyomás.

Teljesen érthető, hogy a Solitude Pro. rábukott a bandára. Mindenben hozza a kiadó magas elvárásait. Kiváló album, örömmel hallgattam.

Énekes csere azonnal. Meg dalszerző...meg producer.......

Faszán megszólaló, húzós thrash. Ha nem nézem meg, ki nem találom, hogy csaj lóbálja a mikrofont. Simán hozza az elvárt szintet. Jó lemez ez!

Talán csak a katarzis maradt el...minden más a helyén.

Továbbra is hatásvadász zene. Azt meg sokszor leírtam, hogy irtózom a szimfonikus elemektől a metál zenében.

Nem rossz, nem rossz, de azért a Borknagar viszi a prímet, ha már ez a stílus. Lehet, hogy azért nem érzem olyan erősnek mert nekem ez már túl folkos, meg kozmopolita vagyok és az angol nyelvet hiányolom.

Nehéz ezt élvezni, nagy türelem kell hozzá. Ha jobban ki lennének dolgozva a zenei részek, még azt sem zárom ki, hogy jó lemez is lehetne ebből.

Abszolút meglepetés volt, klissé deathcore-ra számítottam, ehhez képest kaptam az arcomba egy fasza jelzők nélküli metál lemezt. Láthatóan eldobták a "hogyanírjunkmodernmetálalbumot"-kézikönyvet, és felvették azt, ami csipőből jött. Nincs felesleges témahalmozás, trükközés, álprogresszíveskedés. Az én szívemhez mindig közel álltak az ösztönös groove metal zenék, ahol nincsen agyalás, ebben pedig kapjuk a bólogatós riffeket dögivel. A hossza is tökéletes, szóval belekötni nem nagyon tudok. Lehet, hogy nem egy klasszikus mű, de a mai amcsi mezőnyből simán kiemelkedik.

Lehet kevés időt szántam neki, és ezért nem nyűgözött le. Pedig abszolút első osztályú anyagból építkeznek, és érezni, hogy van tehetség bőven. Viszont néha úgy éreztem magam, mintha egy Michael Bay filmen lennék, a felszínen lévő csilivili alatt üresség tátong, és csak egy-két pillanatra tudott elvarázsolni. Ezek a pillanatok főleg a gitárszólók és Dan Swanövel közösen jegyzett dal hallgatása közben jöttek el. Lehet egy fél év múlva bánni fogom a pontszámot.

A stílus maga tetszik, de azért eléggé untam a végére. A kilencvenes években nagy király zenekar lett volna belőlük.

Kénytelen vagyok a zenészek dalírási képességére fogni, hogy ennyire lapos és ötlettelen lemez született. Egy-két nem annyira sablon rifftől rám jött a bólogatás, néhány énektéma tetszetős is volt, a technikai tudás is megvan, szóval ezekre kap egy közepes pontszámot.

Szörnyű. A német zenekarokat örökre be kellene tiltani.

A női ének és az egész produkciót átitató amatőrizmus nem tetszett, de értékes pillanatok mindenképpen vannak. Lehet, hogy elő is fogom még venni. Azért egy Anathema nyomába nem ér.

Egy jó riff volt a lemezen. Károgás és pandamaci image nélkül lehet, hogy nagyobb lenne a pontszám.

Kellemesen halálos:D, dübörögnek a gitárok ,gyomorból hőrgés kicsit cifrázhatták volna még a dalokat észrevehető hogy kéttagú zenekar.

Számomra vicces és zavaró a Svéd vagy milyen nyelvű ének ,japán vérpisti metal bandákat idézi , zene nem rossz.

Melankólikus vers mindenkinek norvégul.

Odapörkölnek a népnek rendesen,tetszik vagy nem, deathcore algoritmust betartva veszett durván tolják arcunkba a matériát.

Mivel nem vagyok kimondott black-death rajongó ez már nekem kicsit sok a jóbol,jött itt volt egy kicsit és ment is semmi extra.

Annyira idegesít ,irritál az énekes hangja és stilusa legszivesebben azzonal agyoncsapnám :D zene meg ki@szott műanyag.

80-as években Slayer ,destruction,celtic frost ,exodus,sodom és még írhatnék zenekarokat olyan magasra rakták ebben a műfajban a lécet ,hogy azóta sem tudtta überelni őket senki sőt saját maguk sem, kitapostak egy ősvényt és azon megy utánuk mindenki én meg vagyok olyan sznob gyökér ,hogy mindent azokhoz a régi lemezekhez hasonlítok.